–

A gumicukor-díva

Katy Perryre 2008-ban figyelt fel a világ, amikor hirtelen a csapból is folyni kezdett az I Kissed a Girl című száma. A dal zeneisége engem személy szerint egyáltalán nem kapott el, de a fülemet a rádióra – igen, ekkor még főleg onnan ismertük meg az új zenéket és előadókat – tapasztva próbáltam erősen figyelni, hogy jól hallom-e, amit hallok. Számomra egyszerre volt zavarba ejtő és izgalmas, hogy egy fiatal énekesnő egy alkalmi azonos nemű csók történetével mutatkozik be a világnak.

Ekkor ugyanis még bőven a social media és a streaming aranykora előtt jártunk, így a különböző szexuális orientációk reprezentációja sokkal ritkább volt, és nem képezte a napi közbeszéd tárgyát.

A mából visszanézve a dalszöveg csak első ránézésre tűnik queerbarátnak: megjelenik benne a másik fél tárgyiasítása, és összességében nem igazán tud túllépni azon, hogy nők csupán a férfiak kedvéért csókolóznak egymással. Ezt tíz évvel a dal megjelenése után maga Perry is belátta.

Bár néhány évvel korábban már Britney Spears és Madonna is sokkolta a világot az MTV-díjátadón elcsattanó színpadi csókjával, akkoriban még mindig kifejezetten forradalminak tűnt ez a fajta szexuális szabadság egy női előadó részéről.

A 2010-es évek nyúlós mályvacukorba és csúcsra járatott, bohókás cukiságba csomagolt Katy Perry-slágerei minden blődségükkel együtt szerethetővé tették az énekesnőt. A dalokhoz készült, giccsparádéban úszó klipek pedig a maguk imádnivalóan bárgyú módján még kellő mennyiségű humort is tartalmaztak. Ezekben Katy Perry minden esetben drag queeneket megszégyenítő, túlzó outfitjei egyszerre tették az előadót bájosan elvarázsolttá, kislányosan aranyossá, de mindenekelőtt szexivé.

Ebben a sikerkorszakban olyan ikonikus számok születtek, mint a Roar, a Teenage Dream, a Last Friday Night, a California Gurls, a Part of Me vagy a Firework – utóbbi klipjét a Budai Várban forgatták, amiben rengeteg magyar statiszta is közreműködött.

A csúcsokat döntögető Katy

Az előző évtizedben bőven akadtak olyan popdívák, akik pár év alatt hihetetlen karriert futottak be, de Katy Perry közöttük is komoly rekordokat tudhatott a magáénak:

• 2010-ben megjelent lemezével utolérte Michael Jacksont, hiszen az albumról öt dal is felkerült akkor a Billboard Hot 100 listájára – ez pedig Jacko után eddig csak neki sikerült.

• Két klipje is ott van a YouTube valaha volt legnézettebbjei között: a Dark Horse-ban Kleopátra bőrébe bújt, és 4 064 307 395 megtekintésnél jár; a Roar-ban pedig Tarzan Jane-jeként eddig 4 219 907 800-an látták az énekesnőt.

• A Forbes szerint Katy Perry becsült nettó vagyona 360 millió dollár, amivel Amerika egyik leggazdagabb, önerőből meggazdagodott nője lett.

• Sokáig csúcstartó volt a 2015-ös Super Bowl-féle halftime show fellépése miatt is – azóta Usher és Kendrick Lamar beelőzték –, a produkciót összesen 121 millió ember nézte világszerte. (Ha valakit kicsit is érdekel a bábművészet, ezt az óriási aranyoroszlánt imádni fogja.)

Valami kínosan nem működik a PR-csapatban

A 2024-ben megjelent 143 című albumáról – ami a számmisztika szerint a „szeretlek” szó számokban kifejezve – elmondható, hogy a közönség és a kritikusok egybehangzó véleménye szerint is csúnya bukás volt.

Elég valószínű, hogy a mostani turné létjogosultságát inkább a fent említett slágerek és a Y2K-nosztalgiavonat adja – többek között én is ezekért mentem –, nem pedig Katy Perry aktuális művészete vagy perszónája miatt.

Az elmúlt időszakban Katy Perry főként a sorozatos mellényúlásaival került címlapokra. A fent említett lemezén jelent meg például a Women’s World című, feminista himnusznak szánt opus is, amiből sajnos csak annyi derült ki, hogy az énekesnő és a PR-csapata nem sokat értett meg az elmúlt évek nőjogi mozgalmaiból.

A vizuális kiegészítés pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a törekvés önmaga paródiájává váljon.

A klip eleje az 1932-es fekete-fehér fotót idézi meg, amelyen férfi munkások ebédszünetüket töltik a Rockefeller Center építése közben; Perry a We Can Do It! plakátok pöttyös kendős nőalakjaként vesz részt az építkezésben. A dalszöveg első soraiban elmondja, milyen is egy igazi, modern nő – az első jelző pedig mi más lehetne, mint hogy „szexi”.

Ezt követően olyan képsorok váltják egymást, amelyekben Katy Perry női whiskyvel locsolja a melleit, termékelhelyezés gyanánt egy pink vibrátorral és egy szilikonformával flörtöl, a független nő szimbólumaként pedig felfújható babaként saját magát fújja fel.

A teljes képanyag tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy elmagyarázza a male gaze jelenséget – ennek kritikája viszont egyáltalán nem jelenik meg a klipben.

A nők egyenjogúsága megreked annál, hogy a nők is használhatnak csavarbehajtót, a férfiak pedig megköszönhetik, hogy egy levegőt szívhatnak velük.

View this post on Instagram

A post shared by KATY PERRY (@katyperry)

Sajnos érzékelhető, hogy Katy Perry már nem képes lépést tartani az őt körülvevő világgal és trendjeivel – pedig számos pályatársa, például Miley Cyrus, Billie Eilish vagy Chappell Roan, már természetes módon beszél előadóként a nők egyenlő bérezéséről, a női testkép szabadságáról, és arról, hogy a mindenkori szépségideálnak nem kell férfi elvárásoknak megfelelnie.

A hab a tortán, hogy idén áprilisban Perry azzal borzolta a kedélyeket, hogy részese volt a Jeff Bezos-féle Blue Origin cég hatfős csapatának, amely az űrbe indult. Ez volt az első olyan űrutazás, amelyben kizárólag nők vettek részt – utoljára 1963-ban járt odafönt nő, mégpedig az orosz Valentyina Tyereskova. Bár Katy Perry örömében valóban a felhők felett járt, az internet népe azonnal ellene fordult, amiért egy olyan súlyosan környezetkárosító luxusszolgáltatást promotál, mint az űrturizmus.

The Lifetimes Tour csúcsra járatja a popkoncert-élményt

Mindezek ellenére gyermeki lelkesedéssel vártam az október 27-ei koncertet.