Létezik ideális korkülönbség a testvérek között?

–

Tökéletes testvérkapcsolat csak a megszépítő messzeségben létezik

Mielőtt részletesen kifejteném, hogy akár én, akár szakértők hogyan vélekednek a különböző korkülönbségekről, szeretném leszögezni, hogy testvérnek lenni és testvéreket nevelni is nehéz dolog időnként. Máskor meg könnyű. De 

olyan korkülönbség nem létezik, ami konfliktusmentes, csodálatos, energiabefektetés nélkül tökéletesen működő testvérkapcsolatot eredményez.

Mert – mondom ezt több testvér egyikeként – testvérnek lenni sokszor feladat, még akkor is, ha kapni, profitálni is tudunk belőle. (Legidősebb lánytestvérnek lenni pedig extra nehéz, ahogy Fiala Borcsa erről szóló cikkéből kiderül).

Szülőként a testvérek nevelése külön figyelmet kíván, főleg, ha a célunk az, hogy a lehető legjobb legyen köztük a kapcsolat (a kiskori testvérkonfliktusok kezeléséről már írtam szakértők segítségével itt és itt is). A korkülönbségnek szerintem egyrészt szülői szemszögből van jelentősége, másrészt addig fontos, amíg a testvérek gyerekek – felnőttként az élethelyzet többet számít. Hogy erre konkrét példát is mondjak: a kisebb testvéremnek ugyanakkor született gyereke, mint nekem, így hiába vagyunk korban elég távol egymástól (hét év közöttünk a különbség), a hasonló élethelyzet teljesen összehozott minket, és felnőttként már fel sem tűnik, hogy sokkal idősebb vagyok nála (persze azért látszik, nyugi).

Kis korkülönbség – amikor kevesebb mint két év van a gyerekek között

Erről első kézből származó szülői tapasztalataim is vannak, de azért azt is összeszedtem, amit szakemberek mondanak a témában. Általában a két évnél kisebb korkülönbséget szokták kicsinek tekinteni, és értem is, miért ez a kor a vízválasztó. A gyerekeim közötti huszonegy hónap korkülönbség ugyanis azzal járt, hogy 

a nagyobb lányomnak egyáltalán nincs emléke az egykeségről, ami persze egyes szakértők szerint abban a tekintetben nehezítő tényező, hogy nem tudta tudatosan megélni és később munícióvá változtatni azt az időszakot, amikor még a szülei osztatlan figyelmét élvezte. 

Viszont abból a szempontból kifejezetten előnyös, hogy nem zajlott le olyan gyászfolyamat, ami ennek az elvesztését jogosan követheti.

A lányunk a testvére születése előtt megtanult beszélni, de olyan komplex dolgokon még nem tudott gondolkozni, mint hogy „mi lett volna, ha” nem születik testvére. Elég kicsi volt ahhoz, hogy bizonyos helyzeteket természetesen elfogadjon, így a klasszikus kezdeti testvérféltékenységet is megúsztuk (később ez nyilván előkerült). Ami a kis korkülönbségnél egyszerre előny és hátrány is, hogy a gyerekek viszonylag könnyen és gyorsan „összenőnek” (talán még inkább, ha azonos neműek). Ez jó, mert nagyon kicsi koruktól tudnak játszópajtások lenni, ami szülői szempontból is praktikus, és számukra is az: egy életen át tartó szoros kapcsolat válhat belőle, viszont gyakran vezet oda, hogy kicsit egy egységként vannak kezelve, kevesebb külön idő, teljes szülői figyelem jut nekik, és talán kevésbé van lehetőségük külön érdeklődési kört is találni. 

Kutatások igazolták, hogy a szülők általában többet olvasnak és többet beszélnek a nagyobb korkülönbséggel született testvérekkel, és ez az oktatásukra is hatással van: a kis korkülönbséggel született testvérek kisebb eséllyel fejezik be a középiskolát és szereznek diplomát.

Szintén kutatásokból tudjuk, hogy a kis korkülönbség több konfliktussal, de szorosabb testvérkapcsolattal is jár.

A dilemmázó szülőknek szóló cikkek még megjegyzik, hogy ez fizikailag jóval fárasztóbb az anyának, aminek több oka is van: például a gyors egymás utáni terhesség, és akár a teljes regenerálódás előtti újabb szoptatás és éjszakázás. Előnye viszont, hogy ezt „hamar” és egyben le lehet tudni (hahaha), és nem kell visszarázódni a kisbabás időszakba, hiszen tulajdonképpen folyton benne vagy. 

Ezt aláírom, de annyival kiegészíteném, hogy ehhez szerintem kell egyfajta alkat, hogy meglásd benne a pozitívumot, de akkor tényleg működik. A gyerekek szempontjából pedig van egy olyan, általam tapasztalt esetleges hátrány, hogy ez a kisebb testvért könnyen koravénné teheti, mivel a nagyobb sok dologban „húzza” magával. Erre szülőként tudatosan kell figyelni, hogy neki is jussanak a korának megfelelő élmények, és a nagyobb is meg tudja élni az ő nagytestvér-privilégiumait. Annak ellenére, hogy kis korkülönbséggel sokszor a „kicsi” a naggyal együtt kap bizonyos előjogokat (például zsebpénz vagy bizonyos könyv- és filmélmények), vannak sarokpontok, amelyek kapcsán igenis egy mindenkire érvényes kort kell kijelölni (nálunk ilyen lesz a telefon).

„Közepes” korkülönbség – amikor kettő és öt év közötti időszak telik el a testvérek születése között

Ez a korkülönbség a legáltalánosabb, a legtöbb családban jellemző, és ezt gyakran említik pozitívumként, hiszen így könnyen találhatnak olyan baráti családokat, ahol minden gyerekeknek van a korának megfelelő játszótársa. 

Erről a korkülönbségről emlékeznek meg a legkevésbé a kutatásokban, mivel ez nem a szélsőséges, hanem a közepes verzió, így bizonyos dolgok mindkét másik kategóriából megjelenhetnek.

Az előnyök között azt említik, hogy az anyának van ideje fizikailag regenerálódni a terhességek és a gyermekágyi időszakok között, viszont még nem szépíti meg a jótékony messzeség a kisbabás élményeket, megmaradnak a hasznos tapasztalatok. Emellett ekkora korkülönbségnél kisebb az esély arra, hogy nagy változások történnek a csecsemőgondozási irányelvekben, így valid tudáshoz tudnak nyúlni a szülők.

A gyerekek szemszögéből nagyon sokat számít egy-két év is ezen a spektrumon belül, főleg, mivel a közepes korkülönbségnél 

a testvérféltékenység gyakran nem a cuki kisbaba születésekor, hazaérkezésekor lobban be leginkább (gyakori praktika, hogy a kisbaba „hoz” ajándékot a nagytesónak), hanem a baba nyolc-tíz hónapos korában,

amikor már képes a helyváltoztató mozgásra, és ezáltal a szó szoros és képletes értelmében is „fenyegeti” a nagy territóriumait. Ha pedig ez egy másik változással (például iskolakezdéssel) párhuzamosan történik, az extrán megnehezítheti a helyzetet. 

Elsősorban ezeknél a korkülönbségeknél van valódi trónfosztásélmény, amit meg is élnek a gyerekek, így ekkor kiemelten fontos, hogy kapjanak teret az érzéseik kifejezésére, lehessenek dühösek, akár irigyek a sok tekintetben észszerű okokból elsőséget élvező kisbabára.

A másik, ami egyébként szerintem minden testvérpárnál fontos, hogy mindenkinek legyen külön ideje mindkét szülővel.

Mivel én nem szakember vagyok, hanem egy hétköznapokat menedzselő szülő, azt is hozzáteszem, hogy erre nyilván nem lehet mindig egyformán törekedni és megvalósítani, mert az élet sokszor nem tankönyvszerűen alakul. Nálunk is van, hogy egy hónap is eltelik úgy, hogy nem sikerül, aztán jön valami nagyobb program kettesben, ami helyrebillenti az egyensúlyt. Vagy nem.

Úgynevezett nagy korkülönbség – amikor öt évnél több telik el a testvér születéséig

Egyrészt, itt elsősorban azokról a családokról esik szó, ahol nincs köztes testvér – mert egészen más a családi dinamika akkor, ha például a legnagyobb és a legkisebb között van hét év, de közben született egy, vagy akár több középső testvér –, másrészt szülői szemszögből hátrányként említik, hogy mindent újra kell tanulni a babaellátásban, részben a felejtés, részben a megújuló irányelvek miatt.

Egy 2012-es kutatás viszont azt igazolta, hogy 

minden évnyi korkülönbség 0,17-dal növeli az idősebb testvérek komplex teszteken elért eredményeit (ami jelentős különbségnek számít), a kisebb testvéreknél viszont a korkülönbség semmilyen hatással nincs az eredményekre. 

Ez valószínűleg a markánsan több kizárólagos szülői figyelem eredménye, de a kutatás erre nem tért ki, illetve mivel a testvérek közötti korkülönbség volt a vizsgálat célja, az egykékkel kapcsolatos eredményekkel nem hasonlították össze, pedig az esetleg érdekes lett volna az úgynevezett funkcionális egykék kérdését illetően (ezt a kifejezést a hét évnél nagyobb korkülönbséggel született testvérek esetében használja a pszichológia). 

A nagy korkülönbség esetében nagyobb szeretet, csodálat figyelhető meg a testvérek között, ami mindkét fél (tehát a fiatalabb esetében is) proszociális viselkedést eredményezhet a testvérek között. 

(A proszociális viselkedés olyan viselkedésforma, ami nem hoz közvetlen hasznot annak, aki végrehajtja, de a csoport javát szolgálja. Tulajdonképpen azt takarja, hogy valaki önzetlenül saját maga elé helyezi a másik embert.)

Nagy a szülők felelőssége, de azért nem minden rajtuk múlik

A gyerekkori jó kapcsolatban tényleg sok múlik a szülők ezzel kapcsolatos kommunikációján, és azon, hogy mennyire facilitálják a konfliktusok megfelelő feloldását, tudnak-e balanszírozni, mennyire nyíltak a testvérféltékenység különböző megnyilvánulásaira. Ugyanakkor a testvérek személyisége, a tinikori barátságélményeik, és a felnőttkori élethelyzeteik mind-mind meghatározók azzal kapcsolatban, hogy később, felnőttként mennyire lesznek közel egymáshoz. És persze, számít a korkülönbség is, de inkább csak olyan módon, hogy mindegyiknél más nehézségekkel kell szembenézniük a szülőknek és a testvéreknek is.

Nektek mi a tapasztalatotok? 

A korkülönbséggel kapcsolatos kutatásokból ITT találtok egy szuper összefoglalót, EZ egy konkrét vizsgálat leírása. ITT, ITT és ITT pedig olvashattok további részleteket a különböző mértékű korkülönbségek előnyeiről és hátrányairól.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Vera Livchak

Tóth Flóra