Az otthoni, láthatatlan munka hatással van a munkahelyi teljesítményre is

–

Míg a kiégésről sokáig a túlzott és krónikus munkahelyi stressz, illetve terhelés kontextusában beszéltünk, a szakemberek egyre hangsúlyosabban hívják fel a figyelmet arra is, milyen hatással van a láthatatlan munka okozta mentális terhelés a munkahelyi teljesítményre, illetve hogyan növeli a kiégés kockázatát. 

A Psychology Today cikke szerint extra stresszfaktorral jár, ha túl sok a láthatatlan és fizetetlen feladat – éppen ezért érdemes lenne a kiégést az otthoni feladatok aspektusából is megvizsgálni. Ráadásul láthatatlan munkából a munkahelyen sincs hiány, ezeket a feladatokat pedig – az otthonhoz hasonlóan – döntő többségében szintén a nők végzik (erre később kitérek részletesen).

Ahogy egy korábbi cikkben kitérnek rá: egy nő átlagosan napi 3-6 óra láthatatlan munkát végez, míg egy férfi 0,5-2 órát. Ebben eddig nincs nagy újdonság, ezt jó ideje tudjuk, még ha a számok talán országonként változnak valamennyit, az arányok elég fixek. A cikk szerint ez komoly egészségi kockázattal jár. 

„Aki háztartásról és családról gondoskodik, sokféle szerepkörrel zsonglőrködik. Tanárnak, ápolónőnek, bébiszitternek, szakácsnak, szerelőnek, sofőrnek és még terapeutának is kell lennie – sokszor mindezt egyetlen napon belül. Az is elvárás lehet, hogy a saját szükségleteit félretegye, mert ezek a feladatok elsőséget élveznek. 

Ennek nyomán bűntudatot érezhet, ha időt szán magára. A nagy mentális terhelés nagyobb stresszel, szorongással és rossz mentális egészséggel jár együtt. Mint a legtöbb stresszel kapcsolatos állapot, ez is okozhat fizikai tüneteket, például álmatlanságot, és növelheti a krónikus betegségek kockázatát is. Az idős vagy egészségi problémákkal küzdő családtagokról gondoskodó emberek esetében pedig a gondozói kiégésnek szintén súlyos egészségi következményei lehetnek” – írják.

A láthatatlan munka – hiába nagy teher – nem szüntethető meg, de akkor mi a megoldás?

A láthatatlan munka mindenütt jelen van, és elengedhetetlen a társadalmunk működéséhez. Ennek ellenére egyelőre kifejezetten alábecsült, el nem ismert.

Amint az a The Lancet Public Health című orvosi folyóiratban megjelent cikkből kiderül: a fizetetlen munka lehetséges hatásai a nőket a férfiaknál nagyobb mentális egészségi kockázatnak teszik ki. A kutatók szerint az úgynevezett „szerepterhelés-elmélet”, amelyben az emberek „szerepkonfliktust”, „szereptúlterhelést” és „időhiányt” tapasztalnak, segít megmagyarázni a láthatatlan munka mentális egészségre gyakorolt negatív hatását. 

Ez hétköznapi nyelven összefoglalva azt jelenti, hogy iszonyú megterhelő napi szinten azt megélni, hogy sehol nem vagy elég: például a munkahelyen te vagy az elrohanó kisgyerekes, otthon pedig a teljes odafordulás helyett „állandóan” dolgozó szülő.

Ezeken a nemek közötti kiegyensúlyozottabb feladatmegosztással (ami nagy tudatossággal is iszonyú nehéz) és a munkahelyek nagyobb rugalmasságával lehet(ne) valamennyire oldani. A kiégés az otthontól a munkahelyig olyan probléma, amelyet a láthatatlan munka terhe súlyosbít. Az egészségesebb társadalom megteremtése érdekében meg kell becsülnünk a láthatatlan munkát, és meg kell szüntetnünk a nemek közötti egyenlőtlenségeket e munka elvégzése során.

A szülői stressz még rátesz egy lapáttal

A szülők – és különösen a dolgozó szülők – kemény küzdelmet folytatnak a szerepeik miatti kettős préssel.

Ez a tanulmány pedig azt mondja, hogy nem elég, hogy a szülői kiégés negatív hatással van a szülő mentális egészségére, de a gyerek viselkedésén is észlelhető jelei vannak, ha a szülei a kiégéssel küzdenek.

A helyzet feloldásában fontos lépés lenne, ha a láthatatlan munkát elismertté tennénk, és nemcsak kisebb-nagyobb női közösségek témája maradna (ahol megerősítjük egymásban, hogy mind ezzel küzdünk és ez normális). Lényeges lenne elérni, hogy a férfiak is felismerjék, hogy a kiegyensúlyozott teherelosztás és az otthoni munka elismerése hosszú távon az ő életükre is pozitív hatással lesz.  

Érzelmes nők és kemény férfiak?

Az előítéletek azonban nemcsak a nőkre vonatkoznak, a férfiak is küzdenek velük, csak éppen a másik oldalról. Nemcsak az van, hogy a nők végzik az otthoni érzelmi munka döntő többségét, hanem olyan pályák felé is igyekeznek őket orientálni kiskoruktól fogva, amik hasonlítanak az otthoni feladatokra: érzelmi bevonódást igényelnek vagy kiszolgálói szereppel járnak. Egyszerűen azért, mert az a mondás, hogy „ők jobban értenek hozzá”. Miközben azért értenek hozzá jobban, mert erre neveljük őket kiskoruktól fogva. Ráadásul

ezeket a munkákat részben azért is tudják Magyarországon például alacsony fizetéssel honorálni, mert az a működési modell, hogy a párok női tagja a családi feladatok jobb ellátása érdekében vállalja kevesebb órában, kevés pénzért is. Ugyanakkor így a férfi, az apa egyrészt anyagi présbe kerül, mert másfél fizetésnyi pénzt kell megkeresnie, másrészt pedig kikerül a családi feladatok nagyobb részéből. 

Valójában tehát mindkét fél extra stressznek van kitéve az egyenlőtlenség miatt, és nagyon sok szülőnek ez kifejezetten negatív hatással van a mentális egészségére. 

Azt már csak nagyon zárójelben teszem ide, hogy a nemi szempontból vegyes munkahelyeken a legtöbb esetben alapvető elvárás, hogy a nők végezzék el nagyobbrészt a munkahelyi láthatatlan munkát is, legyen az a rendrakás az irodában vagy a munkaidőn túli események megszervezése és lebonyolítása. De a nőktől a kutatások szerint azt is jobban elvárják, hogy „csapatjátékosok” legyenek, vigyék ők az extra terheket. 

A Ki vele! hétfői, közös kasszáról szóló epizódjában a családon belüli szerepekről, a gyerekszülés és -nevelés „értékéről” és annak anyagiakban is megjelenő hatásáról is szó esik. A vendégek Balázs Andi, Nyáry Luca és Rákóczi Feri lesznek, akik Csepelyi Adrienn műsorvezető moderálásával nagyon fontos igazságokat mondanak ki a pénzügyi különbségek párkapcsolatra gyakorolt hatásáról, miközben saját tapasztalataikról is vallanak. Ki vele! a Viasat3 műsorán január 27-én, hétfőn 19 órától. Nézzétek meg!

Tóth Flóra