–

A szaktanárhiány hatásai napi szinten érezhetők

„A lányok helyzete a természettudományokban, illetve a természettudományokkal kapcsolatos attitűd egy jelzője annak, hogy mennyire megfelelő, minőségi és méltányos a természettudományos oktatás Magyarországon” – kezdi Németh Szilvia oktatáskutató, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezetője. Amint arra rámutatott, a legégetőbb probléma, amivel rendszerszinten szembe kell nézni – és ami kihat az oktatás minőségére is –, az a szaktanárok hiánya a természettudományok és a matematika oktatásának területén.

„A T-Tudok reprezentatív kutatása során a megkérdezett iskolák 43 százaléka számolt be arról, hogy van betöltetlen matematikaszakos pedagógusi státusz az intézményben.

A természettudományos tanárok hiánya nem ekkora arányú ugyan, de szintén jelentős” – tette hozzá.

Az utánpótlás hiánya pedig dr. Szalay Luca, az ELTE Természettudományi Kar Kémiai Intézetének egyetemi adjunktusa, kémiaszakmódszertan-oktató szerint nem függetleníthető az alacsony tanári fizetésektől. „Évente nagyjából nyolcvan frissen végzett (és elhelyezkedett) kémiatanárra lenne országosan szükség. Mivel az ELTE képzi nagyjából a felét a kémiatanároknak, nekünk kellene évente (ideális esetben) negyvenet pályára állítani, ehhez képest 2021-ben tizenegyen voltak az elsőéves jelentkezők. Nem is az a baj, hogy nem jönnek hozzánk elegen, mert eleve demográfiai hullámvölgy felé tartunk, tehát kevesebb gyerek is lesz – bár nem annyira, mint amennyire kevés a tanár –, viszont nagyobb probléma, hogy hiába végeznek jól képzett, okos pedagógusjelöltek, egy részük végül nem helyezkedik el a közoktatásban a fizetések miatt” – fejtette ki.

A szaktanárhiány hatásai pedig már napi szinten érzékelhetők.

Amikor a nyelvtanár oktat kémiát

A hiányt az intézmények sok esetben több iskolában is dolgozó, óraadó tanárok alkalmazásával tudják csak orvosolni, vagy rosszabb esetben az adott szak képesítésével nem bíró pedagógussal kénytelenek pótolni a szaktanárokat

– így fordulhat elő, hogy egy nyelvtanár oktasson kémiát, ahogy erre a példára a kerekasztal-beszélgetés résztvevői rámutattak. Ilyen helyzetben pedig, amikor az iskolák eleve azzal küszködnek, hogy szaktanárhoz jussanak, aligha tudunk olyan szakszerű, élményalapú és innovatív oktatásról beszélni, ami vonzóvá tenné a közoktatásban tanuló diákok számára ezeket a területeket, és motiválná őket abban – nemtől függetlenül –, hogy matematikai, természettudományos, műszaki és informatikai területen tanuljanak tovább, ilyen pályára lépjenek.

Nem beszélve arról, hogy a szaktanárhiány hat az oktatás minőségére is. Ahogy Németh Liza Szófia, egy debreceni gimnázium tizenegyedik osztályos, biológia–kémia tagozatos tanulója ezzel kapcsolatban rámutatott: sok esetben az általános iskolában szerezhető jó alapok hiányoznak, amit később, középiskolában nagyon nehéz pótolni és felhozni olyan szintre, hogy sikeres emelt szintű érettségit lehessen tenni biológiából vagy kémiából, ami például az orvosi, állatorvosi, gyógyszerészképzéshez elengedhetetlen lenne. Ehhez sok diáknak különórákat kell vennie, amiből pedig a hátrányos helyzetű gyerekek eleve kiszorulnak.

Az úgynevezett „science” alapú, integrált természettudományos oktatás lehet a megoldás a pedagógushiányra?

Ennek során ugyanis olyan pedagógusokat képeznek, akik interdiszciplináris megközelítéssel, kutatásalapon (ami egyébként izgalmas lehet) tanítják majd a természettudományos tárgyakat: a gyakorlatban ez nagyjából annyit jelent, hogy ha adott például egy biológiatanár, akkor ő tanítja majd a kémiát és a fizikát is. E tekintetben azonban megoszlik a hazai szakértők és a pedagógustársadalom véleménye is.

„Jelentős probléma, hogy a tanterv szó szerint tele van pakolva követelményekkel, ismeretekkel, elvárásokkal, az órakeret viszont, ami rendelkezésre áll a természettudományos tárgyak esetében, korántsem elég ennek a nagy ismeretanyagnak az átadására.

Épp ezért nagy vita van arról, hogy érdemes-e megtartani a külön tantárgyi struktúrát, vagy sem” – mondta Németh Szilvia hozzátéve, hogy nemzetközi viszonylatban már eleve a „science” típusú oktatásra készítik fel a pedagógushallgatókat. Ám ez Szalay Luca szerint Magyarországon jelenleg elképzelhetetlen. „Egyrészt nem képeztünk erre tanárokat, másrészt ezek a tudományágak maguktól válnak szét diszciplínákra. Ha nem külön kezdjük el tanítani az egyes diszciplínák alapfogalmait – persze mindenütt keresve a kapcsolatokat a többivel –, akkor nem lesz meg a diákok eszköztára a megértéshez” – tette hozzá. 

Mentális problémák, étkezési zavarok, testképtorzulás – Nincs annyi csillogás, ami elrejtené a gyerekszépségversenyek hosszú távú hatásait

WMN Ügy – 2022. május 7. – MZS

Németh Szilvia szerint azonban az integrált oktatásra inkább úgy kellene gondolni, mint olyan interdiszciplináris megközelítésre, amivel a tanulók érdeklődésének a hiányát lehetne orvosolni – ami elengedhetetlen lenne.

Ez a törekvés viszont sok esetben már a szövegértés miatt elbukik

„Jó ideje kísérletezünk azzal, hogyan lehetne a tanulók érdeklődését felkelteni a természettudományos tárgyak iránt, ebben a folyamatban pedig nagy súlyt fektetünk a szövegértésre” – mondta Németh Szilvia. Az a tapasztalatuk ugyanis, és a kutatásaik is azt mutatják, hogy a fiúk többségének a szövegértése gyenge – a PISA-felmérés hazai eredményei is 20 pont különbséget mutatnak a lányok javára.

Ehhez pedig hozzájárul, hogy természettudományos, ismeretterjesztő szövegekkel nem is nagyon találkoznak a diákok, a szövegértés fejlesztése is inkább irodalmi szövegek segítségével zajlik.

Úgy tehát nehéz felkelteni valami iránt az érdeklődést, ha a diákok egy része nem érti, amiről a témában olvas. Ehhez hozzátartozik még, hogy az alacsony óraszám, amiben a természettudományos tárgyakat az intézményekben oktatják, szinte semmire sem elég. „A heti egy-másfél óra, ami az átlag az általános iskolákban, őrületesen kevés az érdeklődés felkeltésére, illetve a megfelelő ismeretanyag átadására azok számára, akik ilyen irányban tanulnának tovább. A tananyag mennyisége és mélysége ehhez képest borzasztóan nagy” – mondta Dudásné Kovács Erika általános iskolai tanár, a Szabó Szabolcs Alapítvány Kémia Mobillabor programjának egyik oktatója.

Ennek kapcsán a beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mennyire jelenthetne megoldást, ha a hazai egyetemek – az amerikaiakhoz hasonlóan – lejjebb vinnék a követelményrendszerüket, ám Szalay Luca rámutatott, hogy – az ő szavaival élve – a magyar kémiaoktatást régóta már csak az orvostudományi egyetemek felvételije tartja lélegeztetőgépen.

„Az egyetemek jó ideje próbálnak alkalmazkodni a felsőoktatásba bekerülő diákok tudásszintjéhez. Azok a felsőoktatási intézmények, amelyek erre rá vannak kényszerítve, tehetséggondozó csoportokkal, külön felzárkóztatással próbálják a hallgatók tudásszintjét feltornázni. Az orvosi egyetemek azonban nem szeretnének ezzel bíbelődni. És ők meg is engedhetik maguknak, hogy ne tegyék, hiszen annyi jelentkező közül választhatnak, hogy nincsenek rászorulva azokra, akiket még pluszban kell fejleszteni, felkészíteni. Erre pedig a jövőben sem lesznek rákényszerülve, tekintve, hogy most emelték meg az orvosok fizetését. A szakma presztízse mellett tehát már az anyagi megbecsültsége is olyan magas, hogy az orvosi egyetemek ezután is óriási túljelentkezésre számíthatnak” – tette hozzá Szalay Luca. 

A jó pedagógus elengedhetetlen (lenne) ahhoz, hogy felkeltse a diákok érdeklődését, illetve motiválja és felkarolja a tehetségeket,

pláne a leszakadó térségekben, ahonnan nagyon nehéz indulni. „Tömegével vannak olyan gyerekek, akiknek a köznevelés az egyetlen lehetőségük arra, hogy egy világképet alakítson ki bennük, olyan kompetenciakészlettel vértezze fel őket, amire a későbbiekben támaszkodni tudnak” – mondta Németh Szilvia. Jó szaktanár, elhivatott pedagógus híján, aki felismeri és felkarolja a tehetsége, Szalay Luca szerint minimális esélye van egy gyereknek, hogy egy kis faluból, esetleg leszakadó térségből MTMI-pályára állhasson. Ezzel kapcsolatban kiemelte: „A PISA-felmérések pedig rendre rámutatnak, hogy a magyar iskolarendszer rendkívül szelektáló. A szabad iskolaválasztás következtében azok a családok, amelyeknek erre van lehetőségük, megkeresik a közelben lévő legjobb iskolát, ahol a gyerek olyan közegben van, amely a jobb és jobb teljesítmény felé hajtja őt – amelyek pedig ebből kiszorulnak, elvesznek […] Ez pedig nagy baj a társadalmunknak, hiszen

nemcsak Budapest vagy Debrecen közepére születnek tehetséges gyerekek, hanem máshová is.

És tragédia az egyénnek, akiből egy boldog ember lehetett volna, ha valaki karon fogja, felismeri a tehetségét és segíti kibontakozni” – tette hozzá. 

Miért ne tudná eldönteni egy nő, hogy mit eszik? – Ezért ne akard te neki megszabni vendéglátósként

WMN Ügy – 2022. május 4. – CSA

Ám ahogy arra Simon Péter, a Raiffeisen Befektetési Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, a HBLF Romaster program mentora is rámutatott: ilyen pedagógusokból egyre kevesebb van, hiszen egyáltalán nem vonzó számukra a hazai szegregátumokban tanítani. Inkább elmennek egy nagyvárosba, ahol nem kell olyan jellegű problémákkal szembesülniük, illetve kezelni őket, mint a leszakadó térségekben. És míg külföldön – így az oktatásban élen járó Finnországban – általában magasabb bérek és külön juttatások járnak a szegregátumokban tanító pedagógusoknak, itthon ez elég távolinak tűnik. Ezek alapján pedig jól látszik, hogy ehhez képest már „csak” a jéghegy csúcsa arról beszélni, hogyan lehetne több lányt természettudományos irányba terelni – ám korántsem elhanyagolható kérdés.

A sztereotípiákkal nehéz szembemenni – de elengedhetetlen lenne

A hagyományos, sztereotipnek mondható pályaorientáció még sok iskolában jelen van, ennek következtében pedig általában nem az MTMI-pálya irányába terelik a lányokat. A tanári vélemény, értékelés pedig nagyon fontos befolyásoló tényező a gyerek számára a későbbi pályaválasztásra nézve:

egy szisztematikusan felül- vagy alulértékelt gyerek egy idő után igazodik ahhoz a képhez, amit róla alkotnak.

„A lányok esetében például kutatások is kimutatták, hogy az énképük bizonyos pontokon eltér a fiúkétól, ami miatt más pedagógiai módszerekkel kellene őket megközelíteni, az ő érdeklődésüket felkelteni, mint a fiúkét. Míg egy friss kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy együttműködés tekintetében nincs nagy különbség a két nem tagjai között, a fiúk mégis sokkal inkább kockázatkedvelők és versengők, a lányok pedig az együttműködés-alapú oktatást részesítik előnyben, jobban érdekli őket az, hogyan tudnak empatikusan közelíteni másokhoz. Vannak tehát olyan adottságok, amiket az oktatás során jó lenne figyelembe venni, kompenzálni” – mondta Németh Szilvia.

  

Csakhogy a gyakorlat teljesen mást mutat. Ennek megvalósulásához ugyanis rengeteg olyan plusz ráfordított figyelemre és energiára lenne szükség, ami a szaktanárhiány, illetve a pedagógusok mostani túlterheltsége mellett szinte kivitelezhetetlen. Akkor lehet ugyanis minőségi pedagógiai munkáról beszélni, ha elegendő idő jut továbbképzésekre, óralátogatásra, esetmegbeszélésekre, arra a fajta felkészülésre, amely lehetővé teszi az innovatív oktatást, a már említett adottságok figyelembevételét. És ez az egész – a diákok érdeklődésének felkeltése az MTMI-pályák iránt – így válik az önmaga farkába harapó kígyó jelenségévé. Pedig a társadalomnak égető szüksége lenne ezekre a szakemberekre.

Filákovity Radojka


Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SolStock