Nem kell beletörődni abba, hogy elcsöppen a vizelet! – az inkontinencia kezelési lehetőségei

–

Kurucz Adrienn/WMN: Él a köztudatban egy tévhit, miszerint az inkontinencia az idős embereket érinti. 

Dr. Bartha Tünde: Pedig ez nem feltétlenül igaz, van huszonéves betegem is. Ami tény: menopauzában lévő nőknél gyakrabban fordul elő ez a tünet, mint a fiatalabb nőknél vagy a férfiaknál. A vizeletvesztés egy komplex probléma, sokféle lehetséges okkal és kezelési lehetőséggel. A tünetek hátterében állhat például a húgyhólyag záróizmának gyengesége, méhsüllyedés, a hüvelyfal kiboltosulása, a hólyag falában lévő izomzat fokozott aktivitása. De bizonyos gyógyszerek is okozhatják, illetve különféle fejlődési rendellenességek vagy sebészeti beavatkozások. Hogy pontosan miről van szó, azt a beteg panaszainak alapján a fizikális, a laboratóriumi és a műszeres vizsgálatok mutatják meg. 

K. A./WMN: Egy másik gyakori tévhit, hogy az idősödéssel együtt járó inkontinenciával nemigen lehet mit kezdeni, ha az embernek „ezt dobta a gép”.

B. T.:

Tévedés! Az inkontinenciába nem kell belenyugodni, akárhány éves is az ember. Nyolcvan év feletti nőbetegemnek is tudtunk segíteni.

Való igaz, hogy leggyakrabban a negyven felettieket érinti a vizeletvesztés, ám a folyamat nem ekkor kezdődik. 20-25 éves korunktól kezdve elveszítjük évente a kötőszöveteket építő kollagénrostjaink egy-két százalékát. Tehát amikor azt hisszük, rugalmasság szempontjából a csúcson vagyunk, már elindultunk lefelé a lejtőn. És én most nem a szépségről beszélek és a szarkalábakról, hanem az egész, kötőszövettel burkolt testünk egészségéről. 

Az inkontinencia kialakulásában nagy szerepe van a kötőszövet és az izomszövet meggyengülésének is. A pácienseink gyakran arról panaszkodnak, hogy bizonyos mozdulatok, ugrálás, kocogás, de akár egyszerű lépcsőzés hatására vizeletvesztés történik. Gyakori társtünet a szexuális együttlétnél érzékelt hüvelyi lazaság. És mert a menopauza időszakában nemcsak anatómiai változás történik a testünkben, hanem hormonális változás is – először a progeszteron, majd az ösztrogén mennyisége is csökken –, sokan számolnak be hüvelyi szárazságról is ebben az életkorban. A hüvely pH-értéke megváltozik, a fertőzésekre való hajlam nő. A hüvelybemenet közelében található a húgycsőnyílás: könnyen átkerülnek innen-oda a kórokozók, és fordítva. Ezek a problémák mind összefüggenek, és komplexitásukban kell foglalkozni velük. 

A megelőzés nagyon fontos, a gátizomtornának iskolai tananyagnak kellene lennie, állítom. Ha viszont már kialakul az inkontinencia, és nem elég a torna, akkor vannak más módszerek is. Lehetőség van gyógyszeres kezelésre, speciális pesszáriumok, gyűrűk használatára, lézeres kezelésre, valamint műtéti megoldás is létezik, nem is egy fajta. Lehet segíteni az inkontinencián és a hüvelyproblémákon is. Akár időskorban is.

K. A./WMN: Mi a helyzet a hagyományos műtéti eljárásokkal? 

B. T.: Inkább kezdjük ott, hogy a nőgyógyászati vagy urológiai szakrendelésen ki kell deríteni, milyen típusú és mértékű a páciens inkontinenciája. Az inkontinenciavizsgálat határterület: nőgyógyász, urológus, esetleg neurológus foglalkozik vele. A szükséges alapvizsgálatok mellett végezhető műszeres, úgynevezett urodinamikai vizsgálat is, amellyel feltérképezhető a hólyag és a záróizom állapota. Az eredmények ismeretében a szakember fel tudja állítani a kezelési tervet.

Nagy anatómiai eltérésnél, például méhsüllyedésnél, sajnos gyakran műtétre kényszerülünk, de azért előtte még vannak lehetőségek.

Például a már említett intim lézeres eljárások, amelyekkel a kötőszövetes rostok számát tudjuk növelni. Aztán fókuszált elektromos stimulációval erősíthető a kismedence izomzata, ha a torna kevésnek bizonyul. Ha ezek a módszerek nem elegendők, akkor jön szóba a műtét. Többféle műtéti módszer is létezik, a legismertebbek a hálós és a szalagos technikák. Ezek a beültetések átveszik a meggyengült kötőszövet munkáját, megakadályozzák az akaratlan vizeletfolyást. Ezek rutinbeavatkozásnak számítanak, de természetesen, mint minden operációnak, ezeknek is lehetnek szövődményeik, leggyakrabban vérzés, vizelési nehézség kialakulása, illetve sebgyógyulási komplikáció.

K. A./WMN: Az inkontinenciának különböző stációi vannak: mik azok a jelek, amikor már érdemes orvoshoz fordulni?

B. T.: Nem érdemes megvárni, amíg már csöpög a vizelet. Ha sűrűn kell éjszaka vécére járni (egynél többször), ha úgy érzi valaki, hogy mintha nehezebb lenne tartania a vizeletét, főként, ha cipekedik, ugrál, nevet vagy tüsszent, akkor érdemes elmenni egy vizsgálatra. Ha egy kezdődő inkontinenciáról van szó, azt sokkal könnyebb lehet orvosolni, mint egy súlyosabb állapotot, szóval nem érdemes várni, ez magától nem rendeződik, csak romlani fog. Tehát, ha valaki azt tapasztalja, hogy egy jó vicc hallatán már keresztbe kell tennie a lábát, vagy amikor a busz után kell szaladnia, majd bepisil, akkor érdemes elmenni egy szakemberhez. És addig is, amíg eljut a vizsgálatra, mindenképpen javaslom az intimtorna elkezdését. Sok gyógytornász vagy tréner specializálódott erre a problémára. Az interneten is sok jó gyakorlat fellelhető. Nem érdemes várni, pláne nem belenyugodni, hogy mostantól ez már mindig így lesz.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SewcreamStudio

Kurucz Adrienn