Anyának a főzés a hobbija – 4 téves állítás a láthatatlan munkáról

–

Több mint 2 millióan néztétek meg az összes felületünkön a láthatatlan munkáról szóló Fogalommagyarázó epizódunkat – nem meglepő, a videóban látható és ahhoz hasonló jelentek a magyar nők döntő többségének mindennapi valósága még ma is, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályban, mennyire privilegizált helyzetben vannak.

Korábban részletesen leírtam már, hogyan csúsznak bele egyenlő házimunkát végző párok is a fent említett különbségbe szinte észrevétlenül a gyerekvállalással. most pedig négy tévhitet tisztáznék annak érdekében, hogy világos legyen, miben vagyunk mi, nők, a hétköznapokban. 

1.Tévhit: A munkát gépek végzik, és sokkal jobb dolgod van, mint a nagyanyádnak, anyádnak...

Amikor szóba kerül a láthatatlan munka, gyakran merül fel, hogy az ma már „semmiség”, hiszen van mosógép, mosogatógép, porszívó… Valóban sokat javított a háztartási munkák elvégzésének idején, hogy egyre több, a kényelmünket szolgáló lehetőség áll rendelkezésre, de az is igaz, hogy ma sok tekintetben bonyolultabb az életünk: többet utazunk dolgokért, többet foglalkozunk tudatosan a gyerekeinkkel, sokszor félretesszük a háztartási munkát – amit aztán éjjel pótolunk –, hogy úgynevezett minőségi időt töltsünk a családtagjainkkal.

De ne legyünk álszentek, 

őszintén megmondom, hogy hiába ad sokat egy társasozás a lányaimmal, de azon a napon, amikor hajnalban keltem, hogy csomagoljak nekik uzsonnát és elvigyem őket iskolába, lenyomtam egy nyolcórás munkanapot, elmentem értük edzésre, „összedobtam” egy vacsorát és közben „kimosott helyettem” a mosógép, akkor már csak azért ülök le játszani, mert tudom, hogy fontos.

Amúgy sokkal szívesebben feküdnék be egy könyvvel (vagy – ha már őszinték vagyunk – egy sorozattal) a kádba. És ez nem jelenti azt, hogy a mosó- vagy mosogatógép nem óriási segítség, vagy hogy nekem ilyen tekintetben ne lenne könnyebb dolgom, mint például a nagymamámnak, aki minden családi ebéd után alsóhangon egy órát mosogatott. De más tekintetben igenis nehezebb: a nagymamám sosem olvasta el az interneten, hogy minőségi időt kell töltenie a gyerekekkel, az unokákkal, így nem is törekedett ilyesmire.

A generációk viszonyáról a házimunkához ebben a videóban is sok szó esik:

2. Tévhit: A telefonnyomkodás nem munka

Igaz, hogy a modern technológia sok szempontból megkönnyíti a dolgunkat a háztartási munkát illetően – de bizonyos dolgokban többletmunkát ad – elsősorban az anyáknak. Erre a cikkre készülve 3 hétig figyeltem, hogy heti átlagosan 1-2 órát töltök azzal, hogy a gyerekeim életét online szervezem: levelek az iskolától, edzőtől, befizetések, különprogramok intézése, születésnapi bulimeghívások, napi utazásszervezés különböző eseményekre, sporttábor-ügyintézés, osztálykirándulás kérdéseinek eldöntése, hiányzás utáni házi feladat pótlása és még sorolhatnám. Bár a férjem és köztem a gyerekekkel kapcsolatos dolgokban szinte tökéletes a kiegyenlítettség, 

sok levélen csak én vagyok rajta, számtalan csetcsoport eleve kizárólag az anyukákból szerveződik – vagyis azt látom magam körül, hogy ez a teher ismét kizárólag az anyákat nyomja. De ez még a kisebb baj. A nagyobb az, hogy erre úgy tekintünk, mintha nem lenne feladat. 

Mintha nem az múlna rajta, hogy a gyereked eljut-e egy számára fontos eseményre (legyen az sportverseny, osztálykirándulás vagy születésnapi buli). Nem kell kipróbálni, elég csak eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy hónapig nem néznéd meg ezeket az emaileket, cseteket…

3. Tévhit: Te értesz hozzá, neked ez semmi

Nagyon régóta mondom rendszeresen, hogy aki olvasni tud, főzni is tud (amúgy az internetnek és a receptes videóknak köszönhetően már olvasni sem kell feltétlenül tudni – ez is egy generációs kérdés, ma már én is videón nézem a recepteket). De az összes házimunkára igaz, hogy nagyjából 3 alkalom kell hozzá, hogy az ember „beletanuljon”. 

Sajnos a férfiak nagyon sokszor szándékos, stratégiai inkompetenciát gyakorolnak. Kedveskedésbe, bókba csomagolják, hogy a nők mennyivel „profibbak” a házimunkában, mint ők, és azt éreztetik, hogy míg nekik a rutintalanságuk miatt ÓRIÁSI erőfeszítést okozna, addig a nőknek ez gyakorlatilag semmiség. Ez a tavaly decemberi kutatás megmutatja, hogy milyen hatással van ez a sok kis „semmi” a nők fizikai és mentális egészségére – spoiler: rossz hatással. 

A nők 60 százaléka küzd állandó kimerültséggel, 53,3 százaléka hátfájdalommal és ahhoz kapcsolódó tünetekkel a láthatatlan munka miatt. 63,3 százalékuk állandó stresszről számolt be, 56,6 százalék érzelmi kiégésről, 46,6 százalékuk pedig magányosnak érzi magát. 

Az állandó időhiány, valamint az anyagi nehézségek miatt a nők később is jutnak orvoshoz, ami komoly bajokat okozhat – főleg, hogy itt most csak a legjellemzőbb egészségügyi problémákat gyűjtöttem ki, de elég sok van még, amik kisebb arányban fordulnak elő. Emellett a túl sok tehernek a szociális elszigedetelődés is jellemző következménye, amelyet nyilván csak részben okoz a láthatatlan munka, de ez egyáltalán nem egy elhanyagolható rész – ezt kellene tudatosítani!

4. Tévhit: Apa hobbija a biciklizés (vagy a konzolos játék), anyáé a főzés

Mit látnak a gyerekek a szüleikből? Ez a kérdés sokszor foglalkoztat, amikor számháborúzni vagy tollasozni hívnak az enyéim, és azt mondom, nem lehet, mert vacsorát kell főznöm (nyilván vannak olyan alkalmak is, amikor megyek játszani, lásd fentebb). Múltkor felmerült a kérdés, hogy kinek mi a hobbija, és a lányaim azonnal mondták, hogy nekem a főzés. Valóban szeretek főzni, de egyáltalán nem annyit és akkor, amikor ezt teszem. 

Egy fél hétvégi napot rászánni arra, hogy házi tésztát készítsek valamilyen extra szósszal: örömforrás. Hétköznap este összedobni valamit, hogy legyen mit ennünk: feladat.

És igenis sokszor tűnhet úgy a gyerekeknek a láthatatlan munka egyenlőtlen elosztása miatt, hogy apa a „jófej”, akinek az a hobbija, hogy velük biciklizik, anya meg az „uncsi”, aki inkább azt választja, hogy a konyhában „szórakozik”.

Nagyon fontos: nem gondolom, hogy mindez a férfiak hibája. Azt gondolom, hogy egészen másfajta társadalmi berendezkedésben, életritmusban, elvárásrendszerben szocializálódtunk, és most együtt küzdünk azért, hogy újraírjuk azokat a berögződéseket, amikben a szüleink és a nagyszüleink éltek.

Szögezzük le: az újraírás nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy innentől mindenki fizetést kér a közös hétköznapok fenntartását segítő háztartási munkáért, ahogy azt sem, hogy a nők, anyák, egyik napról a másikra eldobják a fakanalat és félrelökik a mosógépet (főleg, hogy ez utóbbi elég nehéz tárgy). De azt mindenképpen, hogy elkezdünk megfelelően kommunikálni ezekről a kérdésekről, elismerve az egyenlőtlen terheket és közösen kidolgozva a megoldást.

A házimunka – ugyanis – sosem fogy el

Szuper érzés leérni a szennyeskosár aljára, csillogóra kitakarítani az otthonunkat, és jó pár napra előállítani az összes ennivalót… de pontosan tudjuk, hogy másnap belekerül valami a szennyesbe, összekoszolódik valami (vagy inkább minden) és elfogy az előre elkészített étel.

Csak a „móka” kedvéért néhány szám arról, mennyi terhet jelent éves szinten a házimunka:

átlagosan 5 tonna ruhát mosunk ki (tudom, nem mi, hanem a mosógép), 550 óra megy el a ruhákkal kapcsolatos teendőkre, az étkezőasztal és a mosogató között 1500 kilométert teszünk meg, 18000 evőeszközt mosogatunk el, 13000 tányért és ugyanennyi csészét, bögrét (a poharakat meg sem tudták számolni, de biztosan mindnél többet).

Durva, ugye? És a legtöbb háztartásban ezen ledolgozott órák és végiggyalogolt kilométerek jelentős részét a nők teszik meg úgy, hogy a legtöbben mindemellett teljes állásban (sőt, vannak, akik több munkahelyen) teljesítenek.

Szerintetek milyen káros gondolatok merülnek még fel rendszeresen a láthatatlan munka kapcsán?

Már írtunk róla ITT, ITT, ITT, ITT, és ITT is, és még mindig van mondanivalónk a témában…

Tóth Flóra