Még a repülésiszony is transzgenerációs? – A kontrollvesztésről is szól az aviofóbia

–

Az első repülőutam előtt alig bírtam aludni. Igaz, nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól. Ellentétben a barátnőmmel, aki már két nappal az utazás előtt álmatlanul forgolódott. A beszállás előtt idegesen tördelte az ujjait, és amikor a keze után nyúltam, éreztem, hogy izzadt, remeg és jéghideg. Ezzel bizony nincs egyedül. 

Van, aki alkohollal igyekszik oldani a feszültségét, néhányan bedobnak (jó esetben) egy nyugtatót, de olyan is akad, aki beletörődik, hogy talán sosem jut messzebb Bécsnél vagy a horvát tengerpartnál. Mivel a barátom Londonban él, az időm jelentős részét reptereken töltöm, és számtalanszor hallom, ha csak viccből is (bár érdekes módon ezt csak a vicc kitalálója véli humorosnak), hogy egyesek olyan beszólásokkal cikizik a társaság beszari tagját, mint: „ne rinyálj már, nem vagy kislány!” vagy „tudod, repülő még nem maradt a levegőben”, esetleg, „mi van, öcsém, tele a gatya?”

Csakhogy itt nem rinyálásról van szó, és végképp nem arról, hogy valaki nem elég férfias; hanem egy speciális fóbiáról, ami erős szorongást okoz.

Külső szemlélőként talán furcsa lehet, ám az aviofóbiások nem túloznak. Életveszélyesnek, vagy legalábbis a testi épségüket fenyegető helyzetként élik meg a repülést. Elveszítik a józan ítélőképességüket, ezért a reáliásnál súlyosabbnak ítélik meg repülés veszélyeit. 

Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta azt mondta, hogy a fóbia hátterében sokszor kontrollvesztett érzés áll, a repülés pedig azért is lehet diszkomfortos, mert ott aztán tényleg másnál van irányítás – több ezer méter magasban.

„A szorongás az esemény közeledtével fokozódhat, de már napokkal az utazás előtt megjelenhet alvási- és koncentrációs nehézség vagy szorongás formájában. Aki ezzel küzd, általában szándékosan kerüli az ilyen helyzeteket, vagy csak különleges feltételekkel képes szembenézni a félelemmel” – hangsúlyozza a szakember. 

Így ismerheted fel, ha a melletted ülő aviofóbiás

Az aviofóbia testi és pszichés tünetekben is megnyilvánulhat, ezért arra kértem Votisky Petra Zita klinikai szakpszichológust, hogy segítsen összegyűjteni a legáltalánosabbakat.

„Előfordulhat nehézlégzés, szapora szívverés, mellkasi fájdalom, hasi diszkomfortérzet, hányinger, izzadás, gyengeségérzet, szédülés, bizsergés, kiszáradt száj, kipirult vagy sápadt arc.

Az aviofóbiások gondolkodása beszűkül, negatív gondolatspirálba kerülnek, és a szorongás akár pánikroham formájában is megnyilvánulhat.” 

A Z generáció retteg a legjobban

Votisky Petra Zita elmondása szerint kutatások bizonyítják, hogy az emberek nagy része, 40–60 százaléka diszkomfortot vagy gyenge szorongást érez repülés közben, 10–30 százaléka pedig erősen szorong. A Kiwi.com tavaly nyáron felmérést készített néhány közép-európai országban, amiből kiderül, a nők 47- és a férfiak 43 százalékának okoz stresszt a repülés. Meglepő módon, a magyarok több mint fele nem szorong, de az is érdekes, hogy az idősebb generáció sokkal nyugodtabbnak érzi magát a fedélzeten, mint Z generáció tagjai, amit egyes kutatások azzal magyaráznak, hogy a 14–28 év közöttiek érzik úgy, hogy a legtöbbet veszíthetik (hiszen előttük még az élet). 

Tényleg jogos a félelem?

Az aviofóbiások szerint igen, de arra gondoltam, fontos megvizsgálni az érem másik oldalát is, ezért arról kérdeztem Dombi János pilótát, hogy technikai szempontból lehet-e alapja a félelemnek.

Dombi János 31 évig vezette a Malév gépeit, de ezalatt egyszer sem találkozott műszaki problémával.

Az egyetlen rázós helyzetet (és ezt most ne szó szerint értsétek) csupán egy adminisztrációs hiba okozta.

„Japánból repültünk Budapestre, de Oszakából késve indultunk, ezért megváltoztatták a járatszámot. A felszállás előtt megkérdeztem a japán kollégákat, hogy mindenhonnan visszaigazolták-e a repülési tervünket. Azt mondták, hogy az engedélyeket megkaptuk, ezért felszálltunk. Minden rendben is ment, egészen a kínai határig. Kínán csak úgy lehet átrepülni, ha a határátlépés előtt tíz perccel engedélyt kapunk rá. Csakhogy sehogy nem sikerült felvennünk a kapcsolatot a kínaiakkal.

Végül éppen akkor válaszoltak, amikor odaértünk a belépési ponthoz. Azt mondták, hogy várjunk, amíg odaküldenek egy vadászgépet, ami majd azonosít minket. Szóval jó ideig köröztünk a légihatár előtt. Az utasokat erről nem tájékoztattuk, de nem is nyugtalankodott senki. Megjött a vadászgép, megtörtént az ellenőrzés, és mindent rendben találtak. A zavart az új járatszám okozta. Ez volt az egyetlen rendkívüli helyzetem” – elevenítette fel Dombi János. 

Régen még a pilótát is megérinthetted

Bár tudjuk, hogy a repülés sokkal biztonságosabb, mint az autóvezetés, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után ezt sokan – érthető módon – megkérdőjelezték. Ha aviofóbiás vagy, most talán azt gondolod, ha eddig kicsit is sikerült megnyugodnod, az ikertornyokat ért katasztrófa hallatán, ismét ugyanott vagy, mint a cikk elolvasása előtt. Ha így érzel, kérlek, adj még pár percet, ígérem, mindjárt kitisztul a kép, hogy miért próbállak ilyen furcsán megnyugtatni. 

Az ikertornyok leomlása után nemcsak szigorítottak, de új biztonsági ellenőrzéseket vezettek be. Ezek közül néhányból utasként valószínűleg semmit nem tapasztalunk, hacsak nem próbálunk meg betörni a pilótafülkébe, bár akinek ilyen tervei vannak, el kell szomorítsam, nem fog sikerrel járni. 2001. szeptember 11-e óta a pilótafülke ajtaját az egész utazás alatt zárva tartják, és kizárólag belülről nyitható. Erre Dombi János is felhívta a figyelmet és elismerte, hogy ez tényleg fontos szigorítás, de akármilyen furcsa, az aviofóbiásoknak nem kedvez.

„Korábban, ha valaki nagyon félt, felszállás előtt behívtuk magunkhoz a fülkébe. Kezet fogtunk, beszélgettünk vele, mert a személyes kontaktus megnyugtatta őket. 2001 után a légiutaskísérőkre hárult ez a feladat, csak az utasok nem tudják, hogy a stewardessek arra is ki vannak képezve, mit kell tenni ilyen helyzetben, ezért, hacsak nem egy kávét szeretnének, nem merik őket megszólítani.” 

Az al-Kaida támadása után szigorítottak a reptéri átvilágításon is. Ekkor léptek érvénybe azok a szabályok, mint hogy tilos a gépre vinni mindenféle vágó- és szúróeszközt, folyadékot pedig kizárólag száz milliliteres kiszerelésben, maximum egy liter mennyiségben lehet a fedélzetre hozni. Az utasok ruházatát is ezután kezdték alaposabban átvizsgálni, ezért kell levenni a bakancsot, vastag talpú és magasszárú cipőt az ellenőrző kapuknál – korábban ez sem volt kötelező.

Van megoldás!

Teljesen megértem, ha ettől még mindig nem érzed magad nyugodtabbnak. Ahhoz, hogy leküzdhesd az aviofóbiát, nem elég egy cikk, de első lépésnek hidd el, már az is remek, ha annak ellenére, hogy arról van szó, amitől rettegsz, mégis végigolvasod. A jó hír pedig az, hogy nem lehetetlen megszabadulni a fóbiától. Számos módszer létezik, ilyen a kognitív viselkedésterápia, a légzőgyakorlatok vagy az autogén tréning. Egyedül azonban elég nehéz ezeket elsajátítani, ezért felhívtam Szüle Zsoltot, aki kapitány, oktatókapitány és oktatópilóta, és aki néhány éve elhatározta, hogy segítséget nyújt az aviofóbiásoknak, ezért létrehozta a SimFlite nevű programot. 

A kétnapos kurzus során pilóták, légiutaskísérők, illetve Riha Zsófia pszichológus foglalkozik a résztvevőkkel. A tanfolyamon lépésről-lépésre elmondják, majd bemutatják, hogyan ellenőrzik a repülőt, és mi történik a pilótafülkében, ugyanis a résztvevők egy utasszállító gép pilótafülkéjéről mintázott szimulátorban maguk is megtapasztalhatják, hogyan zajlik a fel- és leszállás, és azt is láthatják,  milyen radarokat és előrejelzéseket figyelnek a pilóták. 

„Elmagyarázzuk, miért mozog a szárny, miért recseg a borítás, milyen meghibásodások léphetnek fel, és ezekre hogyan reagál a pilóta. Elmondjuk, hogy miért nem izgulunk, ha turbulenciába kerülünk, és miért tudunk felszállni egyetlen hajtóművel is, ha a másik leáll.”

Szüle Zsolt elmesélte, hogy a pilóták félévente újabb és újabb kiképzést kapnak. Arra is kíváncsi voltam, hogy került-e már olyan szituációba, ami tapasztalt pilótaként is megijesztette. 

„Borzasztó túlképzettek vagyunk, ezért azt is meg tudjuk oldani, ha megáll a motor vagy kitörik egy ablak.

Tizenöt évig voltam repülésirányító, tíz évig utasszállítót, most teherszállító gépet vezetek. Ezalatt nem volt műszaki problémám, ami azt bizonyítja, hogy ezek a gépek jól össze vannak rakva. Folyamatosan karbantartják őket, akkor is alkatrészt cserélnek, ha semmi baja, csak lejár egy-egy alkatrész üzemideje. Az időjárás miatt lehet rázós az utazás, bár egyre jobbak az előrejelzések, és erre a pilóták készülnek” – emelte ki.  

Ez okozhatja a félelmet

Hiába lételemük a repülés, mindkét pilóta elismerte, hogy a levegő nem az ember természetes közege. Szüle Zsolt szerint a repülés valójában egy belső félelmet hoz elő. „Amikor bezárkózunk a gépbe, a félelem felerősödik. Ezért a pszichológus meditációs technikákat tanít a résztvevőknek, elmagyarázza, hogy tulajdonképpen mi történik ilyenkor a szervezetükben, mert a félelem gyakran tudáshiányból ered.”

Riha Zsófiával is sikerült beszélnem, aki elmagyarázta, hogy sokszor valamilyen gyerekkori rossz élmény áll a szorongás hátterében, de a félelmet akár transzgenerációsan is örökölhetjük. 

„Amellett, hogy az aviofóbia speciális eset és szorongással jár, valójában egy szekunder tünet.

A tanfolyam során gyakran találkozunk olyan történetekkel, amikor valakit gyerekként azzal büntettek, hogy bezárták egy sötét szobába. Nem csoda, hogy frusztrált felnőtt lesz abból, aki ilyen működésmódot tanul meg.

Akkor szorongunk, ha kiszolgáltatva érezzük magunkat vagy amikor nem tudunk megküzdeni valamivel. A repülés előhozhatja a korábbi kiszolgáltatottság-érzést.”

A pszichológus rámutatott, hogy mindennek biokémiai magyarázata is van. A szorongást a kisagy generálja, és ez az érzés olyan erős, hogy képes felülírni a józan észt, vagyis nem tudunk racionálisan gondolkodni.

„A tanfolyamon ezt is megtanítjuk a résztvevőknek, mert sokat segít, ha pontosan értik, mi zajlik bennük.”

Egyél, igyál, relaxálj!

„Vannak módszerek, de ezeket nem az utazást megelőző napon kell megtanulni. Olyan ez, mint a futás. Nem lehet ma felállni a fotelből és holnap már maratont futni. Érdemes hónapokkal a repülés előtt elkezdeni a felkészülést.”

Riha Zsófia rávilágított a klinikailag bizonyított tényre, vagyis, hogy három-hat hét alatt az agyi struktúrák és működésmódok megváltoznak, ha az ember például autogén tréninggel vagy progresszív izomrelaxációval gyakorol. A módszerek lényege, hogy a koncentrációt a testrészekre irányítsák. Utóbbi során az illető az egyes izomcsoportokra figyel, majd megfeszíti és elengedi azokat. Ebben a relaxált állapotban képesek vagyunk lelassítani az erős szívverést és kontrollálni a légzést. 

Bármilyen megdöbbentő, az is befolyásolja az utazás minőségét, hogy mit eszünk, illetve eszünk-e egyáltalán repülés előtt. A pszichológus felhívta a figyeltem a bél-agy tengely szerepére, amely emésztőrendszer és a központi idegrendszer közötti kapcsolatot jelenti.

„A legtöbb tünet bélrendszeren keresztül jelentkezik. Számtalanszor találkozunk azzal, hogy a repülésiszony miatt az utasok nem tudnak enni, inni, hányingerük, hasmenésük van vagy émelyegnek.

Ez az agy és bélrendszer szoros összekapcsolódása miatt van. Ha tele vagyunk negatív gondolatokkal, az a bélrendszeren keresztül is jelentkezik. A tanfolyamon azt tanítom meg a résztvevőknek, hogyan tudják lecsendesíteni a gondolataikat.” 

Ezzel Votisky Petra Zita is egyetértett, és azt tanácsolta, hogy az első és legfontosabb lépés a probléma felismerése.

„Ne arra összpontosítsuk az energiát, hogy megpróbáljuk elnyomni a szorongást, mert ezzel pont az ellentétes hatást erősítjük. Sokkal könnyebb megbízni valamiben, amit ismerünk, ezért érdemes minél jobban beleásni magunkat a témába.”

Az aviofóbia leküzdésére Sarkadi Bálint a kognitív viselkedésterápiát javasolta, aminek az a lényege, hogy a hibásan rögzült reakciókat feloldja, megváltoztassa, és pozitív gondolatokkal helyettesítse. 

Felejtsd el az alkoholt!

Legutóbb Madridból tartottam hazafelé, és miközben a beszállásra várakoztam, az előttem álló férfitársaság éppen azon tanakodott, melyikük tud a leggyorsabban futni, mert úgy gondolták, hogy valamelyiküknek muszáj visszaszaladnia még egy üveg whiskyért. Ez persze elég gyakori jelenség, és ha valaki fél a repüléstől, sajnos még mindig az az egyik legáltalánosabb tanács, hogy igyon valami erőset, amitől ellazul.  

Ettől azonban mindhárom szakértő óva int csakúgy, mint a nyugtatóktól. Befejezésként könnyű lenne a stewardesseket idézni, és csak annyit írni, hogy kérlek, dőlj hátra, és élvezd a repülést, de tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ezért inkább arra kérlek, hogy gyűjts egy kis bátorságot, és kérj segítséget!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/ Killian Pham

Simon Eszter