–

Az anyai alkoholfogyasztás bizonyos körökben nemhogy kellemetlen téma, hanem szinte alap poénforrás – ehhez csatlakoztam én is néhányszor. De közben az alkoholfüggőség olyan általános probléma, aminek ráadásul (néhány kirívó esetet leszámítva) óriási a társadalmi elfogadottsága, éppen ezért nem lehetne vicc tárgya. Mert 

nem tudhatjuk, hogy melyik, ezen nevetgélő anyuka érzi azt, hogy nem bírja ki a napot, ha nem iszik meg egy felest, fröccsöt, sört, akármit. 

Vagy kinek kellett gyerekként, vagy kell a párja mellett átélnie az alkoholbetegség olyan velejáróit, amit persze már nem akarunk látni, amikor azon röhögünk, hogy a másnapnál csak egy rosszabb van: a másnap, ha van gyereked. Szóval tényleg rettenetes, ha ez rendszeres probléma egy szülőnél. Neki és a gyerekének is.

(Utóbbit szinte „első kézből” tapasztaltam meg, mert anyai nagypapám alkoholbeteg volt, ami anyukám életére még számomra is felismerhetően rányomta a bélyegét, amíg nem dolgozta fel.)

„Nem bírom ki a napot”

Messzire vezető téma, de nem lehet nem azzal kezdeni, hogy

a kisgyerekes anyák magányossága sokszor elképesztően nehéz helyzeteket teremt.

Vannak, akik annyira reziliensek, vagyis ellenállók lelkileg, hogy nem reccsenti meg őket az első időszak, nem érintettek a szülés utáni depresszió legenyhébb formáiban sem, ezért nem is értik, mi ez az úgymond nyávogás. Ők vannak kisebbségben.

A legtöbb átlagos anya egy nagyon más életből, szinte felkészülés nélkül „zuhan bele” abba a helyzetbe, amikor egyedüli felnőttként kell helytállnia teljesen ismeretlen helyzetekben, a folyamatos „vécére sem tudok egyedül kimenni” érzés társul egy újfajta magányossággal, a felnőtt társaság teljes hiányával a nap nagy részében. Ez óriási paradoxon, amivel igenis komoly lelki munka kezdeni valamit. Mint ahogy azzal is, hogy a gyerekeink születése után minden más lesz – egy ideig a legtöbb családban tényleg teljesen, és ez elsősorban az anyákat érinti. Ezt én is megéltem, és nem volt jó.

Akkoriban kávétól kávéig osztottam be a napot, és volt olyan, hogy tíz latte is lecsúszott, mert egyszerűen az volt az egyetlen saját pár percem a napban, amikor szorongattam a bögrét. És higgyétek el, a napi tíz kávé is problémát jelez,

nem csak a délután kettőkor, minden különösebb ok nélkül egyedül elkortyolgatott bor. Az én teljesen laikus meglátásom szerint annak a jele, hogy azt érzed: kicsúszott a lábad alól a talaj. Hogy nem bírod ki a napot. És ez egy nagyon valid érzés, amit szerintem az anyák legnagyobb többsége néha megtapasztal. 

Pénz nélkül költeni is nehéz – Így süllyedt a világ a legnagyobb gazdasági válságba

WMN Life – 2021. október 24. – KC

 

Az a rettenetes, akinél ez bizonyos időszakokban naponta történik – ezt is átéltem, bár „csak” egy rövid, jól körülhatárolható időszakban (amikor először a férjem, majd mi is külföldön voltunk egy munka miatt). Más megküzdési stratégia erre még napi rendszerességgel alkoholt is fogyasztani, de nem gondolom, hogy rosszabb lenne, mint bármelyik ilyenkor elérhető alternatíva. Van, akin a sorozatnézés, a folyamatos programcsinálás, az állandó telefonnyomkodás, a bébiszitter, a bölcsi, a nem tudom, mi segít. Ezek egy része tényleg hozhat valamiféle megoldást, de nem mindegyik – az alkohol sem. Vagyis van, akinek szakemberre van szüksége, hogy megküzdjön a helyzettel. Csak éppen ezt a „diagnózist” ugyanolyan nehéz felállítani, mint azt, hogy mi fér bele alkoholfogyasztás terén. Főleg, ha éppen benne vagy.

Meddig nem vagyok alkoholproblémákkal küszködő anya?

Bár tényleg nem vagyok szakértő, de 

szerintem ott kezdődnek az alkoholproblémák, amikor az ivás életvitelszerű megküzdési stratégiává válik. 

Az alkoholfüggőséggel kapcsolatban olvassátok el Kerekes Anna cikkét, ennek alapján leírom ide is, hogy mi számít „túl soknak” alkoholfogyasztás tekintetében: a WHO javaslata szerint heti tizennégy egységnyi alkohol fér bele, és minden, ami ennél több, már alkoholproblémát jelent. Egy-egy alkalommal pedig a nők esetében négy-, a férfiak esetében ötegységnyi a maximum. Egyegységnyi alkohol tíz millilitert vagy nyolc grammot jelent – körülbelül ennyit tartalmaz két és fél deci négyszázalékos sör, 76 ml (vagyis nem egészen 1 dl) tizenhárom százalékos bor, vagy 2,5 cl negyvenszázalékos égetett szesz. Egy „feles” vagy egy pohár bor tehát legalább két egység. 

Így elvileg a napi egy pohár bor belefér – de ha mindennap ezt a pillanatot várod, akkor azért érdemes elgondolkozni. Vagy ha egy nehéz napon csak ez segít. Vagy ha egy napot sem tudsz kihagyni.

A szülés utáni depresszió és az alkohol kapcsolatáról, és az anyai alkoholizmusról is mesél egy anyuka, Feledi Nóra, Lovas Rozi Egyszer lent című podcastsorozatának EBBEN az epizódjában (más traumáról is szó esik benne, amit szintén nagyon fájdalmas hallgatni). Szerintem ezt nagyon fontos lenne meghallgatnia mindenkinek, akiben a cikk olvasása közben, vagy korábban bármi miatt felmerült, hogy neki is gondja van az alkohollal. A podcastban szóba kerülő anyukacsoportos posztot én is láttam, tagja vagyok annak a csoportnak, és engem is az ottani anyukák edukáltak azzal kapcsolatban, hogy 

miért nem szabad viccelődni azzal, hogy az anya túlélő-felszerelése délelőtt a kávé, délután a bor. Mert ez nem túlélő-felszerelés az anyaság nehéz pillanataihoz.

„Túlélő-felszerléseink” lehetnek a segítő embereink (családtagok, barátok, akár netes csoportok), a lelki megerősödés (akár autodidakta módon), az őszinteség saját magunkkal (és a segítő emberekkel), és a mantra, hogy a nehéz szülői időszakok általában átmenetiek. És akkor tényleg simán lecsúszhat esténként egy pohár bor. Vagy napközben akárhány kávé. Borospohárba és bögrébe kapaszkodás nélkül. (Mondom ezt úgy, hogy nekem sem ment ez mindig.)

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Zinkevych