A lány, aki végleg, teljesen elfogyott (Olvasói történet)

–

Kata mindig is kövér kislány volt, de akkoriban ez senkit sem érdekelt. Furcsa, hiszen a gyerekek olyan gonoszak tudnak lenni egymással, de a szemüvegére több beszólást kapott, mint a testalkata miatt.

A szülei sem foglalkoztak a súlyával. Minden pénteken a népszerű pizzázóban vacsorázott a család, amikor a felnőttek sokáig dolgoztak. Kata imádta ezeket a napokat, ünnepként élte meg, nem is annyira az étel miatt, hanem mert együtt voltak, nem veszekedtek, boldogan töltötték az estét, mint más családok. A szülei azzal sem törődtek, sőt talán nem is tudtak róla, hogy Kata suli után mindennap a tévé elé ült egy nagy tál édességgel. Így töltötte szabad óráit, ezzel is kompenzálva a magányt, amit érzett.

Egészen addig nem tűnt fel senkinek Kata kövérsége, amíg nővé nem cseperedett, és az anyjával olyanná nem váltak, mint két tojás. Innentől kezdve azonban Kata édesanyja konkurenciát látott a lányában, folyamatosan kommentálta, hogy mit vesz fel, kritizálta, hogy néz ki és mit eszik. Kata úgy érezte, az édesanyja nem elégedett vele, így folyton bizonyítani próbált neki. Ezer, meg ezer diétát próbált ki, volt, hogy alig evett, máskor meg böjtölt, és

amikor arra panaszkodott, hogy éhes, akkor csak egy gyakorta használt családi mondás hangzott el valaki szájából „jaj, drága Katánk, csak el ne fogyj!”. 

Persze ezen mindenki csak nevetett, hiszen ilyen túlsúllyal lehetetlen lenne elfogyni. Édesanyja folyton a legtrendibb táplálkozási stratégiákkal érkezett, hogy megpróbálja Katát lefogyasztani, miközben hétvégente finomabbnál finomabb süteményeket sütött, és halomra vásárolta az édességet a kamrába – amikből Kata egy falatot sem ehetett. 

 

Akkor sem lett jobb a helyzet, amikor Kata elköltözött otthonról. Ha magányos és szomorú volt, vagy nem fért rá egy ruha, csak megrendelte a kedvenc pizzáját, befalta – és ha csak rövid időre is, de ilyenkor végre boldog volt. Hogyne lett volna! Hiszen ezek az ízek gyerekkora legszebb pillanataira emlékeztették, arra, amikor anélkül volt együtt a család, hogy őt kritizálták volna. Mióta azonban elköltözött otthonról, minden édesanyjával folytatott telefonbeszélgetés Kata súlyáról és a legújabb diétákról szólt.

Kata csalódott volt, amiért nem sikerült megszabadulnia a felesleges kilóktól, pedig ő mindent megtett, még futni is eljárt néha, amit zsigerileg gyűlölt az általános iskolás tesióra óta. Hát hogy fogja így édesanyja vágyát beteljesíteni? Csődtömegnek érezte magát, akire sosem lesznek büszkék a szülei.

Aztán egy napon, amikor a szomszéd Marika nénivel együtt vártak a liftre, az asszony mesélt neki egy csodaszerről, amitől a lánya rengeteget fogyott az elmúlt évben. „Ritusom végre vékony és boldog, írasd fel te magad is az orvosoddal” – javasolta. Katának több se kellett, ő is vékony és boldog szeretett volna lenni. Az orvos fel is írta neki a szert, hiszen ő is évek óta mondogatta neki, hogy „meglátja, lefogy szépen, és minden problémája megoldódik”. Így Kata hatalmas mosollyal az arcán és minden problémájának a megoldásával a zsebében hazament, és elkezdte a kúrát. Persze – ahogy mindennek, ennek is voltak mellékhatásai, de ez nem tántorította el őt:

végig édesanyja arca lebegett a szeme előtt, és az, hogy most már végre biztosan szeretni fogja őt.

Teltek a hetek, a hónapok, és eljött a karácsony. Kata nem találkozott a családjával azóta, hogy elkezdte használni a csodaszert, így arra számított, feltűnő lesz a változás, a mínusz 20 kiló, amitől megszabadult végre. Kicsinosította magát, szép, testhezálló ruhát vett fel, és izgatottan várta, hogy találkozzon édesanyjával.

Nem úgy sült el az este, ahogyan azt Kata elképzelte – ugyanis senki sem tette szóvá, hogy mennyit fogyott. Sőt, igazából észre sem vették. És mivel a fogyasztószer miatt már nem tudott sokat enni, az édesanyja végig azon sopánkodott, hogy biztos nem ízlik neki az étel, feleslegesen robotolt a konyhában egész nap. Egyetlenegyszer sem hangzott el az este folyamán, hogy „de csinos vagy”, vagy egy „gratulálok a fogyásodhoz”. Persze Kata tudta, hogy az édesanyja soha nem ismerné el a fogyását, hiszen az az ő kudarcát jelentené, és ezzel elvesztené a kontrollt a lánya felett. Hazafelé menet Kata már csak arra tudott gondolni: nem csoda, hogy nem tűnt fel a változás az édesanyjának, hiszen ez a fogyás az ő súlyfeleslegéhez képest szinte semmi. Folytatnia kell a kúrát.

Kata már lassan egy éve használja a fogyasztószert. Nemrég egy baráti találkozóról tartott haza, ahol arról folyt a beszélgetés, hogy mennyire aggódnak érte. Úgy érzik, hogy ez a szer már nem tesz jót Katának. Elérte, amit mindig is szeretett volna, a barátai nagyon büszkék rá, igazi sikertörténet az övé, de féltik őt, ideje lenne végre szakítania a szerrel. Ekkor megcsörrent Kata telefonja: az édesanyja volt, aki köszönés nélkül kezdett bele a mondanivalójába: Kata képzelje csak el, hogy milyen sokat fogyott, nagyon büszke magára, és Katának is ki kellene próbálnia ezt az új csodaszert, amit az orvos ajánlott neki. Katának itt telt be a pohár.

Egy év alatt nem sikerült elérnie, hogy édesanyja észrevegye mindazt, amin keresztülment azért, hogy végre szeresse őt – most pedig pont tőle várja az elismerést.

Kata a bő ruhák alatt már szinte csont és bőr volt, és amikor tükörbe nézett, sírt. Hiányzott neki a régi, teltkarcsú, piroskás arcú lány, aki mindig hangosan kacagott. Ma már nem ez a lány volt, szomorúnak és magányosnak érezte magát, ráadásul többé a szokásos pizzában sem lelte örömét. Miután letette a telefont, elhatározta, hogy befejezi a kúrát, nem fogja többé használni a fogyasztószert. Ha harminc év nem volt elég arra, hogy az édesanyja elismerje, hogy feltétel nélkül szeresse őt, akkor ő már nem akar több évet elpazarolni erre az életéből. Elővette a szert, hogy kidobja a kukába, ám ekkor észrevette, hogy pont egy utolsó adag van még a dobozban. Nem akarta elpazarolni. Sajnálta volna, hiszen annyi mindenben segítette, igazán sokat köszönhet neki. Elhasználja, ez méltó búcsú lesz, gondolta, azzal beadta magának az utolsó adagot – de amint a nullához ért a toll kijelzője, Kata végleg, teljesen elfogyott.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Darya Komarova

WMN szerkesztőség