Széles-Horváth Anna háromgyerekes anya, aki sok nehézség árán, a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a szülést követő fizikai jóllét, a megfelelő regenerálódás mennyire hatással van a mentális jóllétre is. Ő osztja meg most veletek a témában szerzett tapasztalatait:
„A medencefenék-gyengeség az egyik legnagyobb tabu, hiszen ki akar arról csacsogni, hogy nem érzi a partnere nemi szervét szex közben, vagy éppen elcseppen a vizelete, ha túl hosszú a sor a mozi mosdójában?!” Nos, itt az idő, hogy megtörjük a tabut!
A szülés utáni inkontinenciáról még ma is kevesen mernek beszélni. Szégyellik a kellemetlen tüneteket, pedig a rendszer szégyene, nem az övék, hogy nemigen kapnak hatékony segítséget a nők ebben a helyzetben, és sok kellemetlen, megalázó szituációba keverednek miatta. Olvasónk megrendítő története:
Az inkontinenciáról elvben mindenki csak a felnőttpelenka-reklámból hallott, mégis rendszeresen látni nőket, akik gondosan keresztbe teszik a lábukat minden köhintés, tüsszentés előtt. Az intimtorna megoldaná ezt a gondot, és bárhol lehet végezni (útközben, szülői értekezleten, megbeszélésen is), de vajon honnan tudja az ember, hogy megfelelően szorítja a punciját? Elmondjuk.
Harmincas és negyvenes nők mesélnek (természetesen név nélkül) azokról a helyzetekről, amikor vizelettartási problémákkal küzdenek. De miért is kell szégyellni, és egyáltalán együtt élni ezzel a meglepően sok fiatal nőt érintő problémával? Nőgyógyász szakértővel vesszük végig a vizelettartási problémák típusait és megoldási lehetőségeit.
Ne hallgass róla! Kérj segítséget!
Hiába kínos téma az inkontinencia, muszáj beszélni róla! Hogy ne kelljen sokaknak szégyenben élnie.