Hinta-palinta

A ringás, hintázás legtöbbünknek ismerős lehet a gyerekkorunkból. Életünk első kilenc hónapját ringatózva töltjük az anyaméhben, később pedig bölcsőben vagy karban ringatva nyugtatnak meg sok csecsemőt. Az erre való igényünket persze egy idő után kinőjük, megtanulnunk egyedül elaludni, önmagunkat megnyugtatni (meg hát nehéz is lenne egy megtermett felnőttel a karodban járkálni, hogy így segítsd álomba). Felnőtt korunkra jobb híján marad a függőágy vagy a hintaszék, ami a legtöbb embernek megnyugtató érzés, sőt, jobbakat bóbiskolnak benne, mint a saját ágyukban. Ám most kiderült: ez nem csupán a gyerekkori emlékek és az ismerős érzés miatt van így: egy vizsgálat kimutatta, hogy az alvásminőségünket és a hosszú távú memóriánkat is javíthatja a ringatás.

Csicsíja

A Genfi Egyetemen végzett kísérletben a tizennyolc egészséges felnőtt alany három éjszakát töltött a laborban, hogy agyuk reakcióit alvás közben figyelhessék meg elektroenkefalográf segítségével a kutatók, így növelve tudásukat a ringatás felnőttekre gyakorolt hatásairól. Az első éjszaka az új környezet megszokásáról szólt, a másodikat egy lassan ringó ágyban töltötték, a harmadikat pedig egy hagyományos (azaz mozdulatlan) ágyban.

A tudósok azt tapasztalták, a ringatás hatására az alanyok hamarabb aludtak el, és ahhoz is kevesebb idő kellett, hogy elérjék a non-REM-alvás legmélyebb szakaszát.

A ringatott alanyok emellett nehezebben is ébredtek fel külső ingerekre, zajokra, és tovább maradtak a mély alvás állapotában.

A kutatókat nemcsak az alvásminőségre, de a memóriára gyakorolt hatás is érdekelte, ezért reggel tesztelték az emlékezőkészségüket: szópárokat kellett felidézniük, ami a ringatásban töltött éjszaka után háromszor jobban ment, mint a hagyományos alvás után.

Az alvásvizsgálat rámutatott, hogy a non-REM-fázisban a ringatás hatására az agyhullámok szinkronba kerülnek, így a pihentetőbb alváson kívül az emlékek hosszú távú memóriába való elraktározását is segítik.

„Meglepő volt számunkra, hogy egyértelműen kimutatható volt: a non-REM-alvás specifikus agyi rezgései az ágy mozgásának ritmusával kerültek összhangba” – mondta Laurence Bayer, aki a kutatást vezette.

non-REM-alvás
Az alvásnak az a szakasza, melyben általában nem történik rapid szemmozgás (a REM- szakasz a rapid eye movement, vagy rapid szemmozgás rövidítése). Három (más besorolások szerint négy) szakaszból áll, az első szakasz általában tízperces, a szívverés és a légzés lelassul, az izmok megpihennek. A második szakasz a mélyalvás előtti állapot, ami nagyjából húsz percig tart, a légzés és a szívverés tovább lassul, az agy pedig gyors ritmusú, rövid aktivitásokat mutat (ezeket alvási orsóknak nevezzük). A harmadik, legmélyebb non-REM- szakasz húsz–negyven percig tart, ebben az állapotban a test megpihen, nehéz felébreszteni. Ezután kerül át a REM-fázisba, ami az elalvás után körülbelül kilencven perccel kezdődik, és minden korábbi szakasznál mélyebb alvást jelent. Gyors szemmozgás, a test elernyedése jellemzi, és ebben a szakaszban álmodunk. Ezek a szakaszok alkotnak egy alvási ciklust, melyek az éjszaka folyamán ismétlődnek.

Aludj, ingó-bingó

Szintén Svájcban, a Lausanne-i Egyetemen végeztek egy kutatást, ahol azt vizsgálták, más emlősökre is hatással lehet-e a ringatás, és rájöjjenek, mi okozhatja az embereknél a kedvező hatásokat.

Az egereken végzett teszt során arra jutottak, a ringatás pozitív következményeit a mozgásnak az egyensúlyközpontra gyakorolt hatása okozza.

A vizsgált egereknél az alvás mélységét ugyan nem befolyásolta, de a ringatás hatására gyorsabban merültek álomba. Ez azonban csak azoknál az egereknél volt megfigyelhető, akiknek a fülben található egyensúlyközpontja ép volt.

A szakemberek további kutatásokat terveznek folytatni e területen, hogy így kevésbé invazív módszerekkel érhessenek el pozitív eredményeket az alvásminőség és a memória javításában. Már csak azért is kiemelten fontos ez, mivel az alvásproblémák a felnőtt lakosság egyharmadát érintik.

Tente-tente

Nem kizárólag az alvásban segítenek repetitív mozgások, mint például a ringás, de csökkenthetik a stressz szintjét is. Sokaknál lehet megküzdési mechanizmus, válaszreakció például szorongásra, félelemre vagy izgatottságra, de olyan mentális betegségeknél is megjelenhet önnyugtatásként, mint a Tourette-szindróma, a skizofrénia vagy a depresszió, amikor előre-hátra ringva próbál megnyugodni a beteg. 

A tudósok ezt a jelenséget a dopaminszinttel hozták összefüggésbe, ugyanis annak túl alacsony vagy túl magas szintje egyaránt gondot okozhat. Magas dopaminszint esetén az egyén boldog, izgatott, de annak érdekében, hogy ne terhelje túl ez az intenzív érzés, mozgással (például ringással) próbálja levezetni a felszabadult energiát. Alacsony dopaminszint esetén pedig a ringás segítségével próbálja meg növelni dopaminszintjét, és növelni a biztonságérzetét, főleg különösen stresszes helyzetekben.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Westend61

Pichler Zsófi