100 évig is élhetnénk, ha mindennek hátat fordítanánk, amitől az öröklétet reméljük

–

A hagyományok szerint a bölcsek kövének előállításához szükséges titkos recept az alkimisták között öröklődött, így csak keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy egyáltalán előállítsák. A legenda számos művészeti és irodalmi alkotás inspirációjául szolgált, a generációm tagjai leginkább a Harry Potter-univerzumban találkoztak vele, de ha jobban belegondolunk,

átvitt értelemben, tulajdonképpen mi mindannyian a mai napig a bölcsek kövét kutatjuk.

Ha csak magamból indulok ki, 31 évesen már igyekszem figyelni az arcápolási rutinommal arra, hogy a lehető legtovább nézhessek úgy a tükörbe, hogy tetszik, amit látok, nyaranta kiemelt figyelmet fordítok a napvédelemre, hogy óvjam a bőröm, részben az öregedéstől is, és nemcsak azért igyekszem odafigyelni a mozgásra és a táplálkozásra, mert felkent egészségnagykövetté váltam, hanem mert hiszek abban, hogy ezzel sokat tehetek hosszú távon az egészségemért.

A Kék Zónák és a 100 éves emberek titkai

Dan Buettner, a National Geographic felfedezője, bestselleríró elégedetten csettintene, ha ezt olvasná, hiszen több mint húsz éve kutatja az úgynevezett kék zónákat, vagyis azokat a területeket a világon, ahol az emberek a legtovább élnek. Munkája során kollégáival azt az öt, jól körülhatárolható helyszínt vizsgálták meg, ahol kiugróan magas azoknak az aránya, akik megérik a százéves kort, Buettner pedig, miután bejárta a Costa Rica-i Nicoyát, az olaszországi Szardíniát, a japán Okinava-szigetet, a kaliforniai Loma Lindát és a görögországi Ikaríát, megpróbálta levonni azokat a következtetéseket, amelyek a hosszú élet kulcsaként szolgálhatnak bárkinek a világon, Budapesttől Zimbabwéig.

Tapasztalatait nemcsak könyv formájában tette közkinccsé, A hosszú élet titkai – Kék Zónák, ahol az emberek a legtovább élnekben, de nemrégiben a Netflix kínálatában is megjelent egy négyrészes dokumentumfilm Buettner felfedezéseiről, Éljünk száz évig: A Kék Zónák titkai címmel, amely nemcsak szívmelengető műsor lehet az őszi napok beköszöntével, hanem kifejezetten hasznos is mindazoknak, akikben kivételesen nem újévkor, hanem most buzog a tettvágy a változásra, hogy egy fenntarthatóbb, egészségesebb életmódra, szemléletre váltsanak.

Világszinten felfoghatatlan összegű pénzt költünk el különféle diétákra, csodaszerekre, étrend-kiegészítőkre és különböző edzésformákra, az áttörés azonban egyelőre várat magára, olyannyira, hogy száz év óta először a várható élettartam csökkenni kezdett az Amerikai Egyesült Államokban. Buettner szerint a bolygó nyolcmilliárdos lakosságának kétharmadát idő előtt viszi el egy olyan betegség, amit meg lehetett volna előzni, és a hosszú élet titkának megfejtéséhez egy egészen másfajta hozzáállásra lenne szükség:

„Rájöttem, hogy amit az emberek a hosszú élet titkának vélnek, az vagy téves, vagy egyszerűen csak badarság – mondja. – Szerintem nem a halált kéne megpróbálnunk kijátszani. Inkább élni kellene megtanulnunk.”

A világon fellelhető 5 kék zóna között van sziget, hegyvidék, izolált, de meglepő módon nagyvárosi terület is, és bár elsőre rendkívül eltérőnek tűnhet az ott élők életmódja, bizonyos tulajdonságaik figyelemre méltó egyezést mutatnak. Dan Buettner egyik életcélja pedig az, hogy ezeket a világ bármely pontján alkalmazhassák az emberek, a várható életkorukat jelentősen megnövelve ezzel. Buettner az utazásai során azt tapasztalta, hogy

a kék zónák lakói nagyjából egyazon képlet szerint élnek, méghozzá pezsgő, aktív és boldog életet, de talán, ami a legfontosabb, hogy különösebb igyekezet nélkül sikerül ilyen sokáig élniük.

Legyen szó akár egy Japánban vagy Görögországban található szigetről, a hetednapi adventisták által lakott kaliforniai Lima Lindáról, Szardíniáról, vagy éppen Costa Ricáról, a Kék Zónák lakói amellett, hogy kiugróan magas életkort érnek meg, sokkal kisebb arányban szenvednek szív- és érrendszeri, illetve cukorbetegségtől, de a demencia is elenyésző ezeken a területeken. Az Éljünk száz évig: A Kék Zónák titkai sorozatban megismerkedhetünk mindegyik régió titkával, amely választ adhat arra, hogy a helyiek minek köszönhetik az egészségüket, de az öt területet vizsgálva megállapítható, hogy a kutatások szerint a hosszú élet négy alappilléren nyugszik.

A modern kori bölcsek kövének 4 hozzávalója

Az első a mozgás jelentősége, amit nem szigorú edzésként kell elképzelni, épp ellenkezőleg. Ezekben a közösségekben

a természetes mozgás, a rendszeres séta vagy testmozgás, a meredek vidékeken történő gyaloglás, a napi kertészkedés, a kemény fizikai munka az, ami a helyiek életének magától értetődő velejárója,

és ezzel olyan állóképességre, egyensúlyra, fizikumra tesznek szert, amely észrevétlenül befolyásolja az egészségüket, és teszi őket hihetetlenül aktívvá, akár 80, 90, 100 éves korukban is. A kutatók sem akartak hinni a szemüknek, amikor a Costa Rica-i Nicoyában élő férfi még százévesen is lóháton, lasszóval terelte a marhákat. Ránézésre senki nem tippelte volna hetvennél többnek, és ebben óriási szerepet játszott, hogy az ott élő idős generáció tagjai a mai napig kézzel hasogatják a fát, és kézzel végeznek el minden olyan házimunkát, amelyet a modern ember leginkább gépekkel végeztet el, megfosztva magát a természetes mozgástól. Ezeken a területeken nemigen létezik a nyugdíjba vonulás fogalma, az idősek napi egy-két órát biztosan dolgoznak, ha mást nem, akkor a saját kedvtelésükre legalább a saját kiskertjükben.

A második fontos tényező nem meglepő módon a táplálkozás. A kék zónákban élő emberek nagy része

tápanyagokban gazdag, de kalóriában szegény ételeket fogyaszt, a legtöbben magas fehérje- és rosttartalmú élelmiszereket választanak, jelentős szerepet kapnak a friss zöldségek mellett a gyümölcsök, a hüvelyesek, a gabonafélék, a jó szénhidrátok,

például a kovásszal készült kenyérfélék. Kevés húst fogyasztanak, sokkal inkább jellemző a vegetáriánus és a vegán életmód, de például Ikaría szigetén óriási jelentőséget tulajdonítanak a jótékony hatású gyógynövényeknek és a belőlük készült gyógyteáknak, a helyi nyers méznek és bornak is. A japán Okinava-szigeten a helyiek minden étkezést három szó elmondásával kezdenek: hara hacsi bu, ami szó szerint annyit tesz, hogy „tízből nyolc”. Ennek értelmében az okinavaiak azt az elvet vallják, hogy akkor kell abbahagyni az evést, amikor a hasuk 80 százalékosan megtelt, így elkerülik, hogy túlegyék magukat. Ezek a közösségek sokkal kevesebbet és lassabban esznek, általában közösségi élményként tekintenek az evésre, amelynek során beszélgetnek, időt töltenek a számukra fontos emberekkel.

A harmadik elem a közösség ereje, a társas kapcsolatok fontossága,

amelybe az is beletartozik, hogy az idősebbeket a fiatal generáció tagjai támogatják, ápolják őket és gondoskodnak róluk. Ezeken a területeken az idősek nem kerülnek otthonba, és ha valaki nehéz élethelyzetbe jut, számíthat a környezete támogatására. Okinaván például úgynevezett moai közösségeket hoznak létre, akiknek a tagjai nemcsak beszélgetni, táncolni gyűlnek össze, hanem rendszeresen dobnak össze közösen pénzt, és fordítják egy társuk támogatására, ha az szorult helyzetbe kerül. A jótékonyság, az összetartás fontos kötőanyaga ezeknek a csoportoknak.

A negyedik közös vonás a kék zónák lakóiban az életvidám szemlélet, a hit és a bizonyosság, hogy minden egyes nap tudják, miért érdemes felkelniük az ágyból, milyen értékek szerint élik az életüket. Ezekben a közösségekben

óriási jelentősége van a pihenésnek, a szórakozásnak, az együtt töltött minőségi időnek, és ezeknek a területeknek a lakói jellemzően heti több alkalommal végeznek valamilyen spirituális gyakorlatot.

Bár mindenki hisz a kemény munkában, nem stresszelnek, aggodalmaskodnak feleslegesen, és soha nem cserélnék el a barátaikkal, a családdal töltött időt még több munkára, vagy a pénz hajhászására. A 101 éves japán Umeto-szan szerint mindössze ennyi a hosszú élet titka: „Mindig érezd jól magad az emberekkel, kerüld a haragot, és tégy mindenkit boldoggá! A nevetés a hosszú élet kulcsa.” 

A kék zónák jellemzően földrajzilag félreeső vidékek, amelyek tradicionálisan kizárták a modernizáció káros hatásait, de még ha területileg nem is, kulturálisan bizonyos mértékben mindannyian elszigeteltek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szokásaikból ne alkalmazhatnánk mi is jó néhányat. Az egészségtudatosság jegyében, vallási és közösségi értelemben nagyon erős köztük az összetartás, és az jól látható, hogy azok az értékek és elvek, amelyek szerint ezek az emberek élik az életüket, sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, vidámabb, és nem utolsósorban egészségesebb mindennapokat teremtenek. Egy próbát mindenképp megér, ha néhány praktikát ellesünk tőlük.

Kiemelt kép: Netflix

Krajnyik Cintia