Mozaikcsalád születik: kommunikációs tippek új partner bemutatásához, kisbaba érkezéséhez

 –

Válás: 15 500 gyerek érintett évente

2022-ben Magyarországon, ezer házasságkötésre mintegy 277 válás jutott, ez pedig közel 18000 válást jelent, melyek kétharmadát a feleségek kezdeményezik – derül ki a KSH adataiból. A 2017-es Statisztikai tükörből az is látszik, hogy az esetek valamivel több mint felében volt érintett egy vagy több kiskorú, miközben száz válásra összesen 84 érintett gyerek jutott. Azaz, csak ebben az évben 15 500 (!) gyerek szülei váltak el. A jelentésből az is kiderült, hogy a közös gyerekkel rendelkező párok házasságának felbontására az esetek 24 százalékában a gyerek(ek) nullától hatéves kora, 76 százalékában pedig a gyerek(ek) hét–tizenhét éves kora között kerül sor.

És hogy mi történik a hazai joggyakorlatban a gyerekekkel, illetve a gyerekeket érintő felügyeleti joggal?

Egy tanulmány szerint, válás után a felek csupán öt százaléka áll fel az asztaltól közös felügyeleti jogot és váltott elhelyezést rögzítő megállapodással. A kizárólagos felügyeleti jogot gyakorló szülők aránya pedig még mindig 90 százalék feletti.

A 24.hu által megkérdezett szakértő, Galambos Balázs, a SzépenVáljEl Válásközpont alapítója viszont úgy vélekedik, hogy a váltott elhelyezések aránya bírósági per útján még ennél is alacsonyabb, legfeljebb két és fél–három százalék, a gyerekeket pedig jellemzően – az esetek 80 százalékában – még mindig kizárólag az anyánál helyezi el a bíróság. A gyerekkímélő nesting – melyről Takács Dalma kollégám ITT írt bővebben – továbbra is inkább csak vágyott, mint elérhető életforma a válás után újraformálódó családoknak.

Új ember a régi képben

Az élet nem áll meg, ezért aztán – így vagy úgy – a korábban együtt élő felek saját keretrendszerrel rendelkező, egyedi szabályok mentén újraszerveződött családot alakítanak ki, mielőtt megérkezik a harmadik vagy a negyedik szereplő. Ideális esetben legalábbis.

„Egy mozaikcsalád alakulásának nulladik lépése nem más, mint maga a válás és annak minősége” – mondja Bogár Zsuzsa, a Mozaikcsalád Központ tanácsadó szakpszichológusa, pár- és családterapeuta, a Mozaikcsalád Alapítvány elnöke.

„Az ideális az volna, ha az előző kapcsolatot érintő gyászfolyamat már megkezdődne, esetleg le is zárulna, a feldolgozás teljes egészében megtörténne, aztán kialakulna az egyszülős identitás. Ezután jöhetne a harmadik, és kezdhetne kialakulni egy új, mozaikos családmodell. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az élet nem mindig hozza a papírformát. Előfordul, hogy azelőtt érkezik valamelyik fél életébe az új szerelem, hogy a korábbi kapcsolatot sikerülne teljesen lezárni, elgyászolni.”

Bogár Zsuzsa hangsúlyozza: célszerű a folyamat minden lépésére elegendő időt hagyni, hiszen az új családhatárok formálódása után lesznek az érintettek készek arra, hogy érzelmileg is egy új kapcsolat felé forduljanak, illetve a gyerekek számára biztos hátteret nyújtsanak.

„Nemritkán az egyik vagy a másik fél valaki másért lép ki a kapcsolatból, esetleg egy új szerelem ígérete közvetve befolyásolja a döntéshozást” – mutat rá Vajda Péter life- és business coach, mediátor, a Mozaikcsalád Központ vezetője.

„Mi azonban mindig hangsúlyozzuk, hogy a szülőknek saját körülményeiktől függetlenül is szem előtt kell tartania azt a tényt, hogy nemcsak nekik, hanem a gyerekeknek is időre van szükségük a család felbomlásának elgyászolásához. Épp ezért nem célszerű rögtön az új kedveshez költözni, vagy közös lakást bérelni. Helyette inkább teret kell adni a fokozatosságnak.”

A szakértők szerint a legjobb módszer, ha az új kapcsolatban lévő szülő idővel különösebb felvezetés, „nagy leülés” nélkül, természetes módon említi meg partnerét a gyerekeknek. Idővel sor kerülhet a partner bemutatására – erre egy közös fagyizás, játszóterezés vagy játszóházi program ideális lehet –, aztán következhetnek a hosszabb közös programok, az első egy lakásban alvás is. Mint mondják, a fokozatosság, illetve a folyamatos kommunikáció, a tematizálás a közös boldogság és a majdani sikeres mozaikcsalád működésének kulcselemei.

„A gyerekeknek messze nem olyan fontos az állandó címkézés, mint amennyire mi, felnőttek ragaszkodunk ahhoz, hogy mindig minden a nevén legyen nevezve” – mondja Bogár Zsuzsa. „Nekik az a lényeg, hogy béke legyen és biztonság, hogy szeretve legyenek, az érzelmeket meg lehessen élni, és amit ki kell, azt ki lehessen mondani.”

Vajda Péter szerint az azonban lényeges, hogy az elvált felek tekintettel legyenek egymás érzéseire és határaira. Így ha valamelyik fél úgy dönt, hogy bemutatja partnerét a gyerekeknek, azt valamilyen módon mindenképp illik jelezni a másik felé is. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a jelzés elmaradása nem feltétlenül a rosszindulat jele: lehet, hogy az érintett fél tart a konfliktustól, vagy attól, hogy egykori partnere kedvezőtlenül befolyásolja a gyerekeket, ezáltal akadályozza a természetes és egészséges kötődés folyamatát.

„Az ideális kapcsolat jellege az elvált felek között a semleges-együttműködő, ez azonban sokszor nem alakul ki”

– mondja a mediátor. „Előfordul, hogy a másik, gyakran sértett fél megpróbálja felkészíteni a gyerekeket a találkozásra – és nem mindig jóindulatúan. Az ilyen finomhangolás azonban semelyik irányba nem kívánatos.”

Bogár Zsuzsa szerint az a legjobb, ha a felek – beleértve akár az elvált felek mindegyikének új partnerét – nyitottak egymásra, egymás észrevételeire és igényeire, és semleges, támogató együttműködést tartanak fenn. Ehhez azonban nem árt, ha mindenki ismer mindenkit, és minden irányban átjárhatók a kommunikációs csatornák.

„Van, hogy a volt feleség nem hajlandó megismerkedni az új partnerrel. Előfordul, hogy az ex szívesen megismerné azt, akivel a hétvégéket a gyerekek töltik, de a barát vagy barátnő nem nyitott erre a találkozásra. A klientúránkban pedig arra is láttunk már példát, hogy a régi és az új kedves örömmel találkozott volna a gyerekek érdekében, az egykori férj azonban élesen elzárkózott a nők megismerkedésétől” – meséli a tanácsadó szakpszichológus. „A cél az kell hogy legyen, hogy a gyerekek ne vesszenek el a rendszerben, ne tudják akarva-akaratlanul is kijátszani egymás ellen a feleket, és egy megtartó, szeretetteli, biztonságos közegben nőhessenek fel.”

Ha jön a baba

Mindegy, hogy évekkel ezelőtt történt a válás, vagy az egyik fél helye még ki se hűlt igazán a közös ágyban, a mozaikcsaládba érkező gyerek születésének híre nem feltétlenül színtiszta öröm minden érintett számára. A szakemberek szerint a szükségtelen konfliktusok és feszültségek elkerüléséhez az őszinte, nyílt kommunikáció a legfontosabb mind a gyerekekkel, mind a korábbi partnerekkel szemben – a túlgondolást, túlaggódást viszont érdemes elkerülni.

„A kistestvér érkezésének hírét a gyerekeknek a vér szerinti szülőjüktől és annak partnerétől célszerű megtudnia.

Nincs szükség nagy bejelentésre, bőven elég, ha a várandós pár épp olyan természetesen adja a gyerekek tudtára a hírt, ahogy az egy nukleáris családban történne.

Hiszen valójában nincs különbség! A keretek talán egy kicsit mások, de a már meglévő gyerekekből, az új gyerekből és szülőkből álló egység egy közös, nagy család, mely a jövevény érkezése után együtt formálódik még tovább” – mondja Bogár Zsuzsa. „A gyerekek kérdéseit persze meg kell válaszolni és jó, ha ebben a másik, nem érintett szülő is partner. Ehhez persze az is kell, hogy a felek között fennálló viszony konfliktusmentes, a kommunikáció pedig tiszta legyen. Emellett fontos az is, hogy a gyerekkel mindig csak olyan információt osszunk meg, amivel aztán ő szabadon gazdálkodhat, amit nem kell titokként megtartania.” 

Ehhez persze kétségkívül fontos az is, hogy a babát váró fél korábbi partnere is érzelmileg lezárt helyzetben, kellő önismerettel, önreflexív módon, az új család formálódását semleges segítőként támogatva, asszertíven legyen jelen. Így a gyerekek biztosak lehetnek abban, hogy az érzelmeiket validálják, és mindkét szülőjükhöz bármikor bizalommal fordulhatnak.

„Ha a gyerekek a baba érkezésében közvetlenül nem érintett harmadik felet kérdezik, tőle próbálnak információkat szerezni, előfordulhat, hogy a szülő kellemetlenül érzi magát. Ugyanakkor hiába mondaná a gyerekeknek, hogy kérdezzék apát/anyát, nyilván úgy érzi, válaszolnia kell, és az új baba kapcsán szükségszerűvé vált edukációt is el kell végeznie” – mondják a szakemberek.

„A határhúzás, a szerepkörökkel járó jogok és kötelességek tisztázása elengedhetetlen, a gyerekek érzelmi támogatása azonban nem lehet vita tárgya. Hiszen akkor leginkább a gyerekek sérülnek.”

A kapcsolattartás nem szívesség

Bogár Zsuzsa arra is rámutat: fontos, hogy a babát a párok, illetve a felek korábbi kapcsolatából született gyerekei közösen, családként várják. Mint mondja, a baba nem apa és a barátnője gyereke, nem „mostohatestvér”, hanem a mozaikcsalád legújabb tagja, akinek az érkezése mindenki számára izgalom és öröm. Legalábbis ideális esetben.

A kisbaba érkezése persze számos további kérdést felvet, például hogy mi történik a nagyokkal közvetlenül a kicsi születése után. A szakemberek szerint sokszor az új partner azt szeretné, hogy a pár másik tagjának gyerekei a szülés után egy ideig ne jöjjenek láthatásra. Többnyire azzal érvelnek: szeretnék, hogy legyen ideje a kis családnak az egymáshoz való megérkezésre, illetve elkerüljék az esetleges megbetegedéseket, fertőzéseket. Bogár Zsuzsa szerint ez igen jellemző, ugyanakkor hibás gyakorlat. 

„A kapcsolattartás nem nyaralás vagy vendégség, nem szívesség vagy program. A láthatás alatt a gyerekek apánál/anyánál élnek, ott vannak otthon, vagyis ez a folyamat nem szakadhat meg csak azért, mert új gyerek születik. Végül is az újszülöttet nukleáris családban is a testvéreihez visszük haza, és eszünkbe sem jutna hat–nyolc hétre átköltöztetni a nagyihoz a nagyokat, nem igaz?!

Egy mozaikcsalád bővülése esetén is fontos minden érintett számára világosan kommunikálni, hogy nem apa/anya családja formálódik, hanem mindenkié” 

– mondja a szakember.

„Az is sűrűn előfordul, hogy a rövid láthatások alatt a különélő szülő és gyerekei mellett az új partner kirekesztve érzi magát. Ezért számára még fontosabbá válik, hogy az új kapcsolatba szülessen egy közös baba is. A várakozásokkal ellentétben, ez azonban sokszor nem a családegyesítést, hanem a szeparálódást segíti elő. Ez nem véletlen, hiszen egy baba születése után a kicsi és az anya hónapokig egyfajta szükségszerű szimbiózisban élnek, így az új partner és az előző kapcsolatból született gyerekek, illetve a pár két tagja gyakran még jobban eltávolodnak egymástól. Vagyis a »funkciógyerekek« megszületnek, de épp a nekik szánt funkciót nem tudják betölteni.”

Pláne, hogy a kicsi növekedésével járó körülmények – például az alvásidők betartása, a csend iránti szükséglet vagy éppen a speciális igények – szükségszerűen hozzák magukkal a gyerekek közötti konfliktusokat is. A baba édesanyja pedig – gyakran ösztönösen, rosszindulat nélkül – megeshet, hogy a saját gyerekét priorizálja az előző kapcsolatból született gyerekekkel szemben. 

„Az is fontos, hogy az előző kapcsolatban érintett szülő meghallgassa a gyerekek történeteit, elfogadja lelkesedésüket, érzelmeiket – ez pedig nem mindig egyszerű. Ugyanakkor, ha valami rosszulesik, ha nehéz elfogadni, az nem szükségszerűen szól a másik félről… Lehet, hogy a saját bizonytalanságainkat látjuk visszaköszönni benne” – mondja Bogár Zsuzsa. „Érdemes szem előtt tartani, hogy az új partner, az újonnan formálódó család nem ellenség, és

a gyerekeknek a válás ugyan rossz, de a közösen, minden érintett által adott szeretet, figyelem, törődés jó. És ha hagyjuk megtörténni, akkor idővel természetes is.”

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Halfpoint

Z. Kocsis Blanka