„Azt a napot míg élünk, nem felejtjük el” – Tíz éve landolt az utolsó Malév-repülőgép

–

Malév-történelem dióhéjban

A II. világháború kirobbanása a magyar polgári repülésnek a végét jelentette. Az addig működő négy hazai légitársaság megszűnt, és csak a háború után egy évvel, 1946-ban indult újra a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (Maszovlet) a Malév jogelődjének megalakulásával. A légitársaság először csak belföldi járatokat indított többek között Debrecenbe, Győrbe és Szegedre, és csak 1947-ben indult el az első menetrendszerinti járat külföldre, azon belül is Prágába.

Azonban nyolc év után a magyar kormány megvásárolta a Szovjetunió részesedését a vállalatból, így 1954. november 26-án megalakult a Magyar Légiközlekedési Vállalat, azaz a Malév. A légitársaság 1989 előtt csak szovjet gyártmányú repülőket üzemeltetett, Tupoljev és Iljusin gépekből állt a flotta. A gépparkot 1988-ban kezdték el lecserélni a Boeing gépeire, és onnantól az ikonikus 737-esek tették ki a flotta jelentős részét.

A szignál

Ha a Malévra gondolunk, két dolog biztosan azonnal beugrik: a gépek jellegzetes, kékre festett orra, és a szignál, amit Presser Gábor írt a vállalatnak. A dalszerző elmondása szerint amikor a ’80-as évek végén megkeresték, hogy írjon egy dallamot a Malévnak, nem vállalta a felkérést, mert nem volt kedve reklámzenét írni.

Ám később egy taxiban ülve Pressernek eszébe jutott egy dallam, amit jobb híján a kezében szorongatott újság szélére igyekezett lekottázni, hogy el ne felejtse.

Ez volt a Malév-szignál első változata, aminek végleges verzióját azóta milliók fejből dúdolják.

Érdekesség, hogy az eredeti melódia sem veszett el, 2019-ben Rúzsa Magdinak írt belőle dalt Széldal címmel Presser.

„Azt a napot míg élünk, nem felejtjük el”

A Malév problémái nem 2012-ben kezdődtek, évek óta pénzügyi gondokkal küzdött a vállalat. A csődvédelmi eljárás előtti időszakban már jó néhányszor úgy tűnt, nincs tovább a Malév számára, ám végül mindig sikerült megoldani, hogy kihúzza még egy kicsit a társaság.

Mivel egy ideje már az életük része volt a Malév bizonytalan helyzete, Mészáros Zoltán pilóta nem aggódott 2012. február 3-án kora reggel, amikor elindult dolgozni, Helsinkiből Budapestre vitte aznap a MA745-ös járatot. Azonban még a felszállás előtt jött a hír: a Malév reggel hat órakor felfüggesztette a tevékenységét. „Nagyon megdöbbentem, ugyanis pozitív híreket kaptunk a légitársaság helyzetéről a bezárást megelőző időszakban. Soha annyi foglalásunk nem volt azelőtt, mint akkor, és az előző napokban sem volt szó arról, hogy ezek lehetnek a Malév utolsó napjai” – meséli a kapitány.

Hogy mennyire ért váratlanul mindenkit a Malév leállása, jól összefoglalják az akkori beszámolók és a rendkívüli híradók. Február 3-án több mint 7200 utas készült arra, hogy aznap utazik a társaság egyik járatával, összességében pedig 750000 utast érintett a csőd. Volt, aki új életet kezdeni repült volna Londonba, és másnap már az új munkahelyén kellett volna munkába állnia, a Judo Szövetség tagjai pedig olimpiai kvótáért indultak volna Párizsba. Az RTL Híradó kérdésére akkor a szövetség bíróbizottságának igazgatóhelyettese elmondta, hogy figyelték a híreket, az indulás előtt még rá is kérdeztek az irodánál, akik megnyugtatták őket, hogy nem lesz probléma. Mégis lett.

„És az utolsó Malév-járat személyzete nevében köszönjük a több évtizedes együttműködést. Szevasztok!”

– így búcsúzott a ferihegyi irányítótoronytól Mészáros Zoltán utolsó malévos útja végén, ami végül a légitársaság utolsó hivatalos járata is volt egyben. Amikor Helsinkiben felszálltak, már tudta a személyzet, hogy ez az utolsó munkájuk a vállalatnál. „Máskor megy a beszélgetés, a sztorizás a pilótafülkében, azon a reggelen viszont a kötelező szakmai egyeztetéseken és protokollokon kívül más nem hangzott el. Olyan volt ez, mint amikor az emberrel szakít a szerelme: nagyon fáj, és ez a fájdalom hosszan elhúzódott.”  

De nem csak a dolgozókat ütötte szíven a Malév összeomlása, a lakosságot, a magyar utazóközönséget is rosszul érintette a leállás. Szárnyakat adunk álmainknak címmel négy nappal később, február 7-én civil kezdeményezésre gyűjtés indult, hogy megmentsék a Malévot, ennek keretében a magyar állampolgárok ezer forintos tulajdonrész-jegyet vásárolhattak, ám az akció nem járt sikerrel.

Ezután is még sokáig reménykedtek az emberek, hogy újra életet lehet lehelni a Malévba, ennek a tíz évvel ezelőtti, a cég megszűnéséről készült riportnak az elején is lehet hallani, hogy a pilóták úgy búcsúznak a toronytól, hogy remélik, lesz még Malév a jövőben:

Ám azóta sincs nemzeti légitársaságunk, sem Malév, sem más néven.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne magyar vonatkozású légitársaság. A Wizz Air Holdings-ot 2003-ban több szakemberrel együtt Váradi József alapította, a Malév korábbi vezetője, a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt. vezérigazgatója. A Wizz Air azóta pedig a kelet-közép európai régió legnagyobb diszkont légitársasága lett.

A volt malévos személyzet – pilóták, utaskísérők, földi kiszolgálók – pedig minden évben összejönnek február 3-án, a Malév szó szerinti földbeállásának napján, hogy megemlékezzenek az együtt eltöltött évtizedekről.

Az egyetlen volt, a miénk volt, és jól működött

A Malév mindig is kitüntetett helyen volt nemcsak mindenféle nemzeti stratégiai szempontból, hanem az emberek szívében is. Közmegbecsülés és szeretet övezte a vállalatot a magyar utazóközönség körében, aminek egyik oka az lehetett, hogy a legtöbben a kikapcsolódással, pihenéssel azonosították, mert nyaralni jártak vele. Ám az is elvitathatatlanul benne van ebben, hogy a Malév szolgáltatói oldalról kiválóan működött. Több mint kilencven százalékban a menetrend szerint indultak és érkeztek a gépek, jó volt a kiszolgálás, finom volt a fedélzeten felszolgált étel, és kedves a személyzet. Mészáros Zoltán kapitány azt mondja, belülről attól volt olyan szerethető ez a légitársaság, hogy az ott dolgozók szerették a munkájukat. „A pilóták szerettek repülni, az utaskísérők mindig mosolyogtak, szép volt a gépek berendezése, így az utas már akkor is otthon érezte magát a gépen, amikor az még nem landolt Ferihegyen.”

Dián Dóri

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Wikipédia/Csemniczky Kristóf