A házasság, ami tele van aknamezőkkel, mégis működik – Borbély Alexandra és Nagy Ervin darabjáról

–

Olaszos vircsaft és németes pedantéria

Azt ígérik: Borbély Alexandra és Nagy Ervin elmeséli, mitől működik a házasságuk – a nehézségek ellenére. Hiszen nem elég, hogy mindketten színészek (annak minden munkaköri kihívásával), hogy két ikerlányt nevelnek, ami ha más negatívummal nem is, de alvásmegvonással mindenképpen jár, de a habitusuk is igen eltérő. Ahogy Ervin megfogalmazza: ő lélekben egy napernyőárus férfi, aki valamely mediterrán strandon tolja a laza dolce vitát, míg a felesége leginkább egy szigorú német határőrre hajaz.

Filter nélkül

Biztos neked is van olyan házaspár ismerősöd (ha nincs, akkor nagy valószínűséggel te és a párod vagytok azok…), melynek tagjai előszeretettel élik meg a párkapcsolati konfliktusaikat mások előtt. Aki nincs ehhez hozzászokva, mert mondjuk az ideje nagy részében az egymást udvariasan magázó nagyszüleivel lóg, annak akár meghökkentő is lehet az a nyíltság és kendőzetlenség, amellyel ők a nyilvánosság elé tárják a konfliktusaikat. 

Hogy nem rejtik véka alá: bizony-bizony, az ő viszonyuk nem tökéletes, ahogy ők sem azok – de nem is törekszenek erre. Élvezik a valóságszagú életet, és kicsavarnak belőle minden élvezetcseppet.

Aknamezőn – kéz a kézben

Ha viszont rutinosan mozogsz ilyen párocskák közelében, akkor pontosan tudod: egymás zrikálása valójában őket szórakoztatja a legjobban, élvezik, hogy téged is bevonhatnak közönségnek, miközben egymás mondatait befejezve mesélik el a történeteiket – hadd nevessetek együtt mind, rajtuk. Borbély Alexandra és Nagy Ervin is ezt csinálja a MOMkult színpadán az Egy életem sorozat részeként, miközben azt ígérik, elmesélik, mitől működik a házasságuk. Ami… bizony tele van aknákkal (még ha azok igen viccesek is). 

Ervinre várva

Hogy igazán átérezd, minek van kitéve Szandra nap mint nap, azonnal a cipőjébe kerülsz. Ervin ugyanis késik. Mit késik! Még el sem indult otthonról, miközben élete párja már a színpadon próbálja lekötni a közönség figyelmét addig, amíg be nem fut… lóhalálában, kifulladva, és egy hatalmas piros folttal a hátán – a fehér mosásban ugyanis bent maradt egy színes zokni. Ahogy a reflektor Ervinre vetül, elkezdem értékelni, hogy az elején késett, és így Alexandra kaphatott pár önálló percet a színpadon. Ervin betölti a teret, ezt tudja, és élvezi is. Komikus vénája parádésan tud érvényesülni. Pontosan érzi – látszik a rutin – hogy mit tud, mire képes. Egy másodperc alatt megragadja mindenki figyelmét és sokak áhítatát is, és nem ereszti. 

Átverni Harrelsont, duplán

Szandra elmeséli, már a kapcsolatuk elején figyelnie kellett volna a jelekre… mert, ha így tesz, akkor

tudhatta volna, mire számítson, ha ezzel a bohém, örökké késésben lévő, szórakozott, impulzív figurával köti össze az életét, aki még magát Woody Harrelsont is felültette – kétszer.

Az élete azóta is olyasmi lehet, mint egy hullámvasút, ahol soha nem lehet tudni, a következő kanyar után mi vár rá. A közös mindennapjaik ugyanis nemcsak a két kisgyerekük, vagy a szakmájuk miatt hektikusak – szúr oda a férjének – hanem azért is, mert Ervin Magyar Péter kampányában is tevékeny szerepet vállal. „Árad a Tisza!” – szól ki a közönség felé Ervin, mire vastaps érkezik válaszul. „Áradjon is” – nyugtázza a színész. 

„Megcsaltalak, most már bánom”

Meglehetősen olaszos kapcsolati dinamikájuk illusztrálására elmesélnek pár igen szórakoztató történetet.

Például az ominózus szicíliai utazást, amit mindketten kinéztek arra, hogy megkérjék a másik kezét.

(Nyugi, ennél többet nem fogok belőle elspoilerezni, menj, és hallgasd meg az ő előadásukban – nem leszel csalódott, ezt megígérem!) Az egyik tanulságot azonban talán mindenki okulására elárulhatom: ha ragaszkodsz ahhoz, hogy tökéletes helyen és időben kérd meg a nőd kezét, lehet, hogy már csak az esküvő után lesz rá lehetőséged.

De elhangzik a közcímben szereplő mondat története is, ha valaki azért váltana jegyet az Egy életemre, hogy szaftos történetekkel térhessen haza.

Ámikorászón

A MOMkult színpadán két olyan színész alakítását láthatjuk tehát, akik nagyon élvezik a maguk előadását (és ez igencsak ragadós) – ennél jobban pedig csak egymás társaságában lelik örömüket. Olyannyira, hogy

még a lakodalmukból is kínálnak nekünk ízelítőt, ahol a helyszínen derült ki számukra, első tánccal is kellett volna készülniük, amit aztán improvizálással oldottak meg – de hát mégiscsak színészek!

Hogy bebizonyítsák, mit tudnak, a közönséget kérik: mondjanak egy számot, amire táncolhatnak. „Lambada!” – kiabálja be valaki, Ervinnek pedig több se kell, már énekli is a szöveget (igaz, Bikicsunáj stílusban), majd derékon ragadja Alexandrát, hogy tánccal is bizonyítsák annak, aki eddig nem értette esetleg: mitől működik a házasságuk.

Fiala Borcsa