–

Zsiga Melinda élete meglehetősen hányatott volt gyerekkorában. A szülőanyja ott hagyta a kórházban, ezért csecsemőotthonba került, majd nevelőcsaládokhoz – három is volt neki, amíg felnőtt. Ez azt is jelentette, hogy többször szakították ki abból a közegből, amelyet otthonának érzett –, akkor is, ha nem volt ott jó sora.

Az első nevelőszüleire nem emlékszik, túlságosan kicsi volt még, a második párosra annál inkább, ugyanis súlyosan bántalmazták. Kilencéves korában, a harmadik családban jobbra fordult a sorsa, mégis sokáig kötődött még előző nevelőihez, annak ellenére, hogy szörnyen bántak vele. „Nekem az is furcsa volt, hogy elkezdtek velem tanulni, hogy a hűtőhöz odamehettem, és bármikor ehettem” – mesélte DTK-nak a harmadik családról.

Azt is elárulta: évek kellettek, hogy el tudja mondani, a régi helyén verték.

Életében a sport jelentette a fordulatot

Vagy inkább annak a felismerése, hogy a sport által kitűnhet, bizonyíthat, megmutathatja, milyen értékes ember. Melinda azt mondja, szerencséje volt, mert sok állami gondozott társa elkallódik, italba, drogba menekül. Őt az atlétika, majd a kézilabda megmentette. „A sport miatt kezdett el sok jó dolog történni velem” – mondja.

Mindig nagy álmai voltak: válogatott játékosnak készült. Sok sérülése miatt végül ezt a dicsőséget viszonylag későn tapasztalta meg. A kick-box hozta el számára a nagy sikert, amit bőven felnőttként, 2016-ban kezdett el, egy évre rá pedig már a magyar csapat tagja volt, és bronzérmet nyert a hazánkban rendezett világversenyen. Addigra már Pestre költözött, főiskolát végzett.

Hogy valamiképp feldolgozhassa a múltját, megkereste egykori nevelőszüleit. Meg akarta tudakolni például, miért verte a nevelőanyja. Habár beengedték, a kérdéseire választ nemigen kapott. A volt nevelőapja nem is volt rá kíváncsi, gyakorlatilag szóba sem állt vele.

„Miért, miért, miért?”

Rengeteg kérdéssel érkezett – és távozott tőlük. Pár fotót és régi plüssállatot hozhatott el mindössze, válaszokkal nem lett gazdagabb.

Azért a vér szerinti anyukáját is megkereste. Szerencsére még tudott találkozni vele, az asszony ugyanis nemrég meghalt. Kedvesen fogadta a lányát, aki zavarban volt, nem tudta, hogy szólítsa, magázza, tegezze, megölelje-e. Hiszen idegenek voltak egymásnak. A nő azt állította, kereste Melindát, de nem engedték, hogy meglátogassa, magához meg nem vehette a rossz körülmények miatt.

Amikor Kriszta megkérdezte Melindát, mit jelent számára az anya szó, interjúalanya azt válaszolta, leginkább a karácsonyi családi filmek jutnak eszébe. Igazi anya-lánya összetartozásban ugyanis nem volt része. Az ő életéből kimaradt az az élmény, hogy valaki mindennél jobban szereti, az életét adná érte, de az is, hogy fogják séta közben a kezét, befonják gyengéden a haját. A harmadik családjában jól bántak vele, de oda már kilencévesen került, nem tudott kialakulni olyan mély kapcsolódás, mintha oda született volna.

Melindát a romasága különösebben nem foglalkoztatná, ha nem emlékeztetnék rá gyakorta.

„Elmegyek egy edzőterembe […], és nem engednek be, azt mondják, hogy tele van. Benézek, két ember van bent” – mesélt egy tipikus esetet. Aztán egy másikat, ami úgy kezdődött, hogy jelentkezett recepciósnak egy másik klubba. Sportos, mosolygós lányt kerestek. „A végén megkérdezte a felvételiztető, milyen származású vagyok. Mondtam, hogy bármilyen lehetek, arab, török, félvér, nem ismerem a szüleimet. De elvileg roma származású vagyok.” Ezután nem is értesítették. Amikor visszament a helyszínre, és megnézte, kik vannak a recepción, csak fehér bőrű, szőke lányokat látott.

Olyan is előfordult, hogy egy albérletet nem tudott kivenni a bőrszíne miatt

Ezek a történetek borzasztóan rosszulesnek neki. Ilyenkor hazamegy, bezárkózik, és cirógatja a macskáit, amiket a lelki társainak tart. Ezek miatt az esetek miatt sokszor nem akar emberek közé menni, annak ellenére, hogy az edzőteremben nagyon szeretik, és várják. Csakhogy benne az efféle rossz tapasztalások feltépik a sebeket, előhozzák „a nem kellek senkinek érzést”.

„Annyira megalázó nekem, hogy el kell vinnem egy fehér embert magammal, hogy bármit is megkapjak az életben” – mondja.

Kérdés, a teste meddig bírja még az extrém terhelést

Zsiga Melinda harmincnyolc éves lesz az idén. 

Kedvenc pillanataink az Elviszlek magammal tavaszi évadából

Elviszlek magammal – 2023. július 12. – TF, DTK

Vannak sérülései, de nagyon szeretné folytatni az élsportot, és mindent meg is tesz ennek érdekében. Vannak tanítványai, összetartó csapat veszi körül, sokan szeretik, de mint mondja, a három lépés távolságot mindenkivel tartja. Mivel családról családra adták, alapélménye és félelme, hogy nem kell senkinek, mindenkinek csak teher. „Jobb az, ha magányosan elvagyok a macskáimmal. Nem zavarok senkit” – mondja. Nem is nagyon mozdul ki otthonról a sportot leszámítva, partikra, randizni nem jár. Élete középpontjában a versenyzés van. És persze a macskái.

Ha szomorú, akkor „kibőgöm magamból, aztán megyek tovább”.

Kiemelt kép forrása: WMN

Kurucz Adrienn