„Őszintén viszonzom a szeretetét” – 5 elrendezett, mégis boldog uralkodói házasság

–

#1. VII. Henrik és Yorki Erzsébet 

Bár a legtöbben VIII. Henrikre emlékeznek, elődje, VII. Henrik a házasságában jóval sikeresebbnek volt mondható. 1486 januárjában a fiatal VII. Henrik azt a feladatot kapta, hogy egyesítse a York és a Lancaster-házakat a Rózsák háborúja után, és megalapozza a Tudor-dinasztia uralmát. Ezért nem volt más választása, mint feleségül venni Yorki Erzsébetet. Mivel azonban Henrik korábban soha nem találkozott menyasszonyával, eleinte egyáltalán nem volt biztos abban, hogy ez jól sül majd el: például aggódott, hogy Erzsébet esetleg igényt tarthat a trónra, ezért még az esküvő előtt megkoronáztatta magát, biztos, ami biztos.

Ám félelmei ellenére Henriket azonnal lenyűgözte Erzsébet szépsége, és menthetetlenül beleszeretett. Házasságuk végül boldog, érzelmekkel teli volt, szerették apróságokkal megajándékozni egymást. Összesen nyolc gyerekük született, fiuk, az a bizonyos VIII. Henrik lett később Anglia királya. A leghíresebb lányuk, Tudor Margit később skót királynévá vált, hozzájárulva a későbbi Stuart-dinasztia megalapozásához.

#2. Rettegett Iván és Anasztázia Romanova

Rettegett Iván, Oroszország első hivatalos cárja 1547-ben vette feleségül Anasztázia Romanovát. A házasság itt is politikai lépés volt, azzal a céllal, hogy egyesüljön a Rurik- és a Romanov-dinasztia. Bár Iván az eljegyzést megelőzően meghívta a Kremlbe az összes eladósorban lévő lányt, az érdek és a lány szépsége nyerő kombinációnak bizonyult, mert Iván azonnal és őszintén beleszeretett Anasztáziába.

A cárné állítólag kimondottan békítő, pozitív hatással volt a meglehetősen impulzív és valóban rettegett Ivánra,

akivel végül hat közös gyerekük született (bár csak ketten érték meg a felnőttkort). Ám amikor Anasztázia váratlanul meghalt és felmerült a mérgezés gyanúja, a gyászba beleőrült Iván rettenetes és kegyetlen leszámolásokba kezdett. 

#3. I. Eduárd és Kasztíliai Eleonóra

I. Eduárd 1254-ben vette feleségül Kasztíliai Eleonórát, komoly politikai-stratégiai sakkozás eredményeképpen. Eleonóra kezére több uralkodó is igényt tartott, és végül Eduárd volt a befutó. Menyasszonya az esküvő napján még szinte gyerek, mindössze tizenhárom éves volt, és nem sokkal később életet is adott első gyereküknek a tizenháromból. Egyes források szerint tizenhétszer szült, akik közül csupán hatan érték meg a felnőttkort. Állítólag hamar egymásba szerettek, mély és szoros kapcsolatuk volt, és ha tehették, minden idejüket együtt töltötték.

Ügyeltek gyerekeik megfelelő neveltetésére, de ezt a feladatot inkább az udvari alkalmazottaknak delegálták, míg a szülők javarészt úton voltak, uralkodói feladataikat látták el, vagy egymással foglalkoztak. Eleonóra végül 1290. november 28-án, harminchat év házasság után halt meg. Eduárd – egyébként apjához hasonlóan – mindig is hűséges volt feleségéhez, és a kor uralkodói szokásaival ellentétben nem tartott szeretőket, ezért felesége halála mélyen lesújtotta: a temetési menet éjszakai pihenőinél tizenkét, úgynevezett Eleonóra-keresztet állíttatott fel.

#4. Napóleon és Mária Lujza 

Ezt a házasságot az örökös utáni vágy és az európai uralkodóházakkal való szorosabb kapcsolat szándéka motiválta, szóval az esküvő itt is igazi üzleti manőver volt. Napóleon 1810-ben vette feleségül az akkor tizenkilenc éves Mária Lujzát, Ausztria főhercegnőjét, Mária Terézia dédunokáját, Marie Antoinette dédnagynénjét. Mária Lujza fejét nem csavarta el rögtön az uralkodó, házasságuk előtt még úgy fogalmazott, hogy „már a férfi puszta látványa is a legszörnyűbb kínzás lenne”, azonban az esküvő után apjának írt levelében már így fogalmazott: „Nagyon szeret engem. Őszintén viszonzom a szeretetét. Van benne valami megnyerő és lelkes, aminek lehetetlen ellenállni.”

Napóleon kezdetben cinikusan úgy nyilatkozott, hogy „egy méhet” vett feleségül – hiszen előző házasságát pont az örökös hiánya miatt bontották fel –, de kapcsolatuk hamar szorosabbra fűződött, pláne hogy 1811-ben Mára Lujza fiúgyereknek adott életet, és pont a szüléskor bizonyosodott be, milyen fontos szerepet töltött be a nő Napóleon életében.

A szülés alatt ugyanis komplikációk léptek fel, és hiába volt égető szükség az örökösre – akiért elsősorban az egész frigy létrejött –, a férfi azt kérte, szükség esetén a felesége életét mentsék inkább.

Szerencsére végül nem volt szükség a választásra. 

Habár Napóleon továbbra is nagyra tartotta – maga által a legjobb barátjának nevezett exfeleségét, Joséphine-t – kritikus volt annak fényűző és szabados életmódja miatt, ami hatalmas adósságokhoz vezetett. Ezzel szemben Mária Lujza esetében „soha nem volt hazugság, soha nem volt adósság”, amit a férfi nagyon is értékelt.

Házasságuk azonban nem volt teljesen mentes a problémáktól. Napóleon néha megjegyezte, hogy felesége túlságosan félénk és visszahúzódó előző nejéhez képest, aki sokkal szenvedélyesebb és közvetlenebb volt. Ez az összehasonlítgatás komoly feszültséget okozott. Mária Lujza nem igazán értékelte, hogy férje és annak korábbi felesége szoros kapcsolatot tartottak fent a későbbiekben is. Igaz, ez a házasság az elrendezettsége ellenére nem bontakozott ki mindent elsöprő szerelemben, de kölcsönös tisztelet és szeretet volt rá jellemző, ami mindenképp pozitív kimenetelnek számít.  

#5. III. György és Sarolta királyné  

György és Sarolta az esküvőjuk napján találkoztak először, mindketten zavarban voltak. Eleinte baráti volt a viszony, csak lassan alakult ki mélyebb kapcsolat közöttük, ami végül olyan szoros lett, hogy a király például soha nem csalta meg házasságuk majd’ hat (!) évtizede alatt.

A hosszú idő alatt kibontakozott kapcsolatról sokféle olvasat fellelhető, például olyan is, hogy kifejezetten szenvedélyes, izgalmas, szeretői viszonyt tápláltak egymás iránt, amit el is lehet képzelni, miután tizenöt közös gyerekük született. A fiatal király annak ellenére, hogy ez még csak nyomokban sem volt szokás abban a korban (pláne a királyi udvarban), rendkívül szerető apa volt, aki mindennap órákat játszott a gyerekeivel, számtalan olyan beszámoló is született, miszerint a padlón játszva apa volt, nem király.

Ám a családi boldogságot beárnyékolta, hogy György súlyosan beteg volt mentálisan, aminek mélyebb periódusaiban a férfi agresszívvá, paranoiássá és rögeszméssé vált, olyankor erőszakosan közeledett feleségéhez is, házasságtöréssel vádolta. Azt már tudjuk: régebben egy gyerek születése nem jelentette azt, hogy meg is fogja érni a felnőttkort, sajnos a királyi párnak ötször is át kellett élnie a szörnyű veszteséget, ezek mind felerősítették a király betegségét is.

A királyné olyankor alig mert elaludni éjszaka, bezárkózott a hálószobájába legkisebb gyerekeivel, mert féltette őket apjuktól, ugyanis a legnagyobb fiút már korában bántalmazta fizikailag. Bár tény, hogy a házastárs kapcsolata igazi véd- és dacszövetség volt, tisztelték, szerették és valószínűleg tényleg kívánták is egymást, a Bridgerton spinoff, ami az ő házasságukat dolgozta fel, nyilvánvalóan romantizálta a király betegségét és a pár viszonyát is.  

„Szeretsz engem?”

Brutális nyomás lehetett azokon az uralkodói sarjakon, akiknek nem a szívük, hanem a népük, családjuk érdekei mentén kellett alakítaniuk legfontosabb emberi kapcsolataikat. De nem kellett ehhez trónörökösnek, királyi utódnak születni, régen a hétköznapi embereket is az ősök terelgették össze.

Ez volt a házasság: üzlet. Hosszú távú befektetés, amivel nem kellett kéz a kézben járnia a szerelemnek. Ha mégis úgy alakult, akkor az a pár igazán szerencsésnek mondhatta magát. 

Erről az egészről pedig a Hegedűs a háztetőn című musical számomra egyik legszebb részlete jut eszembe, amikor Tevje, több mint három évtizednyi házasság után megkérdezi a feleségét, Goldét, hogy amúgy szereti-e. Elrendezett házasság volt az övék, az esküvőjükön találkoztak először, nem volt szó szerelemről. A nő nem is érti a kérdést. Hát hiszen huszonöt éve mossa Tevje ruháit, főz és takarít rá, gyerekeket szült neki, együtt élnek, együtt éheznek, hát mi szerelem, ha nem ez?! „Tehát szeretsz!”, vágja rá Tevje, mire Golde azt mondja, „azt hiszem, igen”. „És azt hiszem, én is szeretlek téged”, válaszolja Tevje. Mindez persze nem változtat semmin. De két és fél évtized után azért nem rossz tudni…

Szabó Anna Eszter