Évtizedek óta nem született hasonló magyar film – Megnéztük a „Véletlenül írtam egy könyvet” családi mozit

–

Könnyednek tűnő, mégis magvas film

Mostanában elég nehéz megőrizni társadalmi szinten és akár családon belül is az indulatoktól mentes párbeszédet. Zűrzavaros körülöttünk a világ, sokszor a szülők sem tudják, mi lesz holnap. A kiskamaszok számára pedig különösen komplikáltak a mindennapok, hiszen annyiféle szempontnak kellene egyszerre megfelelniük, miközben fogalmuk sincs, milyen értékek mentén éljenek.

Nos, azt nem állítom, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című film egycsapásra megoldja ezeket a gondokat, de azt igen, hogy nagyon mélyen hat az érzelmeinkre Lakos Nóra sírós-nevetős mozija.

Abban is biztos vagyok, hogy ha a tizenkét (de szerintem már a tíz) éven felüli gyerekek a családjukkal együtt megnézik ezt a filmet, újra elindulhat köztük „a beszélgetés fonala”, hiszen abszolút összekapcsolja a különböző generációkat.

Még be sem mutatták itthon, de külföldön már rangos díjakat kapott

Már bizonyított a JUNO11 Pictures és a holland BIND koprodukciójából született mozi, melyet a Tallinn Black Nights Nemzetközi Filmfesztivál Just Film Youth and Children's Film Festival programjának gyerekzsűrije a legjobb filmnek választott. Erről főszerkesztőnk, Kurucz Adrienn is ÍRT már, aki jelen volt az eseményen.

A kamasz Demeter Villő pedig, a film főszereplője, az Ale Kino Festival Ale Debut! (a legjobb fiatal európai tehetségnek járó) díjat hozhatta haza Lengyelországból. 

Demeter Villő mellett Mátray Lászlót, Lovas Rozit, Tenki Rékát, Rujder Vivient, Zsurzs Katit, Mucsi Zoltánt és Simon Kornélt láthatjuk a főbb szerepekben, úgyhogy igazán parádés a szereplőgárda, mellettük pedig két gyerekszínész, Hárs Bonca és Kövécs Barnabás mutatja meg kivételes tehetségét a filmvásznon. 

Szabó Balázs több mint tíz éve született slágere, a Hétköznapi című dal is új formában mutatkozik be a film egyik kulcsjelenetében. Ő maga többször is feltűnik a vásznon különböző szerepekben. Gryllus Dorka, Wolf Kati, Gubik Petra és a Soharóza kórus tagjai, köztük Jónás Vera éneklik együtt a nem hétköznapi Hétköznapit, amelyhez egy klip is készült.

A film alapjául szolgáló történetet a holland Annet Huizing jegyzi, és a Pagony Kiadónak köszönhetően magyarul is megjelent, de ezen kívül még tizenegy nyelven olvasható. Én pedig egy igen lelkes ajánlót ÍRTAM róla a WMN oldalára anno. Lakos Nórának is felkeltette az érdeklődését a recenzióm elolvasása után ez a kamaszoknak szóló sztori, és hamarosan eldöntötte, hogy ez lesz az első olyan egészestés nagyjátékfilmje, amit a gyerekközönség is élvezhet majd, remélhetőleg a család többi tagjával együtt.

(Lakos Nóra HAB című első mozifilmje is sok család kedvencévé vált, bár az nem kifejezetten a gyerekközönségnek készült. Annak idején Szentesi Éva is MÉLTATTA nálunk.) 

A rendezővel készítettem néhány évvel ezelőtt egy INTERJÚT arról, hogy miért volna annyira fontos visszahozni a moziba a kortárs történeteket a magyar gyerekközönség számára. Akkor még csak álmodoztunk arról, hogy megszülethet a filmje, ami első magyar projektként került be a Cinekid Script LAB forgatókönyv-fejlesztő workshopjára. Nórát az Oscar-jelölt Mieke de Jong segítette, és még egy dialógíró kurzuson is részt vehetett. Nem csupán emiatt kivételes a forgatókönyv, hanem azért is, mert Nóra a producerekkel együtt az érintett korosztályt, vagyis a gyerekközönséget is bevonta a fejlesztésbe, és néhány ott kapott ötletet be is emeltek a történetbe.

Ebből is látszik, hogy az igényes alkotók mennyire komolyan vették a gyerekeket.

Az álmokat tehát nagyon-nagyon kemény munkával valóra váltotta Lakos Nóra. Két évvel ezelőtt meghívást kaptam a forgatásra, és írtam is belőle egy BESZÁMOLÓT.

A történet így foglaltam össze egy korábbi írásomban:

„A 13 éves félárva Nina (Demeter Villő), animációsfilm-rendező édesapjával (Mátray László) és kétbalkezes tízéves öccsével (Hárs Bonca) él, amióta az édesanyja, Lujza (Lovas Rozi) hirtelen meghalt, amikor ő még csak hároméves volt.

Ninának nincsenek emlékei arról az időszakról, amikor még együtt volt az egész család. Ráadásul a női mintául szolgáló, időnként felbukkanó merev és szabálykövető nagynéni, Adél (Tenki Réka) sem pótolhatja az anya szerepét.

Apja életében egyszer csak megjelenik egy nő, Detti (Rujder Vivien), és ez alaposan felkavarja a kis család életét. Nina nem csupán a kamaszkorral bajlódik tehát, hanem a gyászát is most kezdi megélni.

Épp ekkoriban ébred rá, hogy író szeretne lenni. A szomszédban élő különc írónő, Lídia (Zsurzs Kati) segít neki abban, hogy miként lehet az írással feldolgozni az édesanyja elvesztését és azt, hogy az apja életében egy másik nő is fontos szerepet játszik. Nina összetört szívére igazi gyógyír az első szerelem (Kövécs Barnabás) és az írás…”  

Megható és felemelő

Kivétel nélkül mindegyik színész lubickol a saját szerepében, a karakterüket kiválóan hozzák, de abszolút elkerülik az üres manírokat. Mindenki a legjobb jót adja magából. Ebben persze nagyon sokat segít nekik az, hogy a párbeszédek is hitelesek és humorosak. Egyenként is hosszasan tudnék áradozni róluk, mégis csak Demeter Villőről írok külön, mert ő a főszereplő.

És az, hogy ennyire természetesen létezik a kamerák kereszttüzében, arra enged következtetni, hogy még nagyon sok filmben láthatjuk majd őt.

Valóban őstehetség, ahogy Lakos Nóra mondta, amikor a casting során eldöntötték, hogy csakis ő keltheti életre Ninát.

Igen látványos, ahogy a Nina által írt párhuzamos történet megelevenik az animációkban. Gyönyörű, ahogy Nina bevonja a nézőket a hétköznapjaiba, mintaszerű az apjával való kapcsolata. (Istenem, ha minden apuka ennyire jófej lenne, mint Mátray László ebben a filmben!)

Hidegrázósak azok a jelenetek, amelyekben az anyahiánnyal küzd, és amikor Lovas Rozi az „archív” felvételeken megjelenik a vásznon, összeszorul a torkunk ekkora egetverő igazságtalanságon, hogy egy ilyen csodálatos jelenség nem láthatta felnőni a gyerekeit.

Bizsergetőek azok a képkockák, amikor Nina megpróbálja lerázni az udvarlóját, miközben semmire sem vágyik jobban, mint a fiú figyelmére.

Megmelegszik a szívünk, amikor Lídia, vagyis Zsurzs Kati beavatja őt az íróság és egyben az élet rejtelmeibe.

De az a legcsodálatosabb, ahogy Nina írás közben eszmél rá arra, hogy hiába szeretné kiutálni apja szerelmét, az édesanyját ezzel mégsem támaszhatja föl.

Ám számomra mégis azok a jelenetek a legerősebbek az egész film során, amikor meg sem szólalnak a szereplők, legfeljebb valami erős hangulatfestő zene szól. Csak a mozdulataikkal és tekintetükkel mesélik tovább a történetet. Mert egyszerűen jelen vannak.

„Nagyon fontos a gyerekfilm, értéket kell teremteni, és értékes filmet kell mutatni a közönségnek”

A Véletlenül írtam egy könyvet című film az első pillanattól az utolsóig ezt az értéket mutatja, amiről Lakos Nóra korábban beszélt, és nemcsak beszélt, hanem most már a mozikban is látható a magával ragadó végeredmény.

A profi és elkötelezett producerek, Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan pedig – Lakos Nórával együtt – olyan alkotói csapatot hozott össze, akik nem csupán a legjobb tudásukat adták a filmhez, hanem a szívüket és a lelküket is beletették.

Abszolút megérdemlik, hogy szerepeljen néhányuk neve ebben a cikkben: 

Szurdi Juci volt a látványtervező: a varázslatos belső és az ismerős külső helyszíneket néha jó lett volna kimerevítve is látni, mert annyi érdekesség, apró finomság szerepelt minden egyes képkockán, amikbe szívesen belefeledkeztem volna.

Lányi Fruzsinának köszönhetjük a stílusos jelmezeket, nagyon szerettem a játékosságot, a finom színharmóniát, és komoly irigységet éreztem Zsurzs Kati (Lídia) ruhái láttán. Pont olyan stílusú darabokat adott a csodás színésznőre, amiket én is előszeretettel hordok.

Az operatőr Reich Dániel volt, aki lenyűgöző képi világot teremtett, de a vágó, Barsi Béla jó ritmusú snittjei is sokat adtak ahhoz, hogy megszülessen ez a varázslatos film.

Ez egy nagyon „hangos” mozi, ami azt jelenti, hogy sokszor a zene „viszi” a képeket. A zeneszerzők: Jacob Meijer és Alexander Reumers, a zenei supervisor Subicz Gábor, a hangmester pedig Zányi Tamás.

Kukucska Zsolt fogta össze a gyártást, Lakos Nóra pedig megrendezte a kétezer-húszas évek legmenőbb magyar családi moziját, aminek minden pillanata látványos, érzelmekkel teli és hiteles. 

Szerintem ne habozzatok, menjetek családostul moziba, és garantálom, hogy sokkal boldogabban jöttök majd ki onnan!

Ha pedig egészen véletlenül szeretnétek, hogy tartós legyen ez a boldogság, töltsétek le a Boldogságtervezőt INNEN!

Both Gabi