Virágról virágra, de nem véletlenül – A méhek étkezési szokásai meglepőbbek, mint hinnéd
Megvan a tanmese a méhekről, a virágokról és a beporzásról? Na, ez a cikk most nem arról fog szólni, de azért lesz benne szó méhekről, virágokról és beporzásról. Egy friss tanulmány ugyanis lerántja a leplet a méhek, pontosabban a Kolorádóban vadon élő poszméhek táplálkozási szokásairól. Ti tudtátok, hogy egyes pollenek annyi fehérjét tartalmazhatnak, mint egy steak? Kaiser Orsolya írása.
–
Minden egyes növény más miatt hasznos számukra
Gyerekként még azt tanuljuk, hogy a méhek – akárcsak a mesebeli medvék – imádják a mézet. Később, iskolai biológiaórán már azzal szembesülünk, hogy valójában nem a méz, hanem a virágpor, vagyis a pollen a fő táplálékuk. Ezért repülnek virágról virágra, és közben kulcsfontosságú szereplői lesznek a beporzásnak, hiszen nekik köszönhetően terjednek szét a különböző illatú, formájú, méretű, színű növények.
Most viszont egy új kutatás azt mutatja, hogy a méhek étrendje ennél is összetettebb. Akárcsak nekünk, embereknek, nekik is különféle tápanyagokra van szükségük a túléléshez. A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences folyóiratban megjelent tanulmány – amit a Guardian és a BBC is szemlézett – arra világít rá, hogy a vadméhek nem véletlenszerűen szállnak egyik virágról a másikra: minden egyes növény más miatt hasznos számukra.
Ugyanis az egyik fajtának a pollenje a fehérje miatt fontos, míg a másik a zsír-, illetve a szénhidráttartalma miatt elengedhetetlen. Így alakítják ki a saját, tápanyagban gazdag, változatos étrendjüket.
A tanulmány egyik szerzője, Paul CaraDonna szerint ezek az eredmények segíthetnek megérteni, hogy a különböző virágok milyen tápanyagokat biztosítanak, és hogyan használják ezeket a beporzók. CaraDonna hozzáteszi, ezt a tudást beleépíthetjük a kerttervezésbe, hisz ezáltal olyan virágokat választhatunk, amik a legjobban szolgálják a méhek szükségleteit, ami a beporzásnak és a biodiverzitásnak is jót tesz.
CaraDonna szerint, ha a kerttervezés során tudjuk, mely virágok milyen tápanyagokat kínálnak, olyan növényeket választhatunk, amik a leginkább szolgálják a méheket.
„Most már jobban látjuk, mi mindent gyűjtenek be a méhek a »bevásárlószatyraikba«. Bár a kutatás a Sziklás-hegység egyik ökoszisztémáján alapul, fontos támpontot ad a tudósoknak a beporzók és a növények közötti kapcsolatról” – teszi hozzá.
Néhány pollen fehérjetartalma annyi, mint egy steaké
A Northwestern Egyetem és a Chicago Botanikus Kert ökológusai nyolc éven keresztül vizsgálták nyolc vadon élő poszméhfaj – más néven dongó – táplálkozási szokásait a koloradói Sziklás-hegységben. A céljuk az volt, hogy feltérképezzék, pontosan milyen virágokat látogatnak ezek a méhek, és mi alapján választják ki, honnan gyűjtik be az elemózsiát.
Ezután laboratóriumban megvizsgálták a begyűjtött pollenek összetételét: mennyi fehérjét, zsírt és szénhidrátot tartalmaznak, és milyen arányban. Összesen 35 különböző növényfaj pollenjét elemezték.
A tanulmány vezető szerzője, Justin Bain így fogalmazott: „Minden pollen tartalmaz fehérjét, zsírt és szénhidrátot, de mindegyikben más-más mikrotápanyagok keveréke található. Vannak, amik fehérjében gazdagok, akár egy steak. Mások inkább salátára emlékeztetnek.”
A kutatókat meglepte, milyen nagy eltérések vannak a virágok fehérjetartalmában.
Míg egyes növények pollenje csak 17 százalékban tartalmaz fehérjét, másoké akár a 86 százalékot is elérhet. A tápanyagtartalom ráadásul évszakonként is változik: a tavaszi virágok pollenje általában fehérjében gazdagabb, addig a nyár végi virágok szénhidrátban és zsírban.
A méhek is válogatósak
A kutatócsoport azt is megfigyelte, hogy az egymás mellett élő méhfajok nem ugyanazokra a virágokra „utaznak”. Kicsit olyan ez, mint nálunk, embereknél: nem mindenki szereti ugyanazt az ételt. Van, aki a csípőset kedveli, más inkább édesszájú, van, aki vegetáriánus, és olyan is, aki a húsos verziót keresi. A méhek is így válogatnak – csak épp pollenből.
A tanulmány szerint
a nagyobb testű, hosszabb nyelvű méhek a magas fehérjetartalmú, de alacsony cukor- és zsírtartalmú pollent kedvelik, míg a kisebb, rövidebb nyelvű fajok inkább a szénhidrátban és zsírban gazdagabb virágporokat habzsolják szívesen.
Ráadásul az étrendjük, a táplálkozási szokásaik a kolóniájuk fejlődésével és az évszakok változásával együtt alakul. Ez azt jelenti, hogy a különböző időszakokban más és más tápanyagokra van szükségük – pont, mint nekünk.
Ez a tudás nemcsak a tudósok és ökológusok számára fontos. Nekünk, laikusoknak is érdemes odafigyelnünk rá, hiszen a méhek – és általában a beporzók – kulcsszereplői az ökoszisztémának. Ők azok, akik biztosítják a növényvilág, a fajok sokféleségének fennmaradását – a biodiverzitás pedig világszerte visszaszorulóban van a klímaváltozás miatt.
Mit tehetünk mi mindezért, a méhekért, a természetért – és önmagunkért? Talán az első lépés az lehetne, hogy jobban megismerkedünk a minket körülvevő környezettel. A zölddel, ami ott van a házunk előtt, a parkban, akár a nappalinkban. Gyakran észre sem vesszük mindezt – ezt a jelenséget nevezik növényvakságnak.
És innen már csak egy lépés, hogy elkezdjünk gondolkodni a saját kis zöld világunkról. Akár egy apró arborétumot is létrehozhatunk, amihez remek inspiráció lehet az a cikkünk, amiben bemutatjuk Androsovits Petrát, a Csodás kertem blog szerzőjét – ő indította el Magyarországon a fenntartható kertek versenyét. Petra szerint a fenntartható kert nem pénz kérdése, hanem szemléletmódé: alázat, türelem és tanulás a kulcsa.
Kiemelt kép forrása: Pexels/ Chris F
