Az öregkori egészséges testedhez a mostaniba kell belefektetned a figyelmedet és az energiáidat

–

Régen (sok) minden jobb volt

Elmesélek egy sztorit, amivel szerintem a legtöbben – akik túl vannak a negyvenen – azonosulnak majd. Egyik este egy belvárosi kerthelyiségben üldögéltem a pasimmal, igazán kellemes körülmények között, amikor is hirtelen valami lecsapta a biztosítékot, és az egész helyre sötétség borult. Valószínűleg nem először fordulhatott elő, mert abban a másodpercben, hogy kialudtak a fények és elhallgatott a zene, a fiatal pincér letette a kezében lévő tálcát a legelső asztalra, és benyargalt a kávézóba, hogy rendbehozza a dolgokat, de olyan fürgén, hogy leesett az állam.

– Hú, azért irigylem, hogy ilyen gyorsan tud szaladni – jegyezte meg az orra alatt dörmögve a pasim, akinek a több évtizedes rögbizés teljesen hazavágta a térdszalagjait.

– És láttad? Nem melegített be előtte, és le sem nyújtott utána! – tettem hozzá. – Ha én ilyesmivel próbálkoznék, két hétig fájna mindenem.

A nagymamám mondta annak idején, hogy „az ember akkor fiatal, amikor még nem érdemli meg”. Ezt huszonévesen nem igazán értettem, meg ki is kértem magamnak (mi az, hogy én nem érdemlem meg, amikor enyém az egész világ?!), de most, hogy betöltöttem a 46-ot, bizony egyre sűrűbben jut eszembe. Mert

már nem úgy vagyok, mint anno, amikor ha át is ment rajtam az úthenger akár a szó szoros, akár az átvitt értelmében, rögtön kipattantam, egy gyűrődés nem sok, annyi sem látszott rajtam.

Régebben, ha mulatni voltam, és utána csak pár órát aludtam éjjel, meg se kottyant, most napokig olyan vagyok egy kimenős este után (ami ráadásul messze visszafogottabb, mint annak idején), mint egy kriptaszökevény. Húszévesen beverhettem szerelmi bánatomban, vagy csak úgy unalmamban egy egész bödönnel anyukám baracklekvárjából, meg se kottyant. Most meg? Ha ránézek egy pizzát házhoz rendelő szórólapra, már ugrik is rám két kiló. Egy szó, mint száz: el kellett kezdenem jobban (sokkal jobban!) odafigyelni magamra, arra, hogy mennyit és mit eszem, milyen minőségben alszom (és egyáltalán: eleget-e), hogy tudjak pihenni, kikapcsolni, töltődni, és mozogjak eleget. Mondom, milyen újításokat vezettem be, és azok hogyan váltak be nálam, hátha te is hasonló cipőben jársz!

A varázsmódszer, amiről mindenki beszél: IF

Nyár elején kezdtem bele az időszakos böjtölésbe. Az úgynevezett IF diéta lényege, hogy a nap egy adott szakában egyáltalán nem eszel, azaz böjtölsz. Ezzel a módszerrel egyrészt hagyod a szervezetedet pihenni, nem kényszeríted arra, hogy reggeltől estig emésszen, másrészt csökkented a kalóriabeviteledet is. Viszonylag sok verziója van, tehát mindenki meg tudja találni azt a megoldást, ami az ő életébe a legjobban beilleszthető. Az időablakok, amikor ehetsz 12-től variálódnak 2-ig, az 5:2 módszer szerint pedig öt napig azt eszel, amit szeretnél (persze egészséges dolgokat, és nem nyakló nélkül), két, nem egymást követő napon pedig legfeljebb 500 kcal-t ehetsz meg. Pár évvel ezelőtt már volt egy rövid viszonyom az IF diétával, akkor fogytam is körülbelül öt kilót két hónap alatt, de aztán sajnos abbahagytam, és minden szépen visszakúszott. 

Úgyhogy most újra nekiduráltam magam, de ezúttal jóval tudományosabban. Egyrészt

megbeszéltem magammal, hogy ez most nem egy diéta, hanem életmódváltás, tehát ezt fogom csinálni mostantól örökké, másrészt csatlakoztam egy Facebook-csoporthoz, ami az időszakos böjtölésről szól,

és ott nagyon sok hasznos tanácsot kaptam az admintól meg a tagoktól, például arról, hogy mit is jelent valójában az éhség, és azonnal neki kell-e ugrani a hűtőnek, ha felsír a gyomrunk (spoiler: nem), mit ehet és mit nem az ember a böjti időszakban (spoiler: semmit, ami kalóriát tartalmaz), hogyan kezeljük a mérlegen látható számokat, mi történik, ha becsúszik egy-egy csalós nap, mi a böjt fiziológiai háttere… és még nagyon sok mindent. De azt is itt olvastam (pontosabban: itt is), hogy zsírégetés szempontjából milyen jótékony hatású lehet a gyaloglás is, és mennyire hasznos, ha az ember beszerez egy olyan okosórát, ami folyamatosan mér csomó fontos adatot a szervezetünkről. Úgyhogy én is így tettem: magamra pattintottam egy Huawei Watch GT 4 okosórát.

Dekoratív kiegészítő, ami segíti az életmódváltásomat

Mivel szeretek öltözködni, és imádom az extravagánsabb kiegészítőket, olyan órát kerestem, ami amellett, hogy monitorozza a mozgásomat és az éppen aktuális fizikai állapotomat (erről mindjárt bővebben), egyúttal jól is mutat, sőt, akár variálható is a megjelenése. Úgyhogy nagyon boldogan fedeztem fel, hogy az enyémen nemcsak különféle dizájnos, gyári számlapok közül választhatok a kijelzőn, de akár saját magamra is szabhatom, méghozzá úgy, hogy lefotózom az épp aktuális kiegészítőmet, azt felviszem a rendszerbe, ahol kaleidoszkópszerű kép készül a ruhám árnyalataival. (Jó, jó, tudom, ez nem annyira az életmódváltás része, de amennyi időt eljátszogattam vele, fontosnak tartottam ezt is megosztani. Apropó, idő: az órát elég egy héten egyszer feltölteni, szóval nem olyan, mint a mobiltelefon, hogy mindennap megy a töltőre. Ez azért is jó, mert nem kell levenned, így akár éjszaka is monitorozhatod magad – hogy ez miért fontos, azt is mindjárt mondom!)  

Verseny önmagammal

Azt szoktam mondani, hogy nem vagyok egy kompetitív alkat, de ez persze így nem teljesen igaz. A feszültséget, a nyomást nem szeretem, de a kihívásokat annál inkább. És erre tökéletes volt az óra, ami precízen mérte a lépéseimet, az edzéseimet, az eredményeimet pedig egy színes egészségkörön mutatta, tehát mindennap láttam, mennyit kellene még mozognom ahhoz, hogy teljesüljön az aznapi előírt mennyiség, ami számomra valóban motivációs erővel bírt. Ha láttam, hogy még hibádzik egy kicsi, akkor nagyobb kedvvel mentem fel gyalog a negyedikre, végeztem guggolásokat főzés közben, vagy mentem három sarokkal többet a kutyával (aki ennek persze nagyon örült).  Az egyik számlap a sok közül ráadásul virágot formáz, ami reggel még bimbó, ám ahogy teljesülnek a napi célok, úgy nyílik ki. Az is tetszett, hogy

bizonyos időközönként, ha már túl sokat ültem, az órám szólt, hogy ideje átmozgatni a tagjaimat. Aki ülőmunkát végez, ráadásul olyat, amit szeret is, könnyen belemerevedik akár hosszú órákra is egy egészségtelen pózba, aminek hosszú távon nagyon káros hatásai vannak.  

Figyelj magadra!

Az óra segítségével nemcsak az aktivitásomat mérhettem, de a véroxigén-szintemet, a pulzusomat is, végezhettem vele stresszes helyzetekben légzőgyakorlatokat (ami számomra is nagyon hasznosnak bizonyult, de ha bővebben érdekel az ilyesmi, Szabó Anna Eszter kollégám is írt róla ITT), számolhattam a rendszerben a kalóriákat és a tápanyag-összetételeket, de ami számomra különösen hasznos volt, hogy az alvásomat is tudtam monitorozni. (Ezzel együtt azt fontos hangsúlyozni, hogy az óra nem orvostechnikai eszköz.)

A gyerekeim megszületése óta (azaz húsz éve!) az az érzésem, hogy nem tudom magamat éjszakánként rendesen kipihenni, még úgy sem, hogy az utóbbi időben azért sikerült rendszert vinnem az életembe, odafigyelek rá, hogy majdnem minden este tízkor ágyba kerüljek, és az ébresztőórám hatra van húzva minden hétköznap. Mégis az volt a megélésem, hogy ez a nyolc, ágyban töltött óra nem megfelelő minőségű, hiszen egy-kétszer szinte mindig ki kell mennem pisilni, és ráadásul nagyon felszínesen alszom. Az okosóra segítségével azonban most az alvásminőségemet is meg tudtam figyelni, így kiderült, hogy annyira nem szörnyű a helyzet, mint gondoltam (legalábbis a nagy átlaggal összevetve).

A közel hét órából például, amit egyik éjjel alvással töltöttem, REM volt másfél, és majdnem három mélyalvás, ami teljesen normális. De egy másik reggel az óra arra is figyelmeztetett, hogy túl későn feküdtem le aludni, ami miatt csökkent az REM-alvás mennyisége. 

Most kell befektetni a jövő egészséges testébe!

Való igaz, amit sok helyen hallani: ahhoz, hogy az ember ne nagyon rozoga állapotban élje le az utolsó évtizedeit, már legkésőbb a negyvenes éveiben el kell kezdeni odafigyelni magára, úgyhogy érdemes megtalálni azokat a módszereket, amiket könnyűszerrel be tud építeni a mindennapjainkba. Nekem többek között az aktivitásom és az egészségi állapotom monitorozása segített. És neked milyen módszer vált, válik be?

Kiemelt képünket készítette: Kerepeczki Anna/ WMN

Fiala Borcsa