„Nem bírom elhinni, hogy most haljak meg, mikor még nem is éltem. De azt mondják, ha csoda nem történik, hamarosan minket is elvisznek a lepecsételt kocsik a halálba. Vidéken már meg is tették. […] Ha ezt túléljük, az valóban egy isteni csoda volna, és mégis úgy érzem, túl fogom élni”. (Ecséri Lilla)
Ne akarj megváltoztatni. Ne akarj extrovertáltat csinálni belőlem. Ne akarj „megmenteni”, „megnyitni”, „felvillanyozni”, se „türelemmel lenni felém”, hátha sziporkázóbb leszek. Mindez rettentően bántó és tapintatlan.
„A nyaralásra fel lehet készülni. És fel is kell. Amire viszont nem lehet felkészülni, az a nyaralás... hat nővel. Mármint: hat nővel... magamon kívül.”
Itt ni, egy férfi, aki vállalja az érzelmeit. Háromsoronként. Hétszer. Hűvös hétfő estére tökéletes recept.
„Nem hiszem el... Te ILYEN vékony is tudsz lenni?!" – teszi föl a kérdést kamaszgyereked egy régi fényképed láttán. Te meg menten a föld alá süllyedsz bánatodban, és vacsora helyett nekiindulsz kutyát sétáltatni. Még szerencse, hogy az embernek kutyasétáltatás közben támadnak a legjobb ötletei. És emlékei.
Na, az is ritkán fordul elő velünk, hogy szerkesztés közben potyognak a könnyeink. Most ez a nap is eljött, köszönhetően „Koraanyunkak", azaz Emma és Izabel, a koraszülött ikrek anyukájának. A lányok hamarosan egyévesek lesznek, Linda pedig, a Koraszülöttek Világnapja alkalmából odaadta nekünk a tavaly novemberi naplóját...