„Varázslatos, ahogy a sok részlet összeáll egésszé” – Eckert Ági rendezőasszisztens mesél

–

Eckert Ági egy kisvárosban, Kazincbarcikán nőtt fel, és sem a színház, sem a film nem szerepelt számára az álomszakmák listáján. Sokáig egyáltalán nem találkozott ezzel a világgal, így vágyni sem tudott utána. Aztán 18 évesen Budapestre került idegenforgalmi főiskolára, és közelebbről megismerkedett a színházzal. Ekkor már megérintette a szakma szele, de még nem ragadta teljesen magával.  Nem sokkal később azonban Amerikába ment, ahol turistaként meglátogatta a hollywoodi Universal Stúdiót. Ez az élmény aztán mindent megváltoztatott.

„Emlékszem, a stúdiót bejárva arra gondoltam, nem tudom, mi történik itt pontosan, de én is ezzel akarok foglalkozni. Miután hazamentem, már megfogalmaztam: forgatásokon szeretnék dolgozni. Volt szerencsém megismerkedni színházi és filmes emberekkel. Ennek révén sikerült is bekerülnöm kisebb gyakornoki munkákra. Lépésről lépésre haladtam előre” – idézi fel Ági. Hozzáteszi: máig benne él a pillanat, amikor meglátott egy nőt a díszlet közepén, aki láthatóan valami fontos és vezető pozíciót töltött be. Ahogy nézte, miképpen kommunikál a színészekkel, stábtagokkal, azonnal úgy érezte: ezt szeretné csinálni ő is. Persze, ekkor még nem tudta, mit is jelent pontosan rendezőasszisztensnek lenni, és hogyan fog eljutni idáig.

Jókor, jó helyen, jó képességekkel

Ági azt mondja, jó időben keltette fel az érdeklődését a filmes világ, hiszen a 2010-es évek elején, aki igazán agilis és szorgalmas volt, el tudott indulni ezen az úton. „Ekkor már zajlott a nagy külföldi „filmbumm” Magyarországon, így több lehetőség adódott a munkára gyakornokként is. Ma már vannak rendezőasszisztens képzések, ahol megtanítják az alapokat, a filmnyelvet és rávilágítanak, hogy mely képességekre van szükség a munkánkhoz. Akkor még nem létezett hasonló. Viszont tanfolyammal, vagy anélkül mindenképpen fontos megjegyezni, hogy ez egy tapasztalati úton elsajátítható szakma, ahol lépcsőfokonként lehetséges feljebb haladni” – hangsúlyozza Ági. Szerinte az iskolapadból senki nem ül be rendezőasszisztensnek (más néven első asszisztensnek), hiszen számos folyamatot kell átlátni és megérteni mint gyakornok, produkciós asszisztens, majd harmad-és másodasszisztens.

Ő maga is több feladatot végzett: hordott kávét, volt gyakornok, dolgozott casting ügynökségnél, majd néhány évig gyártási asszisztensként és koordinátorként tevékenykedett gyártásvezetők oldalán. „Tulajdonképpen a szakmának a kezdő lépcsőfokait én a gyártási területen jártam le, ami egy irodai munkakör a filmgyártásban, de éreztem, hogy a díszletbe vágyom. Idővel ezért áttértem a rendezőasszisztensi munkakörre, ahol kihagyva az alapokat, már harmadasszisztensként kezdtem dolgozni több elsőasszisztens mellett” – magyarázza a szakember, aki felhívja a figyelmet arra is: az elején az egyik legfontosabb kompetencia ezen a területen a türelem.

"Végig kell várni, amíg forgatókönyvet másolsz, zársz a díszletben, hogy felvétel közben ne menjenek be, vagy épp ebédmenüt veszel fel. Ez idő alatt pedig mindent magadba kell szívni, figyelni és tanulni, hogy amint lehet, feljebb léphess. Varázslatos megérteni, hogyan áll össze ez a sok részlet egy nagy egésszé” – teszi hozzá Ági, miképpen élte meg az első, tanulással töltött éveket.

A filmkészítés terén elsőre az volt számára a legmeglepőbb, hogy milyen hosszúak a munkaórák, és milyen nagyfokú teherbírást kíván meg egy forgatáson való részvétel. „Fontos, hogy az ember szeresse a folyamatos változatosságot és kihívásokat. Itt ugyanis monotonitás nincs. Emellett felelősséggel tartozunk egymásért, hiszen rengeteg ember nagyon pontos munkája húzódik meg egy készülő film mögött. Muszáj folyamatosan fókuszálni és állandó készenlétben lenni egy-egy projekt alatt” – tudjuk meg, mik a legfőbb vonásai egy rendezőasszisztens jellemének.

Nem művészszakma, de jól jön a kreativitás

Mégis mit is csinál pontosan a rendezőasszisztens? Ő az, aki szinte az első pillanattól a munka részese és meghatározó szerepe van az előkészítésben, valamint a forgatás során egyaránt.  Az ő feladatuk az előkészítés alatt a forgatókönyv és a rendezői kreatív elképzelés alapján létrehozni egy olyan gyártási tervet, ami figyelembe veszi a költségvetési határokat, és megfelel sok más további tényezőnek. Majd a forgatás alatt hatékonyan és megfelelő stílusban kell levezényelniük a folyamatot.  „A rendezőasszisztens felelőssége az is, hogy minden információ elérjen a megfelelő részleghez. Nekünk kell megbizonyosodni arról, hogy mindenről szó esett az előkészítési fázisban, ezért nem érnek majd meglepetések. Csak egy apró példa, ha például felmerül, hogy kaszkadőrt használunk, de nem egyeztetem a ruhaosztállyal a duplikált jelmezt, akkor máris fennakadás lenne a forgatáson. És ez csak egy a rengeteg részlet közül” – magyarázza Ági.

Az első asszisztens a forgatáson aztán nemcsak a rendezővel és az operatőrrel kommunikál folyamatosan, hanem a színészek számára is egy fontos bizalmi és szakmai támasz: technikai instrukciókat ad, tájékoztat. Emellett a stábot is vezeti, irányítja: bár közülük mindenki pontosan tudja a dolgát, azért fontos kézben tartani és összefogni mindent. Ági bevallása szerint azért tudta gyorsan felvenni ennek a munkakörnek a ritmusát, mert alapvetően problémamegoldó típus, aki nem idegeskedik, hanem kihívást lát a váratlan fordulatokban. Emellett jól megérti magát az emberekkel, így nem okoz számára nehézséget sem a stábbal, sem a színészekkel való kapcsolattartás. „Ez a munkakör alapvetően reál beállítottságot igényel, persze segítség, ha az embernek van kreatív oldala, de a miénk nem művészszakma” – hangsúlyozza Ági. 

Nemcsak a rendező jobbkeze, a színész bizalmasa is

Ő az első nagy fordulatnak a pályáján az Apró mesék című filmet tartja (ezt egyébként éppen a 30. születésnapján kezdték forgatni), hiszen ekkor vitt végig egy teljes filmet elsőasszisztensként az első perctől kezdve. Azóta több magyar és számos külföldi filmben is dolgozott, ezek közül fontos helyet foglal el a szívében a Maria című életrajzi dráma, Maria Callas életéről, valamint a Lee című háborús filmdráma Kate Winslettel a főszerepben.  Őt Ági már korábban a vásznon is nagyon kedvelte, a személyes találkozás pedig igazán pozitív volt számára, hiszen nagyon jó viszonyba kerültek. „A színészeknek fontos bizalmi pont a díszletben az elsőasszisztens, tőlünk kérdeznek technikai kérdéseket, és várnak információkat, hogy mivel folytatjuk, mennyi idejük van, vagy jelzik, ha bármire szükségük lenne. Persze, érez az ember izgalmat, amikor egy világsztárral találkozik, de a kezdeti napok után ők is pontosan ugyanolyan emberként tartoznak a stábhoz, mint a többiek” – mondja.

Hasonlóan jó emlékeket őriz Olivia Colmanról, Rowan Atkinsonról, de dolgozott Pénelopé Cruzzal, Mel Gibsonnal vagy Angelina Jolie-val is. „Természetesen nem mindenkivel alakul ki különlegesebb kötelék, már-már baráti kapocs, de a szakmai jó viszony szerencsére mindig tartható volt mindannyiukkal” – jelenti ki Ági. 

A rendezőasszisztens szakmai és emberi szempontokat egyaránt figyelembe vesz, amikor például a jelenetek sorrendjét rendezi össze. Az elsődleges szempontok közé tartozik a helyszín, valamint az, hogyan ér rá a színész. Emellett arra is külön hangsúlyt fektet, hogy ne a legkomplexebb, legérzékenyebb, legintimebb jelenetek forgatási napján kelljen a legtöbb történést felvenni. Tehát minél komfortosabb legyen a munka az önmagukból dolgozó színészek számára. 

Persze, egy forgatáson mindig akadnak meglepetések a legnagyobb készültség mellett is, előfordul azonban, amikor ez pozitív eredményt hoz magával. „A Véletlenül írtam egy könyvet című filmet például nyár közepén forgattuk, és nagyon kellett nekünk egy igazi, nagy eső, amit nagy totálban az atlétikapályán mutathatunk meg. Ez pedig nem igazán működött volna esőgéppel. Már le is tettünk róla. Aztán a 40 fokos nyár közepén éppen jött egy félórás zápor. Ez idő alatt sikerült leforgatnunk a jelenetet, amire eredetileg másfél-két órát szántunk: hirtelen kellett meghozni a döntést, a stáb hihetetlen gyorsasággal és hatékonysággal állt össze a technikai esővédelemre, és végül nagy sikerélményt jelentett a megvalósítás” – idézi fel Ági.

Ezt a szakmát szívvel-lélekkel, na meg megfelelő fizikai állóképességgel lehet csinálni

A pálya tekintetében minden munka fontos döntés, hiszen Ági szerint könnyű egy rossz választással akár kevésbé jó szakmai hírnevet bezsebelni. Ő úgy érzi, mindig igyekezett nem túl nagy kabátot magára húzni, és eddig jól működött, ahogy az ösztöneire hallgatva haladt az úton. Bár tény: néha igazán nehéz az észérvek és a belső hang között egyensúlyozni. A kérdésemre, hogy milyen, amikor rendezőasszisztensként egy neki kevésbé tetsző filmben kell forgatnia, azt mondja: a készítés, a forgatás örömét mindenben meg lehet találni. Ráadásul előfordult már az is, hogy sokkal jobb lett a végeredmény, mint amire számított. 

Filmet nézni egyébként abszolút tud élvezetből, nem kapcsol be nála rögtön a szakmai szem, bár, ha egy különösen jó megoldást lát, azt mindig megjegyzi magának. „Például, mindig észreveszem, ha valahol nagyon jó a háttérmozgás a jelenet mögött, hiszen általában azért is a rendezőasszisztens felel” – mondja. Szabadidejében utazással kapcsol ki, de a testmozgás is fontos számára. Amikor nem forgat, személyi edzőhöz jár, mert a sok-sok egyhelyben állás legalább annyira megviseli a testet, mint a folyamatos ülőmunka. „Ez egy olyan pálya, amit csak úgy lehet teljes erőbedobással csinálni, ha az ember közben szakít ki magának szüneteket. Egy ideje már meg tudom oldani, hogy egy évben 8-9 hónapnyi időt dolgozzak és tartsak egy-egy nagyobb szabadságot. Így vagyok képes újra egy több hónapos projektnek szívvel-lélekkel, és persze teljes figyelemmel és a megfelelő energiával nekiállni” – jelenti ki Ági.

Széles-Horváth Anna