Krajnyik Cintia: „Neked karácsonykor van a szülinapod? Jaj, de rossz!” – WMN-naplók

––

Azt hiszem a karácsonyközeli születésemből fakadó traumám a nyolcadik születésnapomra datálható

Amikor a napjára, azaz a 27-ére meghirdetett zsúromra összesen három meghívott barátnőm jött el, a kábé húszból.

Képzeljétek magatok elé egy nyolcéves gyerek csalódott fejét, akinek a várva várt bulijára HÁRMAN jönnek el.

Bár anyukám kihozta a maximumot a helyzetből, és minden létező módját bevetette a szórakoztatásunknak, jövőre pedig már rutinosan az ünnepek előtt vagy után (erre már nem emlékszem) tartottuk a bulit, az emlék máig élesen él bennem. Érdekes, hogy ennek aztán kamaszkoromra éppen az inverze vált bevett szokássá, ahogy egyre nagyobbak, majd felnőttek lettünk, már hagyománnyá vált, hogy beülünk valahova, és együtt ünnepelünk – 27-ére ugyanis már mindenki megcsömörlik a saját családjától. Ez az ünneplés pedig hol visszafogottabban, hol durvábban sikerül.

Az nyilvánvaló, hogy akinek az év legmeghatározóbb ünnepével egybeesik a születése, az általában egyetlen ajándékra számíthat. Jó esetben az átlagosnál nagyobbra, közepes esetben a Bruno Banani kozmetikai csomagra gyorsan rásüti az átadója, hogy „ja, ezt szülinapodra is kapod, Isten éltessen!” Köszi. Rossz esetben viszont fel se köszöntenek, mert a karácsony elviszi a fókuszt, és senki nem tartja számon, hogy mikor születtél. Még rosszabb esetben, hiába várod, pár nappal később sem kerül pótlásra legalább egy üzenetben a köszöntés. Gyanítom, hogy ezt a szilveszteri és az újévi gyerekek szintén átérzik.

De hogy fokozzam a borzalmakat: nekem szinte sosincs szülinapi tortám

Hiszen a zserbó- és bejglimérgezés után ki akarna még tortát is enni? Senki. Hogy az ünnepelt viszont örülne? Lényegtelen.

Bár erre nem emlékeztem, de Tóth Flóra kolléganőm a minap felhívta rá a figyelmem, hogy amikor ezt korábban említettem neki, annyira megütközött, hogy valaki torta nélkül ünnepel, hogy ott, akkor nyomban megígérte, süt majd nekem egyet. Úgyhogy előre szólt, számítsak rá, hétfőn érkezik. Esküszöm, majdnem elsírtam magam, hogy ez mennyire kedves gesztus. Szóval mindenki nyugodjon meg, idén tuti lesz tortám! De a süti mellett a virágot is mindig hiányolom. Még ha nyitva is vannak a virágüzletek a két ünnep között, soha senkinek nem jut eszébe, hogy a karácsonyfa és a mikulásvirág mellett még elférne egy szál virág vagy egy csokor a szülinaposnak. A lufikról ne is beszéljünk. Jó, tudom, nem vagyok már hároméves, de akkor is. 

Ezek persze #firtsworldproblemsnek tűnhetnek

Azok is. Felnőttként nyilván tudom kezelni, és nem sírom magam álomba, párnába fúrt fejjel minden évben, de azért a születésnap mégiscsak mindenki életében jeles nap. Hol könnyebb, hol nehezebb, de mindig jelentős fordulópont. Én például most leszek harminc, amit egyelőre nehéz elhinnem, mert bizonyos szempontból nem könnyű feldolgoznom, hogy már ennyi idős vagyok, másfelől viszont azt gondolom, hogy végre pont annyi leszek, mint amennyinek már évek óta érzem magam. De erről majd kicsit később, készülök még egy számvetéssel, de ennek külön írást szentelek. Torta, virág, lufi és köszöntés nélkül is lehet különleges a születésnap, de higgyétek el, mindenkinek jólesik, ha megemlékeznek róla, szóval, ha van ismerősötök, aki most született, ne felejtsétek el felköszönteni. Ezúton is: Isten éltesse az összes sorstársamat!

És kérek mindenkit: március környékén óvatosan a gyereknemzéssel, mert a karácsonyi gyerekek nem szeretik Jézussal együtt tartani a szülinapi zsúrjukat.

Krajnyik Cintia