Nincs még egy olyan női szerep, amihez annyi társadalmi és belsővé tett elvárás és képzet társul, mint az anyaság. Anya a tartóoszlop, aki számára a saját szükségletei másod- vagy inkább sokadlagosak. Anya nélkül a szerkezet, amit családnak nevezünk, nem működik, összedől. A benne megélt nehézségeket, elakadásokat pedig épp emiatt nehéz kommunikálni – pedig sokszor életbe vágó lenne. Mert az anya is ember. És bármennyire szeretnénk is fenntartani ezt az illúziót, valójában nem mindenható. És nem is sérthetetlen. Az anyai kiégést – ami annak a hosszan tartó érzelmi és mentális terhelésnek a következtében jön létre, ami a gyerekekről való folyamatos gondoskodással jár – a mai napig stigma övezi. Ezt igyekszik oldani D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a Beszélnünk kell! legújabb epizódjában, amelynek témája: az anyai kiégés, annak hatásai a család egészére, és a gyógyulás lehetőségei.
–
Már nemcsak hallgathatod, de nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
Túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ miatt – ezek voltak a leggyakoribb válaszok, amiket a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalamon az egyszerűnek tűnő „Hogy vagy?” kérdésre adtak a megszólított anyák.
Anyák, akik fulladoznak a teendők alatt. Apák, akik azt hiszik, ők csak besegítenek. És egy rendszer, ami ezt máig természetesnek tekinti, de hosszú távon valójában mindenkinek árt.
Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.
Kőrizs Kata korábbról tudta, hogy aggodalmak nélküli anyaszabi nem létezik. De hogy milyen érzéseket, reakciókat váltott ki belőle, hogy immáron szülőként, de a gyerekei nélkül repült… az őt magát is meglepte.
„Még a szülőcsoportokban is azt látom, hogy nagyon gyakran az anya énideje akkor legitim igazán, ha a „boldog mama, boldog baba” jegyében telik, tehát még a pihenőidőt is akkor tudja bűntudattól mentesen megélni sok ember, ha azzal legalább áttételesen a gyerekének tesz jót” – mondja riportunk pszichológus szakértője, akivel a szülői kiégésről beszélgetett Kerekes Anna.
Hat év után élete első, 28 órás anyaszabijára ment Kőrizs Kata. Megírta, mi vezetett idáig, és milyen volt az egyébként teljesen kompetens férjére hagyni a belázasodott gyereküket.
A térképek nemcsak az eligazodást segítik, hanem a történetmesélés és az emlékezés eszközei is lehetnek – különösen az online térben. 2017-ben egy montreali aktivista pontosan erre a célra hozta létre a Queering the Map közösségi térképet, ahol az elhelyezett gombostűk nem régi épületeket és történelmi emlékműveket mutatnak, hanem emberi sorsokat.
Fenyegető falfirkák jelentek meg a IV. és XIII. kerületben, de rövid időn belül a rendőrség és az önkormányzat is lépett. Ilyen, ha komolyan veszik az áldozat jelzéseit.
„A tojáshéjakon lépkedős technikával sem sikerült kivédeni, hogy a teljesítményértékelésről kilépve ne érezze magát az ember egy rakás szarnak, de legalább megbántva” – írja pedagógus szerzőnk az újonnan bevezetett értékelésről.
