Szakdolgozatot írni amúgy sem egy kéjutazás, hát még most, egyedül, otthon, könyvtár nélkül. Dián Dóri naplójában elmeséli, neki hogy sikerült (majdnem) a végére jutnia.
„A világ legjobb állatorvosa egy ideje már készített minket lelkileg erre, mégis órákat feküdtünk még vele mindannyian a fekhelye körül, és reménykedtünk, hogy ez megint csak az átmeneti kicsekkolása. Sajnos nem az volt.” Marishka kolléganőnk búcsúja saját Yoda mesterétől, a kutyájától.
„Már megint olyan szentimentális vagyok, mint egy pincében sorvadozó elrabolt várkisasszony. […] Strauss-walzerok, holdfény, Gabi, tánc! Hajajj! Ebből nem lehet megélni. Se a walzerokból, holdfényből, és Gabiból pláne nem. Kénytelen leszek valami praktikus-romantikus állás után nézni.” És Kucses Évike író lett, mégpedig híres író. Janikovszky Éva néven. Kurucz Adrienn a most megjelent naplóit ajánlja figyelmetekbe:
Kisgyerekes szülők alvásevolúciója – ha már nem alhatsz, legalább röhöghetsz…
„Egydimenziós karakterek béna, életszerűtlen párbeszédeket folytatnak sokszor lehetetlen gyilkosságok körülményeiről egy szénné szaturált világban, amelyben a miami rendőrség felszereltsége és az ott dolgozók tudományos kvalitásai mellett a NASA szépen csöndben elbujdoshat szégyenében.” Tudod, mi a találós kérdés megfejtése? Nos, Dián Dóri egyik titkos szenvedélye. A másik:
Mi volt a legmérgezőbb mondat, amit valaha mondtak neked? És hogyan gondolsz rá ma?
Hogy kerül egyensúlyba a kőkemény és a pánikos, szenzitív én a rossz hírek hatására? Úgy tűnik, a lövészárokban tényleg nincs depresszió és még a nevetés is gyógyír…
Mi minden kerül a belső naplóba?
Lehet igazán boldognak lenni egy nehéz időszakban is?
Dórit ugyan megették a szúnyogok, de hozott hét tippet, hogy legalább te ne juss erre a sorsra: