A magyar belgyógyász, akit véletlenek sorozata sodort Nepálba – Paudel Klára története

–

Heti négy óra munka

Paudel Klára nyolcévesen gyakran tűnődött azon, amin sokan mások is a korosztályából: mi lesz belőle, ha nagy lesz? „Amikor a gyerekorvoshoz mentünk, láttam, hogy ki van írva: hétfőn 10-12, szerdán 16-18:00 óra között van rendelés. Ez nekem nagyon megtetszett, gondoltam is: micsoda jó munka!” – meséli. Később persze kiderült számára, az orvosi hivatás nem korlátozódik mindösszesen heti kétszer két órára…

Mivel jó tanuló volt, tisztában volt vele: bármire képes lehet. Az érdeklődése azonban már nagyon korán az orvoslás felé fordult. „Tíz-tizenkét éves koromban, ha találtam olyan könyvet, ami egészséggel volt kapcsolatos, azonnal fülig belebújtam. A szomszéd néninek volt egy százéves kötete az egészséges életmódról, amiben olyan hasznos tanácsok voltak, mint például miért nem elég csak 10 percig szellőztetni? A húslevessel és annak csodálatos hatásaival egy egész fejezet foglalkozott.”

Megvalósult álom

Tizennégy évesen agykontroll tanfolyamot végzett el, majd gimnáziumban biológia tagozatra iratkozott be. Innen már egyenes út vezetett az orvosi egyetemre. „Mivel mindig is nyitott voltam mindenre, az egyetemen felvettem alternatív tantárgyakat is, többek között gyógynövénytant, akupunktúrát.” Ez utóbbi kapcsán – immár belgyógyász rezidensként – kapott egy kivételes lehetőséget: három hónapra kimehetett Kínába egy akupunktúra-tanfolyamra.

„Egy nagy álmom vált ezzel valóra.”

Itt ismerkedett meg nepáli származású férjével is. A kurzus végeztével mindketten hazatértek a saját országukba, ám hamar rájöttek: a távkapcsolat nem az ő műfajuk, így két évvel később összeházasodtak Magyarországon. Mivel mindketten szeretnek utazni, az volt a terv, hogy együtt ketten bejárják a világot, majd letelepszenek valahol Európában. „Ám aztán jött az ötlet: menjünk el Nepálba egy évre. Jó kalandnak tűnt.” 

Egy év elteltével azonban már szóba sem jött, hogy elköltözzenek. Klára férje elkezdett egy magánkórházat építeni Pokharában, majd létrehoztak egy orvosi egyetemet. „Mindig volt valami projekt, amin dolgoztunk. Közben jött a három gyerek másfél éves eltérésekkel.”

Mától tiéd a veseállomás!

„Minden érdekel, mindenről tudni akarok” – árulja el Klára, miért épp a belgyógyászatot választotta, hozzátéve: egy szemorvos csak a szemmel foglalkozik, ő ennél többet szeretett volna. Mellette aztán vesespecialistának is kitanult, amit tulajdonképpen a körülmények igazítottak. „Nepálban, a mi régiónkban egyáltalán nem volt veseorvos. Amikor kimentünk, akkor indult be az első dialízisállomás két géppel, de nem volt senki, aki értett volna hozzá. Úgyhogy gyorsan beletanultam.”

Nepálban a kórházakban minden angolul zajlik, a dokumentációtól kezdve az orvosokkal, nővérekkel való kommunikáción át az orvostanhallgatók tanításáig. A betegekkel azonban csak nepáliul tudott volna beszélni, így kezdetben a nővérek fordítottak neki, de egy-két év alatt megtanult annyira, hogy már erre sem volt szükség.

„Nem nehéz a nepáli nyelv, mindent hallásból szedtem össze. Olyan, mint az angol, könnyű megtanulni.”

A véletlenek véletlene

Régebben az országban az ájurvédikus orvoslás volt a jellemző (mi is írtunk az ájurvédáról), illetve a falvakban hagyományosan sámánok gyógyítottak. „A férjem a nepáli állam ösztöndíjának köszönhetően tanulhatott Kínában, a pekingi orvosi egyetemen, hiszen akkoriban Nepálban egyetlen orvosi egyetem volt csak, ahol egy évben összesen harminc diákot fogadtak. Kínában aztán egy évig a nyelvet, hat évig pedig az egyetemen az orvoslást tanulta. Annyira ügyes volt, hogy felajánlottak számára ott egy ösztöndíjat a belgyógyászaton, így töltött összesen tíz évet Kínában. Már ment volna haza, amikor mi összetalálkoztunk. Sőt, ami azt illeti: amikor én megérkeztem, neki már nem kellett volna ott lennie.” Ám épp ebben az esztendőben – 2003-ban – robbant ki Kínában a SARS-1 vírus (a Covid első variációja). Az egész ország karanténba került. Emiatt aztán tolódott a vizsgája. „Hatalmas véletlen volt, hogy mi találkoztunk. Ráadásul az akupunktúrás tanfolyamra el sem akart jönni, már megvolt a hazafelé szóló jegye. Ám a minisztériumból könyörögtek neki: menjen, hiszen kiválóan beszélt angolul és kínaiul is. A végén beadta a derekát.”

Trópusi lázak, tífusz

A nepáli kórházukban sok olyan helyzettel, betegséggel találkozik Klára, amire a magyar egyetemi oktatás során nem biztos, hogy számított. Ilyen például a tífusz. „Nepálban csak olyan csatornarendszer van, ami a vizet hozza a házhoz, de nem vezeti el. Azaz mindenki háza alatt emésztőgödör van, ami kapcsolatba kerül az ivóvízzel. A hastífuszt Salmonella baktérium okozza, amit antibiotikummal lehet kezelni. A nehézséget ezzel a fertőzéssel kapcsolatban az okozza, hogy nehéz csak a tünetek alapján diagnosztizálni.” Tuberkulózisos (tbc-s) betegekből is jóval több van Nepálban, mint idehaza, illetve rendszeresen jönnek páciensek különféle trópusi betegségekkel, mint például a dengue-láz vagy a bozót tífusz, amit leggyakrabban bogárcsípéssel lehet elkapni.

Ahol nincs társadalombiztosítás

Nepálban nincsen ingyenes orvosi ellátás.

„Ha valaki kórházba kerül, fel van rá készülve, hogy majd fizetnie kell valamennyit. Az árak azonban jóval alacsonyabbak annál, mint amihez egy magyar magánpraxis esetében számítana az ember. Egy orvosi konzultáció az államiban egy dollár (330 Ft), magánkórházban pedig öt.”

Egy sima szülésért (ha az állami kórházban történik) viszont pénzt kapnak a kismamák – a WHO programjának köszönhetően. A szervezet így szeretné lecsökkenteni a szüléssel összefüggésben álló halálozást.

Ha viszont valaki magánkórházban szül, császárral, akkor nagyjából százezer forintot kell fizetnie. (Nepálban az átlagos bruttó havi fizetés 330.000 forinttal egyenértékű. A magyarok havi bruttó átlagkeresete 693.700 forint.)

Pokhara városában csak egyetlen állami kórház van, így ha valaki nem szeretne egész nap várakozni, hogy sorra kerüljön, és van rá pénze, az elmegy valamelyik magánkórházba. „Nálunk ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy a faluról feljönnek a pácienseink, őket megvizsgáljuk, összeírjuk, mire lesz szükségük – endoszkópia, CT, ultrahang, labor – majd mindent elvégeznek két-három óra alatt, majd délután kielemezzük az eredményeket, felírjuk a gyógyszert és mehetnek még aznap haza.” 

Mivel mindent a beteg fizet, Klára elmondja: kétszer is meggondolják, milyen vizsgálatokat csináltassanak. „Nagyon jó és tapasztalt klinikusnak kell lenni, hogy az ember egyből tudja, mi az, amire feltétlenül szükség lesz.”

Otthon a világban

„Mindenütt otthon érzem magam, Nepálban ugyanúgy, mint Magyarországon. Vagy Londonban” – meséli Klára, aki a brit fővárosban hasi dialízist tanult ösztöndíjjal egy évig. „Ez azért jó, mert nem kell hozzá gép, fent, a hegyekben is el tudják végezni a betegek.”

A gyerekekkel nem tudott sokat hazajárni, mivel Nepálban a hosszú szünet a nyári hónapok alatt tartó monszun (amikor nem lehet semmit sem csinálni) és a nagy ünnepek miatt ősszel van. „Ezért nem tanultak meg nagyon jól magyarul sem.” Hogy ezt kompenzálják, Klára legidősebb fia már egy éve Magyarországon él, a lánya itt fogja elvégezni a gimnáziumot, a középső gyerek pedig a nepáli érettségije után tervez hosszabb időt Magyarországon eltölteni. „Ha az identitásukról kérdezed őket, el fogják mondani, hogy az félig magyar, félig nepáli.”

Paudel Egészség Akadémia

Egy nehezebben kezelhető vesebetegség miatt talált rá Klára a funkcionális orvoslásra. „Itt az okokat próbáljuk megtalálni, és nem csak a betegséget kezeljük.” Elkezdte kitanulni ezt az új irányzatot, például azt, hogyan lehet gluténmentes diétával az autoimmun betegségeken javítani. „Ma már a csapból is ez folyik, de tíz évvel ezelőtt ez még annyira újdonság volt, hogy sok kollégám meg is rökönyödött a felvetésen. Ám én kipróbáltam néhány vesebetegen, és meglepően jó eredményeket értünk el.” 

Klára egyre jobban beleásta magát a témába. Közben magyar ismerősei között is terjedt a sikereinek híre, akik szerették volna megszerezni a tudást. Így végül videós kurzusokat hozott létre, többek között az inzulinrezisztenciáról, majd elindította az első csoportot, ahol már gyakorlati tudásra is szert tehettek a hallgatók. Ez aztán kibővült bélregeneráló kurzussal is, majd Klára megalapította a Paudel Egészség Akadémiát, hogy legyen egy hivatalos platformja is a tanfolyamoknak. Ezek a videók magyar nyelven érhetők el, most kezdte el csinálni angolul is.

„Nepáli nyelven a TikTok-ra szoktam tartalmakat gyártani, mivel a helyiek azt nézik, de ezek inkább a megelőzésről, figyelemfelkeltésről szólnak. Az egyik videóban például arra próbálok rámutatni, hogy a magas vérnyomás nem vicc, azt mindenképp kezeltetni kell. Míg itthon van háziorvosi rendszer, és az emberek tudják, hogy évente egyszer érdemes labort csináltatni, ott nincs ilyesmi, a legtöbb faluban orvos sincs."

És hogy Klára mire a legbüszkébb? A családjára, arra, amit Nepálban felépítettek, hogy felfejlődjön az orvosi ellátás a régióban, és természetesen az Akadémiájára, amit nagyon nagy munkával és szorgalommal hozott létre.

Fiala Borcsa