Ugye te is azt gondolod, hogy a magyarok imádják az édességet? Ha magamból indulok ki, akkor nyilván így kell lennie. Ehhez képest – dobpergés – a magyaroknak kevesebb mint fele (43 százalék) lelkesedik az édes ízekért. Ráadásul van egy decens kisebbség is – kétszázaléknyi a megkérdezettek közül –, amelyik a kesernyés ízekre esküszik. Többek közt ilyen információkat kaptunk a Bestiában tartott sajtótájékoztatón, amellyel a tudatos fogyasztásért kampányolt a Coca-Cola, és bemutattak egy új weboldalt  is, ami ezt segíti.

Én állandóan a címkéket nézem az élelmiszereken. (Persze ha igazán profi lennék, egyáltalán nem vennék előre csomagolt élelmiszert, de ennyire még nem vagyok csúcson.) Folyton azt böngészem, milyen hosszú az adott felvágott összetevőinek sora, illetve mi mindent lehet belepasszírozni abba a kis fagylaltba. Azt gondolom, meglehetősen tudatos vagyok, bár azért engem is össze lehet zavarni azzal a kérdéssel, hogy vajon az E330-tól vagy az E120-tól tartsak-e jobban. Néha pedig egészen rendszeridegen dolgokra bukkanok egy-egy élelmiszer címkéjén. Nem vagyok egyedül. A kutatás szerint az emberek 81 százaléka így tesz, és 75 százalék azoknak az aránya, akiket ez befolyásol a döntésükben. Ami viszont meglepő, hogy leginkább az üdítőknél tanulmányozzuk a címkét, ezt követi a készétel és az alkohol ellenőrzése. 

Aztán szembesültünk egy olyan adattal, hogy ha most középiskolai biosztanár lennék, zokogva adnám vissza a diplomámat: a megkérdezettek fele tudta csak, hogy a fehérjének is van kalóriatartalma. Légy erős: van. Például 100 gramm csirkemell nem egyenlő 100 gramm fehérjével, hanem mindössze 22,5 grammot tartalmaz belőle. Szívás, nem? Ráadásul a címketanulmányozóknak csak a negyede van tisztában azzal, mit is jelent a „referencia beviteli érték" kifejezés, de lehet, hogy ennek az az oka, hogy itthon sokan csak az INBÉ-t, vagy más néven Irányadó Napi Beviteli Értéket ismerik és használják. Lényeg, hogy a címkéken meg lehet nézni – már ahol ott van –, hogy az adott ételből vagy italból 100 ml/100 gramm, illetve egy adag hány százalékot tartalmaz az adott tápanyagból, és az a referenciaérték (ami általában 2000 kcal) hány százaléka. Ha például egy adag csipsz a napi zsírbevitel 17 százalékát fedezi, akkor érdemes elgondolkodni azon, nem lenne-e érdemes valami alternatívát keresni. 

Ahhoz képest, hogy folyamatosan érkezik az emberekhez az információ, a felnőttek alig 27 százaléka tudja, hogy a napi energiabevitelből mennyi a cukorra eső ajánlott százalék – az összes bevitel 10 százaléka, a WHO szerint. A jó hír viszont az, hogy ezt átlagban még nem érjük el, bár az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2014-es felmérése szerint az elmúlt öt évben férfiaknál 7,6 százalékra, nőknél 8,6 százalékra nőtt a cukorfogyasztás. (Idén készül majd újabb felmérés erről.) A skandinávokkal vagyunk egy szinten – legalább valamiben.  

Jó, a csipszről azért szinte mindenki sejti, hogy nem az egészséges életmód nagykövete, de mi van például azzal a lazacos avokádós őrülettel, amit a sajtótájékoztatón kaptunk? A jelzésértékű adag – egyébként isteni volt – 485 kcal-t tartalmazott, ami mélységesen felháborított. Persze ezt nehéz lenne a gonosz szakácsoknak betudni, a baj inkább a lazac és az avokádó zsírtartalmával van. Nem véletlenül majszolnak csirkét és salátalevelet azok, akik fogyni szeretnének... 

És, hogy mindenből mi a tanulság? Egyrészt kiderült, hogy minden, ami jó: egészségtelen, büntetendő, vagy hizlal. (Ezt eddig is tudtuk.) Másrészt, ha oda akarsz figyelni a kalória-, szénhidrát- (azon belül is a cukor-) bevitelre, akkor érdemes nagyítóval járni a boltokba, és gondosan tanulmányozni a címkéket, vagy akár lecsekkolnod a terméket az okoscimke.hu-n, ahol minden címkeolvasással, kalóriaszámlálással, cukor-édesítőszer-fogyasztással kapcsolatos infót megtalálsz. A bikini bodyt pedig felejtsd el, mindenki lehet szép, 40 és 80 kilósan is. 

Zimre Zsuzsa 

 Kiemelt kép: Noguchi Porter Novelli