Hat hazai kisfesztivál, ahol idén *még* ünnepelhetjük a szabadságot

–

Budapest nyáron sokkal szabadabb. Legalábbis az volt, amíg el nem lehetetlenítették a civilszférát és a kritikus gondolkodást támogató, progresszív szemléletű fesztiválokat. Szerencsére rengetegen kitartanak az ellenszélben is, és minden évre jutnak újabb klassz kezdeményezések, de könnyebb lenne úgy lelkesedni értük, ha közben nem gyászolnánk a korábbi kedvenceinket, és nem lebegne a meglévők feje felett is Damokhlesz kardja. De nem panaszkodni jöttem, sokkal inkább ünnepelni. Ünnepelni azokat a hazai happeningeket, amelyek idén is (talán utoljára) lehetőséget adnak arra, hogy pár napig magunk mögött hagyjuk a valóságot, kapcsolódjunk azonos értékrendű emberekkel, fejlődjünk és tanuljunk, és persze vízhólyagosra táncoljuk a talpunkat.

Íme a hat kedvencem. 

1. Az utolsó Kolorádó

Pár napja dobta fel a Facebook, hogy kilenc év telt el azóta, hogy először megszervezték a Kolorádót, és ez kapásból két dolgot is bizonyít: egyrészt öregszem, másrészt a fesztivál úgy maradt elképesztően friss és hívogató, hogy már számtalanszor meg kellett újulnia. Bár sok hazai kisfesztivál programjában van átfedés – ez nyilván kiküszöbölhetetlen –, a Kolorádó mégis más. A nagykovácsi placcot számomra a formabontó helyszínek és a különleges vizuális megoldások teszik igazán különlegessé –

most komolyan, mutassatok még egy helyet, ahol egy csűrben, egy árokban vagy egy erdei iskolában megy a legnagyobb buli!

De sajnos ez az utolsó év, amikor ezt még kiélvezhetjük. A szervezők a múlt héten jelentették be, hogy az állami tulajdonban lévő Pilisi Parkerdő Zrt. minden előzetes egyeztetés nélkül ellehetetlenítette a folytatást, így jövőre már nem lesz Kolorádó. Ha eddig nem tetted volna meg, szerintem most gyorsan írd fel a bakancslistádra ezt a fesztivált. 

Kedvenc programom a fesztiválon: a Makrohang, a Hocuspony és (bocsánat, most hazabeszélek) Sierra Delta koncertje mellett biztosan ott leszek az egyperces színházon, a Minden, amit a szöveg megtehet foglalkozáson és a house dance workshopon is.

2. Az utolsó Bánkitó

Nemcsak a Kolorádót búcsúztatjuk idén, sajnos a „legnagyobb kisfesztivál", a Bánkitó is az utolsó eseményére készül, ugyanis, ahogy a szervezők fogalmaztak: civil szervezetként már nem fenntartható az a fesztiválforma, amelyet eredetileg létrehoztak. Pedig amit évről évre megvalósítottak Bánkon, az mindig is hiánypótló volt.

Nemcsak elképesztően jó zenekarokat hoztak el, hanem a társadalmi érzékenyítésben is úttörő szerepet vállaltak.

Itt nemcsak hajnalig lehetett bulizni, hanem tanulni, kapcsolódni, beszélgetni is. Itt hallottam először a szociális cirkuszról, itt vettem részt először a reggeli LMBTQ-futáson, és itt tapasztaltam meg azt is, hogy férfiak is lehetnek feministák. Egyelőre nem tudom, melyik esemény pótolhatja majd ezt az űrt a hazai fesztiválszcénában, de bízom benne, hogy ha nem is a klasszikus formában, de alternatív utakon folytatódhat ez a nagyszerű kezdeményezés.

Kedvenc programom a fesztiválon: az identitásdrámás workshopot, a Háttér Társaság 30. születésnapi eseményét, a Delej testtudat-foglalkozását és Iamyank rave szettjét.

3. Inota

Buliztál már hőerőműben? Az elmúlt két év egyik legizgalmasabb kezdeményezése épp egy ilyen helyen zajlik: a 8-as főút mellett, egy 1950-es évekbeli ipari épületben, amely egykor Budapest teljes közvilágításáért és villamosforgalmáért felelt. Két magyar mérnök még az 1958-as brüsszeli világkiállítás nagydíját is elnyerte az épület tervezéséért. A helyszín tehát már önmagában is különleges, de valószínűleg sosem láthatnánk belülről, ha nem dönt úgy három éve a Centrum Production és az NVC, hogy megszervezik benn az ország legnagyobb audiovizuális eseményét, és technoval, rave-vel, trance-szel, na meg gigászi fényinstallációkkal, vetítésekkel töltik meg a helyet.

Nehéz eldönteni, hogy az Inota egy zenei fesztivál, izgalmas vizuállal, vagy sokkal inkább egy rendhagyó kiállítótér, ahol nem mellesleg zene is szól

 – akárhogy is, érdemes erre a pár napra eltévedni a kürtőkben és hűtőtornyokban.

Kedvenc programom a fesztiválon: a 60 méteres hűtőtornyok installációit, Luke Slater és Actress szettjét, valamint Robin Beekman Parallels című fénytér-installációját.

4. Santsat

Ha szereted a fesztiválokat, de már kinőttél abból, hogy napokig sátorban aludj, és egy hétig próbáld kiheverni az éjszakázást, akkor valószínűleg te is a Santsat célcsoportjába tartozol. Ez a közösség havonta szervez egynapos eseményeket, amelyeken minden adott, amiért fesztiválra mennénk, és mindent kivesznek, ami ellenérv lehetne:

van tánc, workshop, közösségépítés, 22 órakor viszont lelövik a bulit, és még simán hazaérsz emberi időben.

 A következő eseményük rendhagyó módon nem a szárazföldön, hanem az Európa Hajón lesz – itt DJ-szettekkel, interaktív művészeti installációkkal és naplementés tánctérrel várják a táncolnivágyókat –, de érdemes figyelni a programot, mert az a gyanúm, nem ez az utolsó lehetőség elcsípni őket a nyáron.

Kedvenc programom a fesztiválon: a következő eseményen a lötyögésé lesz a főszerep, de a szárazföldi programokon remek önismereti workshopokat tart Lóki Eszter pszichológus. Ha arra jársz, csípd el őt!

5. Fekete Zaj

A Fekete Zaj minden, amit a fentiekben felsoroltam – csak épp egy sötétebb kiadásban. Ahogy a szervezők fogalmaznak: ez a fesztivál „a független zene, a közösség, a sokszínűség és a természet felfedezésének ünnepe, átjárás az ismerős és az ismeretlen között” – csak épp itt nem a vidám pop, hanem egy niche-ebb szubkultúra zenéje adja az aláfestést. A Mátra-Sástó helyszíne ezeken a napokon a pszichedelikus rocktól, a post-punktól és a doomtól hangos, de lesznek filmvetítések, beszélgetések, performanszok és művészeti installációk is. 

Ha pedig túl sok volt a hörgős metál, még mindig választhatod a jógát és a gombászást a természetben.

Kedvenc programom a fesztiválon: a Thy Catafalque, a Stoned Jesus és a Have a Nice Life koncertje. Ja, és tuti beszerzek a merch-ből is, nagyon menő az idei!

6. Katlan Fesztivál

…mármint nem az Ördög- (bár az is megér egy misét), hanem a Tárnoki Kőfejtő-féle Katlan. Ezt az eseményt ugyanis korábban a sokak által ismert Lajosbá', elsősorban filmforgatásokhoz fenntartott helyszínén rendezték meg, de mivel 2026 márciusáig be kellett zárnia, a Katlant ideiglenesen átköltöztették az Arzenálba. Legalábbis, a fő eseményt. Merthogy kisebb, kiegészítő programok több helyszínen is lesznek majd pop-up jelleggel – például a gánti bauxitbányában – ,

a fókusz pedig most is a rendhagyó helyszínek újraértelmézésén, a zene és a közösség egymásrahangolódásán lesz.

Kedvenc programom a fesztiválon: alapvetően a hangszeres zenék felé húz a szívem, de amióta láttam Yousuke Yukimatsu Boiler Roomos felvételét, nagyon várom a Katlanos szettjét is.

Takács Dalma