–

Mosolyogva jött elém, amint beléptem a művelődési ház kistermébe. „Megérkeztél” – mondta, belém karolt, és elindultunk a többiek felé. A falakon kifakult oklevelek, az egykori nyugdíjas asszonykórus fotói. A magasfényű szekrény tetején poros kupák, serlegek. 

A köralakzatba rendezett székeken kilencen ültek, én lettem a csoport tizedik tagja. Zsuzsa volt a csoportvezető. Sportos alakját tökéletesen kiemelte testhez simuló farmere és szűk ingje. Ahogy végignéztem rajta, egy pillanat is pont elég volt ahhoz, hogy lélekben még kisebbnek, testben még nagyobbnak érezzem magam. Ugyanakkor az elmúlt évek sikertelen próbálkozásai után jó volt végre sorsközösségre lelni. Megérkezni – igen, pontosan ezt éreztem azon a bizonyos első napon, amikor a kilenc félszegen mosolygó nő közé beültem tizedikként az egyetlen üresen maradt székre. Zsuzsa mutatkozott be elsőként a csapatnak.

Megosztotta velünk öt évvel ezelőtti sikertörténetét, majd hozzátette: a fogyás nem cél, a fogyás mostantól a mindennapjaink része, állapot.

„Státusz” – hangsúlyozta, majd megismételte: STÁTUSSSSZ!!! Fehérített fogai és pirosra rúzsozott ajkai közül óriáskígyóként siklott elő a szó végi végtelenített „sz” hang. Soha többé nem lehet leállni, nincs kísértés, nincs szénhidrát, cukor! Nem létezik csalónap, az egész eddigi életünk egy rohadt csalónap volt, elcsaltunk már minden szombatot és vasárnapot, szülinapi bulit, nyaralást, stresszt, péemesszt előre!  Az a bizonyos „essssssssssz” hang már köztünk tekeredett. Egy pillanatra megéreztem nyirkos bőre érintését, miközben az imént kapott kíméletlen heti étrendet és edzéstervet olvastam.  

„Ez egy nagyon elb*szott sztori” – Megnéztük az Apánk című dokumentumfilmet

Kult – 2022. május 14. – KC

 

„Halljuk a sikertörténeteket” – mondta Zsuzsa a következő alkalommal, előre tapsolt, követelve ezzel az eredményeket, amelyek lassan és bizonytalanul, de mégis csak megszülettek, előmásztak, megtapsoltatták magukat, fél kiló, egy, másfél, egyre hangosabbak lettek, éreztük, hogy annyit fogyni, mint az előttünk nyilatkozó már nem eredmény, azért már nem jár dicséret, két kiló, mondta a soron következő, miközben mindenki még egy centivel beljebb húzta a hasát. Zsuzsa határozott mosollyal nézett rám. „És te?” – kérdezte, és én őszintén elmondtam, hogy fél kilót híztam, biztosan megijedt a szervezetem a hirtelen kalóriadeficittől, tartalékolni kezdett, felhalmozni, visszatartani, de tudom, hogy ez ilyenkor normális, és közben persze iszonyat nehéz is, harcolok saját magammal, kísért a negyven évnyi rossz szokás, felerősödtek az illatok, a nap végén csokira vágyom, jutalomra, úgy, ahogy eddig is.

A csoportban halk mocorgás hallatszott. A behúzva tartott hasak két centivel kijjebb ereszkedtek.

A foglalkozás után Zsuzsa megkért, hogy maradjak. „Mit akartál ezzel elérni, bomlasztasz?” – kérdezte, miközben jobb szemében az ideg rángatózni kezdett. Illatok? Csoki? Mereven nézett rám. A tíz évvel ezelőtti réteshúzó fesztiválon készült csoportképen minden asszony kerülte a tekintetem. Szégyenkezve vettem tudomásul, hogy én vagyok itt az egyetlen, aki teliholdkor BigMacről és Milka Oreóról álmodik bikini body helyett. 

Mindannyian a teremben ültünk, mikor Zsuzsa megérkezett a harmadik találkozóra. Kezében papír zsebkendő, arcán fáradt mosoly. „Ki kezdi?” – kérdezte, mi pedig egymásra licitálva számoltunk be arról, hogy 1400, 1200, 1000 kalória mellett is fittek, boldogok, na és persze teltek vagyunk, az étkezés mára már csak matematika és biológia, egy művelet, olyan, akár a tankolás a kúton, nem ez az öröm, eddig is hiba volt ebben keresni, miközben leveken, porokon, fényen is lehet élni, nem pedig elvadult állatok módjára zabálni, mint ahogy azt mi tettük eddigi szánalmas életünk során. Zöld smoothie, grillezett csirkemell salátával – mondtam. Vacsora helyett egy liter víz. Zsuzsa bólogatott, az arca helyett a tegnapi sült krumplit láttam magam előtt, majonézzel. Felállt, karjait széttárta, fölénk emelkedett, olyan volt, akár egy királynő. „Legyőztétek saját magatokat” – mondta. „Ilyen lendülettel nem lehet kérdéses a siker” – folytatta. „Nincs kétség, nyárra XS-es méretű bikiniben mehettek a tengerpartra.”  

Az örökké megcsalt, mindig megbocsátó asszony és az imádott díva: Bulla Elma kettős élete

Kult – 2022. május 14. – KAd

 

Elégedetten mosolygott. A falakat díszítő megsárgult oklevelek újra fehéren ragyogtak. Gyűlölt fekete XXL-es tankinijeinkből örömtüzet gyújtottunk képzeletben. A tűz körül táncoltunk egymás kezét fogva. Ujjongtunk, és boldogan öleltük egymást. Én mindvégig csak a szemekbe néztem, hogy ne lássam, hozzám hasonlóan hétről hétre mindenki egyre csak kövérebb a csapatban. Ahogy azt se, hogy Zsuzsa ingjén ott maradt egy kis barna csokiszínű hányásfolt.

Bartalos Tóth Iveta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Elena Safonova