Krajnyik Cintia: „Neked karácsonykor van a szülinapod? Jaj, de rossz!”
„Te karácsonykor születtél? Akkor te biztos mindig csak egy ajándékot kapsz!” – ha annyi ezresem lenne, ahányszor ez elhangzott életemben, minden évben nagyon, de NAGYON bőséges lenne a Jézuskám, aki beszerzi a szeretteimnek az ajándékokat. December 27-én születtem, szóval valójában nem karácsonykor, de higgyétek el, nincs nagy különbség. És ennek megvannak azok a hátrányai, amelyek elsőre eszedbe se jutnának. Krajnyik Cintia naplója.
–
Azt hiszem, a karácsonyközeli születésemből fakadó traumám a nyolcadik születésnapomra datálható,
amikor a napjára, azaz a 27-ére meghirdetett zsúromra mindössze három meghívott barátnőm jött el, a kábé húszból.
Képzeljétek magatok elé egy nyolcéves gyerek csalódott fejét, akinek a várva várt bulijára HÁRMAN jönnek el!
Bár anyukám kihozta a maximumot a helyzetből, és minden létező módját bevetette a szórakoztatásunknak, a következő évben pedig már rutinosan az ünnepek előtt vagy után (erre már nem emlékszem) tartottuk a bulit, az emlék máig élesen él bennem. Érdekes, hogy ennek aztán kamaszkoromra éppen az inverze vált bevett szokássá, ahogy egyre nagyobbak, majd felnőttek lettünk, már hagyománnyá vált, hogy beülünk valahova, és együtt ünnepelünk – 27-ére ugyanis már mindenki megcsömörlik a saját családjától. Ez az ünneplés pedig hol visszafogottabban, hol durvábban sikerül.
Az nyilvánvaló, hogy akinek a születésnapja az év legmeghatározóbb ünnepének idejére esik, az általában egyetlen ajándékra számíthat. Jó esetben az átlagosnál nagyobbra, közepes esetben a Bruno Banani kozmetikai csomagra gyorsan rásüti az átadója, hogy: „Ja, ezt szülinapodra is kapod, Isten éltessen!” Kösz. Rossz esetben viszont fel se köszöntenek, mert a karácsony elviszi a fókuszt, és senki nem tartja számon, hogy mikor születtél. Még rosszabb esetben, hiába várod, pár nappal később sem kerül sor legalább egy üzenetben a köszöntésre. Gyanítom, hogy ezt a szilveszteri és az újévi gyerekek szintén átérzik.
De hogy fokozzam a borzalmakat: nekem szinte sosincs szülinapi tortám,
hiszen a zserbó- és bejglimérgezés után ki akarna még tortát is enni? Senki. Hogy az ünnepelt viszont örülne? Lényegtelen.
Bár erre nem emlékeztem, de Tóth Flóra kolléganőm a minap felhívta rá a figyelmem, hogy amikor ezt korábban említettem neki, annyira megütközött, hogy valaki torta nélkül ünnepel, hogy nyomban megígérte, süt majd nekem egyet. Úgyhogy előre szólt, számítsak rá, nemsokára érkezik. Esküszöm, majdnem elsírtam magam, hogy ez mennyire kedves gesztus. De a süti mellett a virágot is mindig hiányolom. Még ha nyitva vannak is a virágüzletek a két ünnep között, soha senkinek nem jut eszébe, hogy a karácsonyfa és a mikulásvirág mellé még elférne egy szál virág vagy egy csokor a szülinaposnak. A lufikról ne is beszéljünk. Jó, tudom, nem vagyok már hároméves, de akkor is.
Ezek persze #firtsworldproblemsnek tűnhetnek
Azok is. Felnőttként nyilván tudom kezelni, és nem sírom magam álomba, párnába fúrt fejjel minden évben, de azért a születésnap mégiscsak mindenki életében jeles nap. Hol könnyebb, hol nehezebb, de mindig jelentős fordulópont. Én például most leszek harmincegy, amit egyelőre nehéz elhinnem, mert bizonyos szempontból nem könnyű feldolgoznom, hogy már ennyi idős vagyok, másfelől viszont azt gondolom, hogy végre pont annyi leszek, mint amennyinek már évek óta érzem magam. Torta, virág, lufi és köszöntés nélkül is lehet különleges a születésnap, de higgyétek el, mindenkinek jólesik, ha megemlékeznek róla, szóval, ha van ismerősötök, aki most született, ne felejtsétek el felköszönteni. Ezúton is: Isten éltesse az összes sorstársamat!
És kérek mindenkit: március környékén óvatosan a gyereknemzéssel, mert a karácsonyi gyerekek nem szeretik Jézussal együtt tartani a szülinapi zsúrjukat.
