Az apáktól családcentrikusságot várunk, és már a gyerekek miatt sem akarunk mindenáron benne maradni egy rossz kapcsolatban

–

A magzati időszakban szerzett tapasztalatok szoros kapcsolatban állnak azzal, hogyan alakul számos későbbi életeseménye egy gyereknek,

így több szempontból is fontos, hogy ilyen korán elkezdett vizsgálatokról beszélhetünk. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet Kohorsz '18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat középpontjában olyan magzatok vannak, akiknek 2018–2019-re volt várható a születésük – ők alkotják tehát a közös, induló kohorszot, ahogy a társadalomkutatók nevezik. Őket a tervek szerint hároméves korukig több alkalommal felkeresik, de a kutatócsoport nem titkolt célja, hogy a későbbiekben egészen felnőtté válásukig kísérjék ezeket a gyerekeket. És hogy miért fontosak az így kapott eredmények? Mert egy olyan tudásbázis jöhet létre általuk, amely fontos információkkal szolgál majd többek közt a gyermekvédelemben vagy épp a népegészségügyben. De lássuk, egyebek mellett mire jutottak első körben!

Azt már jó ideje tudjuk, hogy sok szempontból nem mindegy, milyenek a szerepelvárások a családban, ahová a baba érkezik

Ennek megfelelően a kutatás során egyebek mellett vizsgálták a házassággal, családdal, férfi-női szerepekkel, valamint az apa családban betöltött szerepével kapcsolatos attitűdöket is. Ezek azért is fontos kérdések, mert például befolyásolják, hogyan alakul a várandós családjában a háztartással és gyerekkel kapcsolatos munkamegosztás, de például abban is szerepet játszanak, mennyire elégedett a várandós a párkapcsolatával (és így milyen családi légkörbe érkezik a baba). 

Utóbbival kapcsolatban érdekes eredmény, hogy míg a szocializmus évtizedeiben jellemző volt, hogy a párok akkor házasodtak, amikor már úton volt a baba, ehhez képest most figyelemre méltó a szülést követő házasságok jelentősége és az is, milyen rugalmassá váltak az emberek ebben a kérdésben.

A döntő többség ugyanis ma már megengedő a házasságon kívüli együttéléssel, és a boldogtalan házasság felbontásával, még akkor is, ha a párnak már van gyereke.

Utóbbi kapcsán 72,2 százalék válaszolt úgy, hogy a rossz házasságot jobb felbontani, és nem kell mindenáron benne maradni. A házasság intézményét viszont a döntő többség nem tartja idejétmúltnak, az élettársi kapcsolatban élő várandósoknak is a 62,4 százaléka tervezte, hogy „valamikor” összeházasodik majd a párjával. De a kutatás egy másik fontos változásra is rámutatott.

Átalakulóban a hagyományos férfiszerep, és a vele kapcsolatos elvárások

Általában hajlamosabbak vagyunk a nőkre vonatkozó irreális szerepelvárásokra koncentrálni, ám a valóság az, hogy a férfiakkal kapcsolatban sem vagyunk kevésbé megengedők. Míg korábbi kutatásokból kiderült, hogy a népesség nagy többsége kettős feladatot várt el az apáktól: egyszerre töltsék be a hagyományos kenyérkereső szerepét, de mellette maradjanak családcentrikusak is, addig a most nyilvánosságra hozott kohorszkutatásban részt vevő várandósok többsége – 30 és 40 év közötti nőkről van szó – már egyértelműen a családcentrikus apaszerepet részesíti előnyben a hagyományos, kenyérkereső szereppel szemben.

Ez pedig megmutatkozik a gyerek gondozásáról való gondolkodásukban is: a kismamák többsége szerint ugyanis egy apa ugyanolyan jól el tud látni egy kisgyereket, mint egy anya.

Sőt, közel hasonlóan magas arányban gondolják úgy, hogy egy férfi számára sokkal fontosabb több időt tölteni családjával, mint a pluszmunkával, és ezzel az attitűddel összhangban utasítják el magas arányban a „hagyományos” férfiszerepet. A várandósok 80,1 százaléka nem ért egyet azzal, hogy sok pénzt keresni a legfontosabb cél egy férfi életében, és 77,7 százalékuk azzal sem, hogy a legfontosabb döntéseket a családban a férfinak kell meghoznia. Persze fontos kiemelni, hogy a kettős elvárások ettől még jelen vannak a társadalom bizonyos rétegeiben, az azoknak való megfelelést nagyobb mértékben várják el a férfiaktól a húsz év alatti, nem érettségizett, ötezer lélekszámnál kisebb településen élő és három vagy több gyereket nevelő várandósok, illetve azok, akik nem a házastársukkal élnek.

Hiszünk az egyenlőségben, a házimunka azonban még mindig a nőkre hárul

Annak ellenére, hogy a gyerek körüli feladatok ellátásában egyre nagyobb teret kapnak a férfiak, és hogy a válaszadók többsége egyenlőségpárti, a hagyományos társadalmi szerepeknek megfelelően a háztartási feladatok döntő része – az úgynevezett láthatatlan munka, amiről mi is írtunk már – mégis a nőket terheli.

A kutatás során az anyák többsége a főzésről (69,7 százalék), a mosogatásról (60,9), valamint a takarításról (55,4) jelentette ki, hogy ezeket szinte mindig ő végzi. A bevásárlást, a szabadidős programok megszervezését, valamint a kiadások és bevételek figyelemmel kísérését a párok jellemzően megosztva végzik. A várandósok 76,5 százaléka pedig partnerét jelölte meg, mint aki a ház vagy lakás körüli kisebb javításokat elvégzi – ezen kívül a kismamák minden háztartási munkánál saját magukat jelölték meg nagyobb arányban. A válaszadó nők döntő többsége, több mint 90 százaléka, soha nem vesz igénybe fizetett segítséget a háztartási munkák ellátásához – ennek egyik fő oka a kutatás alapján a háztartás jövedelme; a nehéz anyagi körülmények között élők nem engedhetik meg maguknak ezt a fajta szolgáltatást. Emellett azonban az is előfordulhat, hogy az otthon maradó várandósok amúgy is elvégeznék ezeket a feladatokat, így nincs is szükség takarítóra vagy bébiszitterre. De a kutatásban a várandósság időszakát is feltérképezték, így többek közt azt, mi jellemzi a kismamák egészségi, illetve mentális állapotát, valamint az életmódját a terhesség során.

A kismamák egészségtudatossága és életmódja nemcsak a magzat fejlődésére, hanem a gyerek egészségére, későbbi életútjára is jelentős hatással van,

ezért tartották fontosnak a kutatás során ezeket az aspektusokat is vizsgálni. Most viszont nem azokat az eredményeket emeljük ki, amelyek az intézményesített terhességgondozással vannak szoros összefüggésben, hanem azokat, amelyek az anyák egyéni felelősségvállalására, döntéseire mutatnak rá. 

A várandósok egészségtudatosságát vizsgálva úgy tűnik, a gyermeket váró nők szinte valamennyien úgy gondolják, hogy sokat tehetnek saját egészségükért, ami megmutatkozik az egészségtudatos étkezésben is.

Ám ez természetesen az anyagi lehetőségekkel is összefügg; a kimondottan egészségtelen ételek (gyorsételek, szénsavas, cukros innivalók, édességek, sós rágcsálnivalók) egyértelműen a hátrányosabb helyzetű csoportok tagjainak étlapján fordulnak elő gyakrabban. Ugyanez igaz a vitaminszedésre is: a várandósság első trimeszterében az anyák háromnegyede gondoskodott az ezen időszak alatt (vagy már a teherbe esést megelőzően is) ajánlott, emelt szintű folsavbevitelről vitamin, vitaminkészítmény formájában. Az elmaradt vitaminszedés hátterében pedig egyértelmű társadalmi különbségek húzódnak. 

Ami pedig a lelki, mentális felkészülést illeti: a várandóssággal kapcsolatban az anyák 86,3 százaléka pozitív érzésekről számolt be. Jellemző volt a magzattal kialakított intenzív kötődés is, és a megkérdezett várandósok többsége legfeljebb néhány napig tapasztalt szorongást.

A teljes kutatás ITT érhető el. 

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Catherine Delahaye