A túlélésért lett a király udvari bolondja – Pierre Richard 90 éves

–

Apasebek

Pierre-Richard Maurice Charles Léopold Defays élete korántsem indult viccesen, ő azonban ösztönösen a nevettetéshez nyúlt, hogy kellemesebbé, magát pedig szerethetőbbé tegye. Pedig kifejezetten jómódú családba született az észak-franciaországi Valenciennes-ben. Édesapja azonban még születése előtt elhagyta a családot, később a vagyonnak is némileg a nyakára hágott. Apjával először hétéves korában futott össze – véletlenül – a párizsi lóversenypályán, amelyet még néhány más alkalom követett a családi kastélyban. Az apa nem érdeklődött fia iránt, figyelmét más kötötte le: „a vadászat, a lóverseny, a nők és az autók” – írta később egy önéletrajzi könyvében. Szerencséjére azonban anyai nagyapja, az olasz bevándorló, Argumiro Paulasini igyekezett betölteni az apa által hagyott űrt: egy mondata egészen negyvenes éveiig, a sikerek kezdetéig talizmánként kísérte:

„Azt mondta rólam anyámnak – aki pedig elmondta nekem –: »az összes unokám közül ez sikeres lesz«. E jóslat miatt bíztam a sorsomban, és voltam bizonyos, hogy egyszer eljön a siker.” 

Édesanyja újra férjhez ment, a fiú pedig az apai nagyapjához, egy kastélyba került. Itt szigorú elvárások vártak rá, tiszteletre méltó pályára szánták, egy ideig (11 és 14 éves kora között) bentlakásos iskolában élt. „Hogy megtaláljam a helyem a közösségben, mivel sem intellektuálisan, sem fizikailag nem voltam erős, nem volt más lehetőségem, mint a humor, hogy én legyek a menő kedvence. A túlélésért a király udvari bolondja lettem.”

Egyszer – szokása szerint – a gimnázium helyett a moziba ült be, az Anyámasszony katonája (Up in Arms) című filmben Danny Kaye szerepelt, akivel külsőleg hasonlítottak is némileg, és ekkor szinte villámcsapásként érte a felismerés: ő is színész szeretne lenni. A nagypolgári család, ahogy várható volt, nem volt elragadtatva ettől az ötletétől. Pierre Richard azonban bátran követte vágyait: Párizsba költözött, és beiratkozott egy színiiskolába. Becsületbeli kérdésnek tekintette, hogy ne kérjen pénzt családjától – pedig megtehette volna. Nagyanyjának köszönhetően lett egy pici lakása az előkelő XVI. kerületben, ott lakhatott. Egyes visszaemlékezések szerint,

amikor nem volt pénze, úgy igyekezett keríteni, hogy kinyitotta az utcára néző ablakot, bent énekelt és zenélt, és így várta, hogy a módos járókelők anyagi juttatással értékeljék teljesítményét.

Arról nem szól a fáma, mekkora sikerrel járt. 

A sikerhullám hátán

A hatvanas években kabarékban (Victor Lanoux-val duóban) és televíziós műsorokban lépett fel, de nem mondhatni, hogy pályája beindult volna. A hetvenes években azonban berobbant: Yves Robert francia rendező-producer azt tanácsolta neki, hogy saját maga írja és rendezze meg első filmjét: „Te nem színész vagy, hanem egy figura […] Ez az erősséged. Neked egy különleges helyed van, amit még nem írtak meg. Írd meg és teremtsd meg a helyed te magad. Minden megengedett. Találd ki magad. Csináld meg a saját filmedet.” Pierre Richard, bár elsőre kissé rosszulesett neki, megfogadta az ötletet, és jól tette: első rendezése, A szórakozott (1970) másfél millió nézőt és ismertséget hozott, és hamarosan két másik is követte.

Az igazi áttörést és az onnantól ráragadó Grand blond (Magas szőke férfi) becenevet azonban Yves Robert 1972-es filmje, a Magas, szőke férfi felemás cipőben hozta el számára.

A sajtóvetítésen tapasztalt fanyalgó fogadtatás annyira letörte, hogy a feltételezett bukás elől Guadeloupe-ig menekült, ahonnan sürgősséggel hívták vissza a film hangos közönségsikerekor: mindenki vele akart interjút készíteni. A hetvenes években – Louis de Funès mellett – a világszerte legismertebb és legnépszerűbb francia komikussá vált. Két évtized alatt közel harminc filmben játszott, jó részükben hozta az ügyetlen, jó szándékú szórakoztató figurát. Különösen jól működött párosuk Gérard Depardieu-vel, akivel három filmben játszottak együtt Francis Veber keze alatt. 

Hullámvölgyben

A nyolcvanas évek második felétől leszálló ágba került a karrierje. Addigra már ő is szeretett volna kitörni a „mókás ügyetlen” szerepkörből, változatosabb, drámaibb feladatokra vágyott, amelyek azonban vagy nem találták meg, vagy visszhangtalanok maradtak. Az idők is változtak, és korábbi figurája sem nevettette meg már az embereket. 1997-ben rendezett utolsó filmje (Fejjel a falnak) egy kiöregedő komikusról is óriásit bukott. Egy időben még arra is gondolt, hogy felhagy a színészettel. 

Másodvirágzás

Természetesen nem így lett, rendszeresen dolgozott filmekben, színházban, jelent meg könyve is. A kétezres években Pierre Richard a filmes alkotók egy újabb, olyan nemzedékével találkozott, akik gyerekkorukban a magas szőke férfi botladozásain nőttek fel, a színészt pedig előszeretettel hívták meg egy-egy presztízs mellékszerepre. 2006-ban neki ítélték a tiszteletbeli César-díjat (legrangosabb francia színművészeti díj). A színpadon szmokingban és fehér edzőcipőben jelent meg – nem akart egy pingvinre emlékeztetni, ahogyan később elárulta –, szellemes köszönőbeszédében pedig egyszerre fejezte ki örömét és némi bizonytalanságát is, hogy miért most, miért nem korábban díjazták, és miért nem lehetett olyan szerepe, amelyért megérdemelhette volna.

Orvosát emlegette, akitől megkérdezte, „mennyi időm van még hátra?” – hiszen tiszteletbeli díjat egy már szinte lezárt életműért szokás adni.

A termet a francia színházi és filmes világ krémje töltötte meg, percekig állva tapsolták. 

Pierre Richard azóta sem állt meg egy percre sem, csak az új évezredben 41 különböző alkotásban tűnt fel a filmvásznon. És ez még nem minden!

Még kilenc Grand blond-érdekesség 

1. Humora nagyon gyakran a helyzetkomikumon és a burleszk legnemesebb hagyományain alapul: az ügyetlen, szórakozott, ártatlan kisember, aki folyamatosan harcol a tárgyakkal és tágabb értelemben vett környezetével – és bizony bőven merített a saját személyiségéből is. Noha filmjeiben gyakran társadalomkritika is megbújik (a hideg, számító és embertelen kapitalizmus, a reklám stb.), úgy érezte, hogy a közönség ezt kevésbé vette észre.

Mindez egy különleges testi adottsága, a hiperlaxitás, vagyis a rendkívüli ízületi rugalmasság tette lehetővé – emiatt volt jellegzetes, fura mozgása, emiatt tudott spárgázni és úgy mozogni, mint egy marionett. 

2. Amikor Pierre Richard megnősült és 1960-ban első fia is megszületett, színészi sikerei még várattak magukra. Hogy családját el tudja tartani – a família nyomására –, polgári foglalkozás után kellett néznie: gyógytornásznak tanult, és ezzel párhuzamosan próbálkozott a művészeti területen.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Pierre Richard (@pierrerichardofficiel) által megosztott bejegyzés

3. Amikor a sikeres időszak után némileg ellaposodott karrierje, nekilátott az 1986-ban vásárolt kastélyához tartozó szőlőbirtok fejlesztésének. Évente mintegy 80 ezer palackot forgalmaz a Château Bel Évèque márkanév alatt. A birtok vezetését 2024-ben idősebb fiára, Christophe-ra bízta. 

4. 1990 után derült ki számára, hogy ismertsége milyen mértékben nemzetközi: rendkívül népszerű volt a dél-amerikai államokban, a Szovjetunióban és a szocialista blokk országaiban is. Ezt bárki megerősítheti, aki a hetvenes–nyolcvanas években volt gyerek Magyarországon. 

5. A Magas szőke… elképesztő sikerekor egyszer Mireille Darckal ültek és várták az újságírókat. Pierre Richard udvarias neveltetésének és szerénységének megfelelően fel akart állni és eléjük menve fogadni őket, de a menő színésznő a fülébe súgta: „Maradj itt. Te vagy a sztár, ők jönnek érted, nem te értük” – így adott neki gyorstalpalót filmsztárságból és önbizalomból. 

6. Amikor sikeres lett, újra jó lett a kapcsolata a családjával, és egy ízben meghívta őket egy nagyon jó (és drága) étterembe. Apja (aki szerint korai sikertelensége oka a tehetségtelensége volt) szintén részt vett ezen az eseményen, pénzt kért a fiától, mivel szórakozásai a csőd szélére sodorták. És Pierre Richard adott neki.

Amikor apja meghalt, Pierre Richard a temetés előtti éjszakát egyedül töltötte a koporsóban fekvő, felravatalozott holttesttel, és hangosan szidalmazta és zokogva siratta egyszerre.

7. Pierre Richard tartott tőle, hogy részben ő is követte a rossz apai mintát, sokat volt távol, nem volt eléggé jelen fiai életében. 1989-ben ezért egy könyvben (Le Petit Blond dans un grand parc; A kis szőke egy nagy parkban) mesélte el nekik gyerekkorának és a saját apai hiányának történetét – ő, aki személyesen szinte soha nem érintette ezt a témát, túl félénk és zárkózott volt ehhez. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Pierre Richard (@pierrerichardofficiel) által megosztott bejegyzés

8. Jövedelme egy részéből Pierre Richard olyan filmeket támogatott, amelyekre alkotóik (például Alain Resnais vagy afrikai filmkészítők) nem kaptak máshonnan finanszírozást – mert így tartotta tisztességesnek.

9. A 90 éves fiatalember továbbra is aktív. Közel harminc év után újra a kamera mögé áll, új filmjének forgatása szeptemberben kezdődik és a L’Homme qui a vu l’ours qui a vu l’homme (Az Ember, aki látta a medvét, aki látta az embert) címet viseli.

Forrás: Pierre-Richard.Fr; Leprogres

Kiemelt kép: Getty Images / Stephane Cardinale – Corbis / Contributor

Kis Zsuzsa