Ez már nem diéta, ez horror – A fogyókúra sötét oldala

–

A káposztaleves diéta

Először is hadd kezdjem egy személyes vallomással, hogy megmutassam, én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál…

Természetesen a legtöbb nőhöz hasonlóan én sem tudtam kivonni magamat a nyomás alól, és szigorú diétába fogtam a kétezres évek elején. Akkoriban költöztem el a szülői házból a bérleménybe, joggal érezhettem úgy, hogy innentől felnőtt kontroll nélkül alakíthatom, formálhatom a testem, lelkem, életem.

Akár az épp divatos káposztaleves kúrával, amit, – legalábbis a legenda szerint, – szívbeteg páciensek részére terveztek meg, hogy gyorsan lefogyjanak a műtét előtt. A leves, mely nem áll másból, mint zöldségekből (elsősorban a zászlóshajó káposztából), igen alacsony kalóriatartalmú, és gyakorlatilag ezt kell enni hét napon át. Némi kis sovány hússal variálhatod a monoétrendet az ötödik napon, hurrá. „Káposztalevesből amennyi jólesik” – szólt a napi tanács, nekem meg igencsak megtetszett ez az amennyi jólesik… persze, mert fogalmam sem volt róla akkor még, hogy a harmadik tányértól (azaz az első nap koradélutánjától) kezdve tiszta szívből fogom gyűlölni az unalmas löttyöt.

Kínszenvedésemnek, amivel próbáltam beküzdeni az egyre utálatosabbá váló fogást (ami hozzám hasonlóan csak nem akart fogyni), aztán a délutáni órám vetett véget. Abban az időszakban ugyanis angolt tanítottam felnőtteknek egy nyelviskolában. A káposztás kínzásom első napján pedig – a sors kegyetlen fintora! – épp egy olyan leckéhez értem a csoporttal, melynek olvasmánya a hamburger megszületéséről szólt.

Ha még sohasem vettél részt nyelviskolai órán, hadd segítsek elképzelni a jelenetet: mivel a tanulók csak ismerkednek az új nyelvvel, a szöveget sokkal, de sokkal lassabban olvassák el, mintha az egy sima újságcikk lenne. Az olvasmányhoz ráadásul számos feladat is kapcsolódik, úgyhogy újra és újra vissza kell térni (vagy el sem szabad lapozni) az illusztrációval ellátott szöveghez. Ami az esetünkben, ugye, egy szaftos hamburger volt.

Húsz éve történt, de a kép minden pixele bevésődött a retinámba. 

A buci tetején üldögélő szezámmagok csilingelve összekacagtak. A grillezett húspogácsából andalítóan csepegett alá a fűszeres zsír, szinte az orromban éreztem az illatát. A sárga cheddar sajtszelet kéjesen olvadt el a tetején. Kikandikált a roppanós, friss jégsaláta, a piros paradicsomszeletek, a cakkosra vágott csemegeuborka-karikák, lilahagyma. Mindennek megkoronázásául isteni hamburgerszósz csurrant ki a rétegek közül. 

Az én szám szélén pedig a nyálcsík… egyre szélesedő patakban.

Bevallom: ott helyben pár percre (vagy órára?) megszakadt számomra a tér-idő kontinuum. Egy olyan portál előtt találtam magam, amelynek egyik oldalán az én egyre szélesebbre nyíló szám volt, a másikon bódítóan illatozó hamburgerek ezrei. A kettő között egyvalaminek biztosan nem volt helye: a francos káposztalevesnek. 

Hazafele menet – gondolom, sejtetted – bementem a környék legjobb kézműves hamburgerezőjébe. Kikértem a jenki szendvicset, és ott helyben megfogadtam: soha nem fogom pont azzal megkínozni magam, amit a legjobban szeretek – az étellel.

Azóta tudom azt is, hogy a káposztaleves diétát, akárcsak a többi gyors fogyást ígérő kúrát, egyetlen valamirevaló dietetikus sem javasolja. 

Ahogy abban is biztos vagyok, hogy az alábbi elborzasztó módszerekre sem nyomnák rá jóváhagyásuk pecsétjét.

A kisbetűs részt ugorjuk

Louise Foxcroft, történész, a Calories and Corsets: A History of Dieting Over 2,000 Years (azaz Kalóriák és fűzők: a diétázás 2000 éves története) című könyv szerzője elmondja: már az ókori görögök és rómaiak is foglalkoztak a „diétával”, derül ki a BBC szemléjéből. Igaz, akkoriban a diéta szó a teljes testi és lelki egészségről szólt. A divatdiétázás, azaz a testünknek esztétikai okokból való agyongyötrése a 19. században kezdett virágozni, majd ezzel a lendülettel berobbant a diétaipar is. 

Bár a fogyás receptjének valójában pofonegyszerűnek kellene lennie (kivéve ha valaki valamilyen speciális egészségügyi problémával rendelkezik): mozogj többet, egyél kevesebbet, és ne rövid távra tervezz. (Ezért tudott sikeres lenni a junk food diéta is, amit 2010-ben egy kansasi állami egyetem táplálkozástudományi professzora csinált tíz héten át: csökkentette a napi kalóriabevitelét, ám az elfogyasztott ételek főleg egészségtelen fogásokból, édességekből, süteményekből és porcukros fánkokból álltak – mégis fogyott. Hogy miért? Mert több kalóriát égetett el, mint amennyit bevitt. Ezzel együtt senkinek nem tanácsolom, hogy tápanyagszegény ételeket egyen, hiszen az nagyon ártalmas.)

Hiába tudjuk, hogy fogyni csak életmódváltással érdemes, újra és újra felüti a fejét egy-egy olyan módszer, ami azt ígéri: gyorsabban, hatékonyabban lefogyaszt, a kisbetűs részeket pedig nyugodtan ugord át!

Cigizz!

Ma már (remélem) mindenki a fejét fogja a száz évvel ezelőtt megjelent ötlettől: fogyjál cigarettával! A Lucky Strike dohánygyár reklámja az 1920-as években azt tanácsolta az amerikaiaknak, hogy „édesség helyett inkább egy Luckyt vegyenek”. 

Való igaz: sok dohányos hiszi azt: a tubák karcsúsít, illetve akadnak jó páran, akik részben azért nem merik letenni a cigit, mert attól félnek, hogy akkor meghíznak. A cigaretta átmenetileg valóban elnyomhatja az éhséget, azonban ez nem jelenti azt, hogy aki dohányzik, az egészségesebb döntéseket hoz az étkezés terén, sőt. A tavaly májusban tartott Európai Elhízás Kongresszuson elhangzottak, illetve a kutatások alapján arra következtethetünk, hogy a dohányosok általában kevesebbet esznek, viszont kevésbé egészséges étkezési szokásokkal bírnak (a táplálkozásukban gyakrabban jelennek meg zsírosabb vagy cukrosabb ételek), mint a nem dohányzók. Ez segíthet megmagyarázni a dohányzás abbahagyása után gyakran megfigyelhető súlygyarapodást is.

Fülakupunktúra diéta

Nekem az ötlettől is ökölbe szorul még a talpam is kínomban, de volt, aki hitt benne. Az akupunktúrás módszerek mintájára született meg a diéta, ami azt ígérte: ha bizonyos pontokon piercinget tetetsz a füledbe, azzal csökkentheted az étvágyadat. Bár tudományosan ez sem volt alátámasztva, mégis sokan szaladtak „szakértőkhöz”, hogy betetessék a kapcsokat a fülükbe, aminek következtében majd úgy fognak fittyet hányni a balatoni hekkre, hogy jobban se kell. Közülük aztán jópáran kaptak a (képzelt vagy valós) súlyfeleslegük mellé fertőzéseket és füldeformitást. 

Nyelj vattapamacsot!

Szeretnél karcsú derekat? Áztass gyümölcslébe vattát, és nyeld le – gyűrűzött be a kétezres évek elején (állítólag a modelliparból) a köztudatba a marhaság, ami rettenetesen veszélyes (kivéve ha molylepke vagy, de akkor meg minek fogyókúrázni?! Azt a pár hetet, hónapot inkább töltsd egy komplett gyapjúpulcsi bekebelezésével). 

Még ha teltség érzetet ad is az emberi fogyasztásra alkalmatlan tárgy (amit én őszintén kétlek), miért akarnád kitenni magadat igen komoly egészségügyi kockázatoknak (és a kínos beszélgetésnek a kezelőorvosoddal, amikor meg kell magyaráznod, miért van a gyomrodban egy plüssmackó kitömésére is alkalmas mennyiségű vattapamacs)? 

Mivel a szervezet nem tudja megemészteni a vattacsomókat, ezért azok a gyomorban vagy a belekben maradnak.

Ott összekeveredhetnek a nyálkahártyával és más ételmaradványokkal, majd akár egy bezoár nevű szörnyeteget is képezhetnek benned, ami végül elzárhatja az emésztőrendszert.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a vattacsomók rendszerint nem tiszta pamutból készülnek, amelyet organikus termesztésű növényekről szednek le romlatlan, ökotudatos szűzleányok. A szálakat ráadásul gyakran fehérítővel és más vegyszerekkel kezelik – szóval ne nyelj vattát még véletlenül se!

Galandféreg diéta

Ha láttad A csúf mostohatestvér című testhorrort (a filmről szóló kritikámat ITT olvashatod), valószínűleg nem fog eszedbe jutni úgy lefogyni, hogy benyelsz egy élősködőt. A viktoriánus kor egyik sláger fogyókúrája volt a módszer: egy kapszulában nyeld le a horgasfejű vagy simafejű galandféreg petéit, a kikelt parazita majd a gazdatestben (azaz benned) minden felesleget felzabál, mint egy kis beépített konyhamalac. Az elképzelés szerint, amikor elérted a kívánt testzsírszázalékot, beveszed a féregtelenítő ellenszert, és kész is a csodatest!

Hogy ez mégsem annyira jó ötlet, annak alátámasztásául legyen elég annyi:

egy galandféreg akár kilenc méter hosszúra is megnőhet, úgyhogy már csak a méretes parazitától való megszabadulás is okozhat emésztőrendszeri komplikációkat. 

Sajnos a parazitával azt sem lehet közölni, hogy mit fogyasszon el, és mit hagyjon meg a gazdatestnek, így elcsaklizza az összes fontos táplálékot, a fogyni vágyó pedig azon kapja magát, hogy a haja csomókban hullik, állandó bágyadtság gyötri, a bőre pedig pergamenszerűvé válik nedvesség híján. Ezenkívül az élősködő más betegségekért is felelős lehet: fejfájást, agyhártyagyulladást, epilepsziát és demenciát is okozhat… a kellemetlen tudat pedig, hogy az emberben egy többméteres féreg tekergőzik, kifejezetten irtóztató.

Köpöd ki?!

Még egy remek fogyókúrás ötlet egyenesen Amerikából: a fogyás titka a sok rágás és köpködés – hirdette Horace Fletcher, a Nagy Masztikátor. „Fletcher azt mondta, hogy a természet azért adott nekünk harminckét fogat, hogy harminckétszer rágjunk. Az ember lefelé tartja az arcát, hogy a nyelve függőlegesen legyen a szájában. A falat íze elmegy, és az embernek nem támad nyelőingere. Az étel egyszerűen eltűnik. Ugyanígy az étvágy is, legalábbis egy időre” – kínál betekintést a módszer lényegét illetően Arthur Herzog Étvágy című művében.  

A módszer rendkívül népszerű volt, és több híres követője is akadt, köztük Henry James és Franz Kafka. A fletcherizmus divatja aztán minden bizonnyal akkor ért a csúcsra, amikor az emberek vacsorapartikon mérték az időt, hogy biztosan eleget rágjanak – mielőtt köptek volna.

A zsaroló diéta

Jó, azt mondtam, teljesen agyament diétákat fogok bemutatni, de megmondom a frankót: a zsaroló diéta nagyon tetszik a maga agyafúrt kreativitásával. 

A megálmodója, John Bear, aki rengeteget küszködött túlsúllyal, két dolgot kapcsolt össze. Az egyik: a diéta első napján mindenki állati lelkes, optimistán nézegeti az „előtte” testét, miközben alig várja, hogy megpillantsa az „utána” verziót… ám ez a lendület pillanatok alatt elillan. A másik: vannak olyan élethelyzetek, amikbe ha az ember egyszer belekerült, onnan bizony nem szabadul, amíg végig nem csinálta. Ilyen például a házasság, a katonaság vagy a hullámvasút. Mi lenne, ha összekötnénk a kettőt? – ötlött Bear fejébe, és

létrehozta a zsaroló diétát, amibe ha egyszer belevágunk, nem hagyhatjuk abba, mert annak rettenetes következményei lennének.

Ő például félretett 5000 dollárt mondván: ha egy bizonyos határidőre nem sikerül leadnia x kilót, akkor az a pénz automatikusan átutalódik az Amerikai Náci Párt számlájára. 

És valóban: így az ember már kétszer is meggondolja, biztosan be akarja-e falni azt a sütit ebéd utáni fojtásnak. 

Végül is, ezt te is megteheted, ha fogyni szeretnél: utalj (még több pénzt) Lőrincnek, ő valószínűleg észre sem fogja venni a különbséget, hiszen akkora a vagyona, amire te csak úgy tehetnél szert, ha 404 héten keresztül minden szombaton megnyernéd a lottó ötöst, számolta ki a 444, neked viszont ott lesz az áhított motiváció minden egyes falatnál.

Források: PubMed, Physics, Time, PMC, LeicesterBrc, BBC, MúltKor

Fiala Borcsa