Honnan ered?

Lelkes követője vagyok Instagramon a Mélylevegő Projekt oldalnak, amelyen rendkívül fontos betegségekre, jelenségekre hívják fel rendre a figyelmet, hasznos és gyakorlati tanácsokkal is kiegészítve a posztjaikat. Nemrégiben egy Kovács Kata által kidolgozott bejegyzésben számoltak be arról, hogy mi is az a Couvade-szindróma, amelyről még nem esett szó a WMN oldalán, pedig többeket érinthet, mint azt elsőre gondolnánk. Az állapotra utaló elnevezés a francia couver, azaz költeni, kotlani igéből származik, és azt a jelenséget értjük rajta, amikor egy, a várandóshoz közel álló személy, különösen az apa – de nagyon közeli hozzátartozó vagy akár azonos nemű partner – a terhességhez hasonló tüneteket produkál, akár fizikai, akár érzelmi értelemben. A kifejezést elsőként Edward Burnett Tylor antropológus jegyezte le 1865-ben, miután primitív közösségekben olyan férfiakat vizsgált, akik utánozták partnerük fájdalmát a vajúdás, később a szoptatás során.

Míg a kutatók jelenlegi állásfoglalása alapján a Couvade-szindróma független a kulturális-történelmi-társadalmi tényezőktől, tehát minden népcsoportban és társadalmi rétegben nagyjából azonos gyakorisággal tapasztalható, addig a Mélylevegő posztja szerint kialakulásának valószínűségét erősen meghatározza a kulturális berendezkedés, és leginkább azokban a társadalmakban figyelhető meg, amelyekben hiányoznak az apává válás rítusai, és a férfiak kevesebb teret, valamint lehetőséget kapnak az apai teendők ellátására. De

nagyobb eséllyel alakul ki a Couvade azoknál az apáknál is, akik fokozott empátiát tanúsítanak a párjuk iránt, vagy ha a teherbe esést számos nehezítő körülmény, akár korábbi vetélés előzte meg.

A gyermekáldáshoz kapcsolódó szorongások, egyéb magánéleti – például pénzügyi – válságok szintén fokozzák a jelenség előfordulását, amely az első gyerek érkezésénél a leggyakoribb.

Bár egyelőre nem született róla átfogó orvostudományi vizsgálat, inkább csak elszórt megfigyeléseken alapuló statisztikák léteznek, de ezek alapján

a várandósok partnereinek 10-15 százalékánál figyelhető meg a jelenség,

amely igen változatos tünetekben jelentkezhet.

Hogyan ismerhetjük fel?

A panaszok között testi és pszichés tünetek egyaránt megjelenhetnek: például testsúlygyarapodás, megnövekedett étvágy, bizonyos ételek utáni sóvárgás, reggeli rosszullétek, hangulatingadozás, szorongás, nyugtalanság, ingerlékenység, figyelem- és memóriazavar, álmatlanság, csökkent libidó, vizelési kényszer, rendszeres hányinger, alhasi vagy derékfájdalom, duzzadt mellek, fáradékonyság, de akár posztpartum, azaz szülés utáni depresszió is. A tünetetek jellemzően az első, illetve a harmadik trimeszterben erősödnek fel, és az esetek többségében a baba megszületéséig, vagy legkésőbb a gyermekágyi időszak végéig tartanak. Ha ezután sem szűnnek meg, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. A Mélylevegő a legsúlyosabb lehetséges szövődményként azt az állapotot emeli ki, amikor a partnerben pszichózis lép fel, azaz valóban elhiszi, hogy ő maga is várandós, és ennek az ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni. Ilyenkor nagy valószínűséggel a gyógyszeres kezelés segíthet. 

Mi állhat a háttérben?

Egy pszichológiai rendelő leírása szerint a szindróma kialakulásának hátterében meghúzódó okok bonyolultak és összetettek, csakúgy, ahogy a tünetek is; a Couvade-szindróma kialakulására többféle, akár egymást kiegészítő magyarázat is létezik. A legáltalánosabb elmélet szerint a tüneteket az apa aggódása és felelősségérzete váltja ki, amelyet a társa és a születendő gyermeke iránt érez. Ennél kevésbé pozitív kicsengésű

pszichoanalitikus magyarázat is létezik, amely szerint a szindróma háttérben a férfi irigysége áll, amelyet az anya teremtőereje miatt érez, illetve a magzat kapcsán érzett rivalizáció is szerepet játszik benne.

A Week magazin azt is megemlíti, hogy a társadalmi körülményeket figyelembe vevő szociálpszichológiai felfogás ezzel szemben inkább arra fókuszál, hogy a férfiak jelentősen háttérbe szorulnak a nőkhöz képest, amikor szülővé válnak, különösen az első gyerek érkezésekor – elég arra gondolunk, hogy sokáig még a szülőszobába se mehettek be. Míg az anyai szerepre való felkészülés kereskedelmileg, társadalmilag és orvosi szempontból is gyakori témája a közbeszédnek, addig a férfiak meglepően kevés figyelmet és tanácsot kapnak e téren. Továbbá amikor egy párból háromtagú család válik, a nők biológiai markereken keresztül érzékelik a változást, a férfiaknak viszont ezek nélkül kell felkészülniük a szülőszerepre. 

Ahogy látjuk tehát, számos magyarázat létezik, de egyelőre meglehetősen kevés kutatás támasztja alá, hogy mi is húzódhat a Couvade-szindróma kialakulása hátterében, az azonban biztos, hogy kiemelt fontosságú, hogy a várandósság időszaka alatt ne csak az anya, hanem a partner mentális egészségére is kellő figyelem jusson.

Krajnyik Cintia

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / paolomartinezphotography