„Sok gyerek itt tanul meg mesét hallgatni és itt lát először fogkefét” – a mezőzombori Bóbita óvodában jártunk
A mezőzombori Bóbita óvoda idén július 1-jén ünnepli a 70. születésnapját. Sok változást láthattak e falak, főképp az utóbbi 17 évben. A közelben lévő Szerencsi Cukorgyár 2007-es bezárását sok család tragédiaként élte meg, hiszen nemcsak az üzemi munka lehetősége szűnt meg számukra, de a mezőgazdasági munkák is teljesen átalakultak és beszűkültek. Az itt élő emberek java része munkanélküli, javarészt idénymunkából, segélyből és a közmunkaprogram révén tartják el magukat. Hogy a családok milyen körülmények között élnek, az pedig az óvodában a pedagógusok számára is nyilvánvaló, nem csupán abból, hogy milyen sok területen szorulnak fejlesztésre, de a játékaikból is. „Látjuk, hogy mit játszik, és rögtön tudjuk, mik történtek otthon” – meséli Fazekasné Kovács Katalin óvodavezető, akivel Fiala Borcsa beszélgetett.
–
Babóca és trágár beszéd
Aznap, amikor az óvodába látogatok, épp egy nevelés nélküli munkanap kellős közepébe csöppenek. Az udvaron a hangszórókból vidám zene szól, az óvónők és a dajkák pedig a hőséggel és a tűző nappal dacolva az eredetileg valóban kissé jellegtelen megjelenésű betonkerítést dekorálják ki Bartos Erika két népszerű figurájával, Bogyóval és Babócával. Az ovi konyháján már nagy kondérban rotyog a töltött káposzta, amit majd együtt fognak megenni. Az ilyesféle csapatépítőkre nagy szükség van, hogy egyben tartsa a társaságot, és motiválja a kollégáit, árulja el Fazekasné Kovács Katalin óvodavezető, aki hozzáteszi: „2016-ban jöttem ide, de azóta is csak búcsúztatok. Sokan mentek nyugdíjba, úgyhogy most egy új, fiatal csapat kiépülése van folyamatban.”
Már a bejárati ajtóra kitett üzenet (ami egyébként megtalálható az összes környékbeli rendelőnél és hivatalban is) betekintést nyújt abba, hogy a mezőzombori pedagógusok milyen nehézségekkel kénytelenek szembenézni: a papírlapon a szülőket arról tájékoztatják, hogy az óvodai dolgozó közfeladatot ellátó személy, ezért a trágár beszéd, a fenyegetés, illetve a fizikai atrocitás is bűncselekménynek minősül, amely akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.
Éhező gyerekek
A térségre nagy csapást mért, hogy 17 évvel ezelőtt bezárt a cukorgyár, ami a mezőgazdaságot is átalakította. Korábban rengetegen éltek cukorrépa-termesztésből, sokan jártak a földekre napszámban kapálni. A gyár bezártával egyre kilátástalanabb lett jó pár család helyzete, valódi mélyszegénység uralkodik a falvakban, elköltözni nem tudnak, de munkát sem találnak. A nőknek a közmunkaprogramban való részvételen kívül nem akad más lehetőségük.
„A múltkor itt volt a védőnő, ő mesélte: nem is gondolnánk, milyen hatalmas baj van az egész környéken. Éheznek a gyerekek. Ezt, mondjuk, mi is látjuk
– folytatja Fazekasné Kovács Katalin. – Van olyan családunk, ahol az apa börtönben van, az anya otthon az öt gyerekkel. Tudjuk, hogy pénteken itt az óvodában esznek a kicsik utoljára úgy, hogy jól is lakjanak, és aztán legközelebb megint itt, hétfőn.” Az óvónők a saját fizetésükből próbálják toldozni-foldozni a rendszert. „A szekrényünk mindig tele van háztartási keksszel, vagy más ropogtatnivalóval, mert kell a gyerekeknek egy kis pótlás.”
Kreatív forráskutatás
Emellett minden követ megmozgatnak, hogy egy kis plusz bevételre tegyenek szert az óvoda számára: jótékonysági bált szerveznek, ennek a bevételéből ennivalót, vécépapírt, rajzeszközöket tudnak vásárolni a gyerekeknek. Pályázatokat adnak be, amire csak lehet: játékokra, felújításra, tornateremre, de a nagycsoportosokat is pályázatból származó pénzből tudják Tokajra úszni vinni.
Ezen kívül még az egy százalékokra tudnak apellálni, bár egyre csökkenő sikerrel. „Amióta az APEH átvállalta az adóbevallás elkészítését, megnehezítette számunkra, hogy elérjük az embereket – panaszolja Fazekasné Kovács Katalin. Úgyhogy nagy segítségük, hogy ők is az Örökbe Fogadok Egy Ovit Mozgalom kedvezményezettjei. – Ha szükségünk van valamire, azt jelezzük, és ők szinte azonnal összehoznak olyanokkal, akik segíteni tudnak. Ám sajnos egyre kevesebben vannak, hiszen mindenki számára nehezebb lett a megélhetés, drága lett minden.”
Egy ízben a budapesti Lauder-iskola egyik osztálya segített nekik. „Rengeteg mindent gyűjtöttek össze nekünk a diákok, aztán egy osztálykirándulás keretében ők maguk is eljöttek hozzánk, nagyon jó élmény volt ez mindenki számára, együtt játszottak a gyerekek.” De volt, hogy egy budapesti ingatlankezelő cég adományozott nekik többek között kismotorokat, rollereket, illetve civilek támogatásával jutottak el kirándulni a nagycsoportosokkal a miskolci vadasparkba.
„Az nekik egy felejthetetlen élmény volt, sok gyerek ugyanis addig még a lábát sem tette ki a faluból.”
(Ha van lehetőséged segíteni, akkor szívesen vesznek olyan ruhaneműt, amire nektek otthon már nincsen szükségetek, háromtól hétéves korig megfelelő méretben. Mesekönyveknek, játékoknak, társas-, illetve, fejlesztő játékoknak, papír-írószernek is nagyon örülnének, akárcsak néhány lecserélt számítógépnek, 2024 júniusától ugyanis bevezetik az oviKRÉTA programot.)
Villát, fogkefét az oviban látnak először
Fazekasné Kovács Katalin szerencsésnek tartja magukat a nagyszerű fejlesztőpedagógusaik miatt, akik heti négyszer járnak hozzájuk, igaz, nagy szükség is van a munkájukra. „Sok gyerek úgy kerül be az óvodába, hogy asztalnál még nem evett, asztalterítőt nem látott soha, szalvétát itt kapnak először, és itt tanulják meg az evőeszközöket használni.” Emellett a gyerekek nem tudják egyáltalán, hogy fogat is kell mosni, de még nagyobb gondot jelentenek a rossz minőségű, sokáig használt cumik, ami miatt deformálódik a fogsoruk, így sokszor hiába dolgozik a logopédus, nem tudja korrigálni a hangképző hibákat. Nagyon sok a dadogó gyerek is. „Otthoni traumák állhatnak a háttérben. Sok a szerhasználó szülő, drogoznak, isznak. Ebben a környezetben óhatatlanul érik traumák a gyerekeket.
Ezt abból is gondoljuk, hogy amikor a kortársakkal beszélgetnek, nem dadognak. De ha felnőtthöz akar szólni, akkor előjön a dadogás.”
Szoros kapcsolatot ápolnak a családsegítőkkel is, ha egy gyerek huzamosabb ideig kimarad az óvodából, mennek meglátogatni, hogy lássák, minden rendben van-e vele. Ilyenkor volt, hogy kiderült, azért nem vitte az anyuka óvodába a gyerekét, mert annak nem volt cipője, emiatt pedig röstellt szólni.
Képzelet nélkül mese sincsen
Az óvoda első éve javarészt azzal telik el, hogy megtanítják a gyerekeket köszönni, szépen enni, inni, öltözködni, vécére menni, és játszani – a gyerekek ugyanis nem ismerik a játékeszközök java részét.
„Két véglet van, otthon vagy mindent megkapnak, ami többnyire a mobiltelefon, vagy semmit.”
Fazekasné Kovács Katalin szerint az is nagy probléma, hogy sok hozzájuk járó gyereknek nehézséget okoz a fantáziavilágában elmerülni, a mesemondáshoz is jó darabig szoktatni kell őket. Azért is a Bogyó és Babóca mesékből vett illusztrációkkal dekorálták az óvoda kerítését, mert a gyerekeknek ezeket a könyveket tudják mesélni, mivel a történetek rövidek, a nyelvezetük pedig egyszerű. A magyar népmesék sajnos már kifognak rajtuk, ahhoz nem elég gazdag a szókincsük.
Az elmúlt években csatlakozott a pedagógusi karhoz két roma származású kolléga is, ami a szülőkkel való kapcsolaton is sokat lendített. Amióta ők is itt dolgoznak, jóval kevesebb a konfliktus. Az egyikük, Balogh Petra, főiskolára jár, jelenleg pedagógusasszisztensként dolgozik, másikuk, Glonczi Éva pedig romológiát is tanult, az ő vezetésével szoktak cigánynapot tartani az óvodában, ahol énekeket, táncokat tanulhatnak a gyerekek. Szeretnék ugyanis, ha a hagyományos kultúrájukkal is ismerkednének a gyerekek, és nem csak a mostanában divatos mulatóssal. A Bóbitába kizárólag cigány gyerekek járnak, akik nagyon szeretnek ugyan itt lenni, az azonban fáj az óvónőknek, hogy a szülők nem igazán hálásak a munkájukért.
Az intézmény mindenkit igyekszik támogatni az előbbre jutásban, szülőket, gyerekeket és kollégákat egyaránt. Volt olyan munkatárs, akit Fazekasné Kovács Katalin biztatott, ne elégedjen meg az érettségivel és az OKJ-s tanfolyamokkal, igenis menjen tovább főiskolára, hiszen az esze, a szorgalma megvan hozzá.
Szülőkkel való közös programok
A szülőkkel mostanra rendeződni látszik a viszony, de sok konfliktuson vannak túl. Mostanra új rendszert vezettek be, ami mindenki érdekét szolgálja: a szülő az óvodába kizárólag nyílt napokon léphet be, csak akkor, amikor erre kifejezetten meghívást kapott. Így most reggelenként az ajtóban átadják a dajkáknak a gyerekeket, akik bekísérik őket a csoportszobába, majd délután egyszerre kísérik ki őket.
Nyílt napot kétszer tartanak egy évben: ősszel, illetve a tanév végén. Az őszi – az úgynevezett egészséghét – egy hosszabb esemény, ilyenkor orvos, védőnő érkezik az intézménybe, és a szülőknek is alkalmuk van vérnyomásmérésre, állapotfelmérésre, vércukorvizsgálatra. Év végén pedig, a gyerekhéten, családi napokat tartanak, ilyenkor a szülőkkel közösen főznek, esznek. Ezek az alkalmak arra is jók, hogy a szülőkkel is megpróbálják magukat elfogadtatni, hogy ők is lássák, egy a céljuk mindannyiuknak: a gyerekek nevelése, fejlesztése, feltétel nélküli szeretése. A kapcsolatépítés kemény munka, eleinte ugyanis sokan bizalmatlanok velük.
„Egyre több a fiatal, iskolázatlan szülő. 18-21 éves anyák, akiknek már van három gyerekük. Nekik ez a megélhetésük, a közmunkaprogramon kívül a nők nem igazán tudnak elhelyezkedni a környéken. Inkább vállalják a több gyereket, de három-négy műszakban nem fognak elmenni dolgozni a szerencsi kakaógyárba.”
Megalázó közmunka
A nők 90 százaléka közmunkaprogramban van benne, ami Fazekasné Kovács Katalin szerint kifejezetten megalázó körülmények között zajlik. „Hat-nyolc órán át dolgozzon hetvenezer forintért? Persze hogy nem szívesen csinálja. Az kap egy kicsivel többet, aki gyeden van – magyarázza az óvodavezető. (2024-ben a közmunkabér nyolcórás munkaviszony mellett bruttó 133 400 forint.) – Ha nem ennyivel szúrnák ki a szemüket, biztos vagyok benne, hogy ők is szívesebben mennének dolgozni. De még a gyerek is, amikor megkérdezem, mi lesz, ha nagy lesz, azt feleli: ő nem fog dolgozni, ő is csak aláírni fog járni, mint anya. A közmunkaprogramban ugyanis alá kell írni megérkezéskor, meg távozáskor. Amíg ez nem változik meg a fejükben, addig ez így fog működni.”
A férfiak nagy többsége ha teheti, eljár a nagyobb városokba, vagy akár külföldre dolgozni, de sokan mennek a szőlőbe napszámba, ami azonban a szezonális volta miatt nem tud hosszú távú megoldást nyújtani. Télen különösen nehéz helyzetbe kerülnek a családok, nem mindig tudnak mivel fűteni, ilyenkor előfordulnak falopások, ami miatt viszont sok apa börtönbe kerül. A gyerekek is ezt a családi mintát látják, van, hogy amíg az apa leüli a büntetését, a legidősebb fiú veszi át az ő szerepét a családban.
Fogamzásgátlási szegénység
A gyerekek jelentős része viseli az anyja vezetéknevét, aminek az is lehet az oka, hogy az egyedülálló szülők magasabb családi pótlékot kapnak.
De nagyon sok családban ténylegesen ez a valóság: az anya egyedül neveli a gyerekeket, mert az apák külföldön, börtönben vagy előzetesben vannak.
A sok gyerekszületés mögött fogamzásgátlási szegénység is húzódik, hiszen amikor élelmiszerre sem telik, akkor óvszerre vagy fogamzásgátló tablettára nem fognak költeni. (Az EU által 2022-ben kiadott, Fogamzásgátlással kapcsolatos politikák Atlasza Európában című anyagban a maximum elérhető 100 pontból 44,9 pontot ért el Magyarország, ami Lengyelország után a második legrosszabb eredmény az uniós tagállamok körében. Itthon egy tíz darab óvszert tartalmazó doboz 1600 forintba, a fogamzásgátló tabletta pedig havi háromezer forintba kerül, ami ráadásul vényköteles is, azaz rendszeresen el kellene menni felíratni. Összehasonlításképpen: Romániában azok a nők, akiknek van egészségbiztosításuk, ingyen jutnak fogamzásgátló tablettához, Németországban a 18 éven aluliak orvosi ajánlás mellett ingyen, azután a piaci ár tizedéért válthatják ki a fogamzásgátlót, „az Egyesült Királyságban Wales, Észak-Írország és Skócia lakói számára ingyenesen, az angolok számára pedig egy meglehetősen alacsony felírási díj ellenében érhető el a fogamzásgátló tabletta, az esemény utáni tabletta minden 16 év feletti nőnek elérhető recept nélkül, a megfelelő intézményekben pedig ingyenesen, ahol emellett kiterjedt és ingyenes családtervezési konzultáción is részt vehetnek” – írja a Mérce.)
Örök emlék
A gyerekek óvodai ballagása óriási ünnep, amire eljön az egész család, nagyon büszkék az elért eredményekre is – ahogy az óvónők is, akik pontosan látják, honnan hová jutottak el három év alatt. A sok nehézség mellett pedig igyekeznek arra a szeretetre koncentrálni, amit a gyerekektől kapnak, az ölelésekre, a ragaszkodásukra, és hogy úgy tűnik, örök nyomot hagytak bennük az óvodás esztendők.
Fazekasné Kovács Katalin úgy tapasztalja ugyanis, hogy a gyerekek húsz év után is emlékeznek az óvó nénijükre, messziről ráköszönnek az utcán, vagy elküldik az iskolai ballagásuk emlékére készült képet.
A képek a szerző tulajdonában vannak