–

Két lehetőség van: az olaj vagy az oktatás

„A második világháború óta egy szegény országnak két lehetősége van arra, hogy gazdaggá váljon: olajat talál, vagy az oktatásba fektet. Az első számunkra nyilván nem opció” – mondta Boros Tamás, az Egyensúly Intézet ügyvezetője. Előadását azzal kezdte, hogy bár különbözők vagyunk, különböző értékeket vallunk, de két dologban mindenki egyetért: az egyik, hogy a hosszú és egészséges élet jobb, mint a rövid és betegségekkel terhelt; a másik, hogy jobban szeretnénk jóllétben élni, mint szegénységben. Ahhoz pedig, hogy viszonylagos gazdagságban éljünk hosszú életet, olaj híján az oktatás vezet, ezért ebbe az ágazatba kellene több forrást fektetnünk.

Magyarország azonban az adatok alapján nem ezen az úton jár. Boros szerint a felmérésekből kiderül, hogy negatív toplistások vagyunk az EU-ban, ami az iskolaelhagyók számát illeti – hátulról a harmadikok, nálunk csak Spanyolországban és Romániában rosszabb a helyzet ebből a szempontból.

De azok sem teljesítenek túl jól, akik bent maradnak a rendszerben: a PISA-teszteken a diákok negyede alulteljesít, a minimumot sem érik el. Ők funkcionális analfabétaként hagyják el az iskolát.

„Elemzőként úgy tekintünk ezekre az emberekre, hogy az ország lemondott róluk”

– mondta Boros. Ők ugyanis alapvető képességek híján nem fogják tudni segíteni az ország fejlődését.

Ami a felsőoktatást illeti, ezen a téren sem állunk túl jól. Az egyetemet végzettek aránya a teljes lakosság körében 29 százalék, ami szintén az átlag alatt van, és az ország rekordkeveset költ az oktatásra: 2020-ban a GDP 3,83 százalékát szántuk erre a területre, nálunk csak a román és a horvát oktatási rendszer alulfinanszírozottabb a kontinens országai közül.

„A diplomás túlképzés egy mítosz. Nagyon károsnak tartom, hogy lebeszélik az embereket az egyetemről, ugyanis nem igaz, hogy elég a középfokú oktatás. Ha a béreket nézzük, az egész Európai Unióban itthon éri meg a második legjobban egyetemre menni. Úgyhogy, ha valaki jól akar élni, annak a legbiztosabb út az egyetemen át vezet” – mondta Boros Tamás.

A jó példa

Magyarországnak tehát van hova fejlődnie, a problémákon túl pedig szóba kerültek a nemzetközi jó példák is. A finn oktatási rendszerre világszerte követendő mintaként hivatkoznak, ugyanis az elmúlt húsz évben kialakítottak egy modellt, ami e tekintetben a világ élvonalába repítette őket.

Auli Toom, a Helsinki Egyetem Oktatás és Tanulás Központjának igazgatója, a Finn Oktatási Kutatás Szövetség elnöke előadásában elmondta, a sikerük titka, hogy nincs titok: Finnországban minden gyerek egyenlő oktatásban részesül, a szociális helyzetétől, anyanyelvétől, korától, lakóhelyétől függetlenül.

Az iskolák decentralizáltan működnek, a tanárok nagyfokú szabadsággal, ezáltal pedig nagy felelősséggel is bírnak. Az alaptantervet tízévente felülvizsgálják és korszerűsítik, de a részletes tantervet a tanárok készítik el maguknak.

Ezen kívül az oktatás az óvodától a doktori cím megszerzéséig ingyenes, és a pedagógusok iránt elvárás, hogy egyetemi szintű végzettségük legyen. Persze a fizetések is magasabbak, mint itthon, de míg Magyarországon arról szólnak a hírek, hogy lassan két kezünkön meg tudjuk számolni a tanár szakos hallgatókat, addig Finnországban tízszeres a túljelentkezés, ami abból is adódik, hogy a pedagógusokat köztisztelet övezi.

Toom az előadását azzal zárta, hogy a rendszerük azért sikeres, mert folyamatosan változtatnak rajta, igyekeznek lépést tartani a társadalmi változásokkal és igényekkel, és a fejlődést tartják szem előtt.

Generációs szakadékok az iskolában

Ahhoz, hogy olyan oktatási rendszert hozzunk létre, ami képes lépést tartani a folyamatosan fejlődő világgal, két dolog kell: egyrészt, meg kell értenünk azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik jelenleg iskolás korúak (Z és alfa generáció), másrészt értenünk kell a munkaerőpiac elvárásainak változásait, hogy fel tudjuk rá készíteni a leendő munkavállalókat.

A Z generáció attitűdje munkahely és oktatás szempontjából című kerekasztal-beszélgetésen Steigervald Krisztián generációkutató arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor különböző generációkról beszélünk, akkor nem emberekről, hanem trendekről van szó, tehát a megállapítások nem igazak egyformán mindenkire.

„Az azonban kijelenthető, hogy nagyon más »normálist« kapott az, aki a XX. században volt gyerek, és az, aki a XXI. században” – a munkaadóknak és a pedagógusoknak a generációkutató szerint ezt kell elfogadniuk.

A Z és alfa generációsok már úgynevezett digitális bennszülöttek, akik úgy nőttek fel, hogy minden információ két kattintásra van tőlük a zsebükben lapuló telefonon, erre azonban a jelenlegi magyar iskolarendszernek nincs válasza, nem tud mit kezdeni vele.

Dr. Guld Ádám egyetemi docens, médiakutató szerint a Z generációról rengeteg negatív sztereotípia él a köztudatban, azonban ahhoz, hogy együtt tudjanak velük működni az idősebb korosztályok, megértésre, elfogadásra és párbeszédre van szükség. Szerinte

„A Z generéció sem a Marsról jött, annak a környezetnek a hatására viselkednek úgy, ahogy, amit a felnőttek teremtettek nekik”.

A jelenlegi magyar oktatási rendszer azonban még a XX. századi gyerekekre és a XX. századi elvárásokra lett kitalálva, nem csoda hát, hogy a gyerekek nem érzik benne jól magukat, és az az érzésük, hogy az iskola nem készíti fel őket a munkaerőpiacra. 

Digitalizáció és mesterséges intelligencia az oktatásban

A konferencia A jövő kompetenciái – a jövő oktatása címet viselte, nem meglepő hát, hogy az egyik központi kérdés a digitalizáció és az oktatás, valamint a mesterséges intelligencia és az oktatás kapcsolata volt.

Azonban ebből a szempontból is rettenetesen le van maradva a magyar közoktatás: ha korábban nem, a pandémia alatt mindenkinek világossá vált, mennyire nincs felkészülve a digitalizációra az iskola, és míg néhány szerencsésebb helyzetű iskolában működött a távoktatás, a legtöbb helyen a digitális oktatás kimerült abban, hogy a tanárok e-mailben elküldték a házi feladatot. Sem felszereltség, sem a tanárok tudása nem teszi lehetővé jelenleg azt, hogy a diákok elsajátítsák azokat az alapvető digitális képességeket, amik nélkül ma már lehetetlen előre haladni a világban.

Az alapok is hiányoznak tehát a magyar iskolákból, innen nézve pedig beláthatatlanul távolinak tűnik az a kérdés, hogy hogyan lehet hasznosítani a mesterséges intelligenciát (MI) az oktatásban. Pedig ez a kérdés már nem a jövő zenéje, az MI már most része az életünknek, a ChatGPT és egyéb MI-rendszerek a diákok számára is elérhetők, akik élnek is az MI adta lehetőségekkel. Arról nem is beszélve, hogy az MI miatt már most több ezer ember veszítette el a munkáját, és bőven lesznek olyan munkakörök a jövőben, amik meg fognak szűnni, mert az MI elvégzi az emberek helyett az adott tevékenységeket.

A Digitalizáció és oktatás című kerekasztal-beszélgetésen dr. Fehérvári Anikó, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének igazgatója elmondta,

szerinte az MI és a digitalizáció nem okoz strukturális változásokat a magyar oktatási rendszerben, mert a feltételek nem adottak, hogy ezek a változások bekövetkezzenek. „Nincs nagy különbség a száz évvel ezelőtti tanterem és a mostani között, és véleményem szerint tíz éven belül nem lesz ilyen jellegű változás”

– hangsúlyozta.

Halácsy Péter, a Prezi és a Budapest School társalapítója szerint az iskolák jelentősége csökkenni fog a jövőben, hiszen számos olyan alkalmazás vagy online kurzus elérhető, ami helyettesítheti az iskolákat. „A technológia nagyszerű, ha tudok önállóan tanulni és motivált vagyok. Azonban, ha nincs motiváció, akkor nem tud az app működni, kell a tanár, aki a motivációt adja, és megtanít önállóan tanulni” – hangsúlyozta. 

„Egy HIV-vel élőnek nem a HIV a legnagyobb problémája, hanem a társadalom tudatlansága”

WMN Ügy – 2023. december 1. – KÁA

A téma egy új szempontot is felvet: a digitális egyenlőtlenség kérdését. A digitalizáció és az MI ugyanis kétélű fegyver: csökkentheti, de növelheti is a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ha mindenki hozzáfér, akkor a hátrányos helyzetű diákok és felnőttek is esélyt kapnak a fejlődésre, de most nem ez a helyzet. A digitalizáció és az MI jelenleg inkább mélyíti a szakadékot azok között, akik hozzáférnek, és akik nem, előbbiek ugyanis sokkal több lehetőséget kapnak az életben való előrejutáshoz. Erre a problémára pedig nincs válasza a magyar oktatási rendszernek, pedig az egyik legégetőbb kérdés, ami jövőt illeti.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Halfpoint Images

Dián Dóri