–

Határidők, számlák, meetingek, to do-listek, aztán az a találkozó, amire nincs kapacitásom, de ciki lenne lemondani. A köztük lévő szabad percekben pedig a múlt vasárnapi családi konfliktust forgatom magamban, bánt, hogy nem úgy reagáltam, ahogy szerettem volna.

Úgy pörögnek a stresszfaktorok a szemem előtt, ahogy a régi Cartoon Network-figurák szeme előtt a dollárjelek – csak azt nem veszem észre eközben, hogy már elmúlt hét óra, itthon ülök mackóban a szerelmem mellett, akivel másfél hete nem bújtam össze. Ismerős?

A stressz trükkös dolog: nem egy kabát, amit a lakásba való belépéskor a fogasra akasztasz, nem egy porcica, amit felporszívózol, és nem egy pók, amit kitessékelsz az ablakon. Nem tudod hátrahagyni, lemosni magadról – ő makacs társ, veled jön akkor is, ha a kisboltba indulsz, és akkor is, ha az ágyba. 

De hogyan és miért blokkolja a stressz a libidót?

Valószínűleg a többségnek nem cseng ismeretlenül már a fight, flight or freeze (azaz támadni, menekülni vagy lefagyni) elmélete, de engedjétek meg, hogy pár mondat erejéig összefoglaljam, miről is van szó, és hogy kapcsolódik mindez a hálószobához. A stressz a túlélésünk kulcsa, a legeslegjobb barátunk – VOLT, egészen addig, amíg prérifarkasokkal és ellenséges törzsekkel szemben kellett megvédenünk magunkat és a családunkat.

A stressz természetes reakció, ami veszély érzékelése esetén felkészít annak kezelésére: ha épp megtámadna valamelyik említett ellenség, a fókusz teljes egészében a túlélésre összpontosul, dönt arról, hogy menekülni, támadni vagy lefagyni a bölcsebb, és minden más, olyan hátráltató ingert kizár, mint amilyen az anyagcsere, az éhség vagy a nemi vágy.

Nem véletlenül van ez így: ha evésbe vagy szexelésbe kezdenénk, miközben a közelünkben ólálkodik az ellenség, csekély eséllyel élnénk túl a támadást.

A probléma csak az, hogy bár prérifarkasfalka már nem veszélyezteti az életünket, a háromtényezős stresszválasz mégis a régi maradt. A stressz tárgya, a stresszor követelőző főnökké, villanyszámlává, a háziállatunk halálává, munkahelyi konfliktussá alakult, és bár ezek nem fenyegetik az életben maradásunkat, mégis lekapcsolják a „felesleges” ingereket és késztetéselet. Igen, például a szexuális vágyat is.

Ahogy Emily Nagoski fogalmaz, a stressz a túlélést szolgálja, a szex viszont – bár megannyi szerepe van – irreleváns a túlélés szempontjából, ezért gátolja a nemi késztetéseket az emberek 80 százalékánál.

Hogy hogyan? Amellett, hogy nehezíti a nemi izgalom kialakulását és az orgazmus elérését, megzavarhatja a menstruációs ciklust, csökkentheti a termékenységet és az anyatej termelődését, és akár aktus közbeni fájdalomhoz is vezethet. 

Gazdóf Réka szexuálpszichológus és sémakonzultáns-jelölt így magyarázza a jelenséget:

„Fontos látni, hogy a szexualitásunk nem külön létezik tőlünk, hanem része egy rendszernek, amire hatnak külső tényezők, belső változások, folyamatok is. Ahogy változik az étvágyunk, az alvási szokásaink a stresszesebb vagy boldogabb időszakokban, ugyanúgy változhat a szexualitásunk is – és ez teljesen természetes.

A kielégítő együttlétekhez többek között szükséges az, hogy biztonságban érezzük magunkat. A szeretkezés egyfajta flow-élmény, amelynek megéléséhez fontos a kontroll elengedése és az, hogy el tudjunk mélyülni a másik félben. Egy feszült nap után nem az a kérdés, hogy este hogyan szexelek egy jót, hanem hogy miként kerülhetek abba a nyugodtabb állapotba, hogy egyáltalán a vágy megérkezhessen.”

A szexualitás nem mindig két emberről szól

Gyuricza Gergely festőművész és pszichológus pár héttel ezelőtt, Urban Erotika című kiállításán egy érdekes gondolatnak adott hangot: véleménye szerint

a szexualitás fenntartása nem a párkapcsolat, hanem a felek egyéni felelőssége, amit a másiktól függetlenül is ápolgatnunk kell magunkban.

Az egyéni munka nélkül ugyanis aligha találkozhat a két fél szexusa. Réka szerint éppen ezért fontos, hogy a párbeszédet elsőként saját magunkkal kezdjük el:

„Egyénfüggő, hogy kinek mi segít, de ha már rálátunk a témára, feltehetjük magunknak a legfontosabb kérdéseket. Milyen vágyaim vannak? Mire lenne szükségem önmagamtól vagy a páromtól, hogy jobban tudjak kapcsolódni a szexualitásomhoz? Mi esik jól nekem, és hogy élem meg leginkább az intimitást? Milyen a dinamika közöttünk a párommal, milyen párkapcsolati élmények gyakorolnak rám hatást? Fontos, hogy ránézzünk, mi történt, milyen lelki, párkapcsolati, életmódbeli hatások vezettek oda, hogy a szexualitás lekerült a szükségletek listájáról.”

Az, hogy a libidónk az élethelyzetünktől, energiaszintünktől és fizikai állapotunktól függően változik, természetes dolog. Sőt, az is teljesen természetes, hogy míg egy kapcsolat elején minden szabad percet összebújva tölt a pár, később ritkulnak az együttlétek, és egy-egy leterheltebb időszakban kispadra kerül a szex. Amennyiben ez csak egy estére, pár napra vagy hétre történik, talán fel sem tűnik, de amennyiben csorbul tőle az identitásunk vagy párkapcsolati konfliktusok ütik fel fejüket, érdemes ránézni a témára. 

„Nagyon sokféle módon vagyunk stimulálhatók. Van, akinek az érintés és a direkt testiség segít, másnak a romantikus környezet, gyertyákkal és zenével, vagy az erotikus tartalmú irodalom, illetve filmek. A kérdés, hogy téged mi stimulál, mi mozgatja be a fantáziád. 

Szingliként, partner hiányában is életben tarthatjuk az erotikát és a romantikát. Saját magunknak is szervezhetünk randiestet, megélhetjük azt, hogy kiöltözünk, időt szakítunk magunkra. Én jó szívvel ajánlom például a táncot és a meditációt, mindkettő támogatja azt, hogy jobban tudjunk önmagunkhoz kapcsolódni.” 

De hogyan segíthet ilyenkor a partner?

Ahogy a stressz és a depresszió minden formájáról, úgy a libidócsökkenésről is elmondható, hogy a párkapcsolati életünkre is hatással van.

Míg a stresszel küszködő fél esetleg bűntudatot, szégyent él meg, a partnere folyamatos visszautasítással, valamint az intimitás hiányával találkozhat, ami könnyen vezethet konfliktushoz.

Gazdóf Réka szerint éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a lehető legnyíltabban és legasszertívabban beszéljünk erről, és ha ez nem sikerülne, forduljunk szakemberhez.

„Nagyon fontos, hogy a szexhiányból adódó feszültség ne eszkalálódjon a párkapcsolatban, mert egy ilyen tünet nagyon sok más problémát is maga után vonhat. Amennyiben a konfliktust nem tudja a két fél megbeszélni, az vezethet elkerüléshez vagy elidegenedéshez is.”

Íme, néhány mankó, amire támaszkodhatsz:

  • fontos, hogy a szexről ne úgy beszéljünk, mint kötelességről van jogról, ami valakit megillet;
  • támogassuk egymást annak megértésében, hogy kinek mi esne jól, milyen kontextust érdemes teremteni a szex megjelenéséhez;
  • minden érzelmet fel szabad hozni – igen, még azt is, ami bántó –, de kizárólag asszertív módon;
  • az elvárások helyett fogalmazzunk meg énüzeneteket, például: „Észrevettem, hogy mostanság nehezen engeded el magad, hogy tudnék segíteni? Hiányzik, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, kérlek, mondd el, mi van most benned”;
  • a hálószoba ne váljon játszmák színterévé – ha a párkapcsolatban van elakadás, először azt gyógyítsuk, és csak utána a szexuális elakadást; 

    Pornhub: a szexkereskedelem és az erőszak melegágya

    WMN SZEX – 2023. március 16. – MZS

  • tisztítsuk le magunkban a társadalomtól kapott, fals hiedelemvilágot: vizsgáljuk meg, mik azok az örökölt vagy tanult minták, amik rossz hatással vannak a szexről alkotott elképzeléseinkre, és próbáljuk meg felülírni őket az igényeink vállalásával;
  • tudatosítsuk, hogy nincs olyan, hogy „normális mennyiségű szex” – míg az egyik pár a hét minden napján együtt van, lesz, olyan amelyik csak havi egy aktusra vágyik, és mindkettő rendben van.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: JGI / Tom Grill

Takács Dalma