A 16 évesek fele volt már részeg

–

Tizenhárom éves voltam, amikor kisebb-nagyobb rendszerességgel elkezdtem alkoholt fogyasztani a barátaim társaságában. Bár anyám igyekezett olyan irányba terelni, hogy biztonságban tudjon, fizette (volna) a taxizásaimat, ragaszkodott ahhoz, hogy időnként bejelentkezzem, valójában nem volt előttem példa, a szüleim gyakorlatilag sosem ittak, és sokszor tényleg csak a szerencsén – és valamelyikünk lélekjelenlétén – múlt, hogy velünk nem történt komolyabb baj.

Az azóta eltelt több mint tizenöt évben rengetegszer eszembe jutottak ezek az alkalmak, de nem csak azért látom másképp a dolgokat, mert eltelt másfél évtized. Ahogy közeledünk a gyerekem tinédzserkorához, és ezzel együtt az ő elhajlásaihoz is, egyre inkább foglalkoztat, hogy mit tehetek majd azért, hogy később biztonságban tudhassam.

Nem éri meg magunkon tartani a szemellenzőt

Annak ellenére, hogy akkoriban biztos voltam benne, enyém az egész világ, ma már úgy gondolom, hogy tizenhárom éves koromban nemhogy időnként, de egyáltalán nem kellett volna még alkoholt innom. Ennek ellenére nem kirívó eset az enyém,

statisztikák szerint ugyanis az első alkoholfogyasztás átlagosan tizenhárom éves kor körül történik, de a kutatási adatokból látszik, hogy a diákok körülbelül 11 százaléka már tízéves kora körül vagy előtte kipróbálja az italt.

Mindez a legfrissebb, 2019-es ESPAD-kutatásból derült ki, amelynek során Európa-szerte mintegy százezer diákot kérdeztek a különböző szerekkel, többek között a dohánnyal, alkohollal, tiltott kábítószerekkel, gyógyszerekkel és más pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos tapasztalatairól és megítéléséről. „Az ESPAD-kutatás keretein belül négyévente vizsgálják a 9–10. osztályos fiatalok alkoholfogyasztási szokásait – mondja Kiss Anna klinikai szakpszichológus, aki rendszeresen foglalkozik szenvedélybetegekkel. – A kutatás adataiból láthatjuk, hogy a megkérdezett diákok közel fele 16 éves korára már legalább egyszer lerészegedett, és a nagyivás is megjelent a kutatás előtti hónapban.”

A statisztikák szerint a lányok valamivel később próbálják ki az alkoholt, az azonban nemtől függetlenül jellemző, hogy az első lerészegedés nagyjából egy évvel később történik meg, mint az első fogyasztás. „A gyerekek azonban ettől már akár jóval korábbi életkorban is találkoznak az alkohollal, egyrészt a családon belül, másrészt a médián keresztül, ahol rendszeresek a különböző alkoholos italok reklámjai, a filmek gyakori elemei az ivással kapcsolatos jelenetek, de a boltok polcain is szembetűnők ezek a termékek – mondja a szakember.

– Ezekből az adatokból látszik, hogy már 8-10 éves korban el kellene kezdeni beszélgetni arról, hogy mit érdemes tudni az alkoholfogyasztásról, a lerészegedésről, illetve a függőségről.”

Ezzel szemben azonban a téma mélyen tabusítva van, pedig kevés az olyan család, amelyben ne lenne valaki függőségben érintett.

Az elmúlt évek adataiból egyértelműen kirajzolódik, hogy leggyakrabban a tömény ital mellett döntenek a fiatalok

Az elfogyasztott alkohol mennyisége és gyakorisága pedig növekvő tendenciát mutat. „Az európai átlaghoz képest a magyar tinédzserek mind az alkoholfogyasztás különböző mutatóiban, mind a nagyivásban kiugranak – figyelmeztet Kiss Anna. Hozzáteszi, az nem reális cél, hogy a szerhasználatot teljesen megelőzzük, azonban arra érdemes törekedni, hogy a kipróbálás ideje minél későbbi életkorra tolódjon.”

Ugyanis minél fiatalabb egy gyerek, amikor elkezd inni, annál nagyobb a kockázata annak, hogy alkoholhasználati zavar alakul ki.

Más adatok szerint ha egy gyerek nyolcadik osztályban iszik először, közel 50 százalék a kockázata annak, hogy élethosszig tartó kábítószer-használati probléma alakul ki nála. Ha ezt két évvel kitoljuk, tizedik osztályig, akkor ez az arány a felére csökken, ha pedig további két évvel sikerül elhalasztani, a gyerek tizennyolc éves koráig, akkor ismét feleződik a kockázat.

Egy több mint negyvenkétezer ember bevonásával végzett amerikai tanulmány eredményei szerint azoknál, akik tizennégy éves koruk előtt ittak, 45 százalék volt a kockázata a kábítószer-használati zavar kialakulásának, ez a kockázat pedig mindössze 10 százalékra csökkent azoknál, akik huszonegy éves korukig vártak az alkoholfogyasztással.

A fiatalok alkoholfogyasztása elkerülhetetlen, de jobb-e, ha szülői felügyelet mellett történik?

Kiss Anna szerint ez egy kétélű kérdés, hiszen lehet egészségmegőrző és kockázatcsökkentő szerepe, ha a gyerekek nem rossz minőségű, olcsó italokat fogyasztanak, és tudják, hogy baj esetén van hova fordulni.

„Viszont ezzel párhuzamosan a szülő gyakorlatilag beleegyezik, sőt propagálhatja is az ivást, amely ha nem társul a kulturált és kontrollált alkoholfogyasztásra való neveléssel és az alkoholmentes programok támogatásával, káros is lehet hosszú távon”

– figyelmeztet a szakember.

A szülő általi kínálgatást érdemes elkerülni – nemcsak gyerekek, de más felnőttek esetében is, erről Csepelyi Adrienn ITT írt korábban –, van azonban, amit megtehetünk az ártalomcsökkentés érdekében.

Bár a legtöbb szülő azt tapasztalja, hogy a gyerekeire gyakorolt befolyása a vártnál gyorsabban csökken, az alkoholfogyasztás következményeiről és a függőségről való őszinte kommunikáció fontos és nem megkerülhető élettapasztalat, amelynek szülő segítsége általi megértése elengedhetetlen lenne a gyerekek számára. Kiss Anna szerint elsődlegesen az önmagunkkal szemben tanúsított őszinteségre van szükség:

egy olyan országban, ahol 500-800 ezer a problémás alkoholfogyasztók száma, vagyis majdnem minden tizedik ember érintett, képesek vagyunk-e a felelősségteljes alkoholfogyasztást megtanítani a gyerekeinknek?

Milyen példát mutatunk, és milyen a mi alkoholhoz fűződő kapcsolatunk? Hogyan jelenik meg a családi életben az ital? Mi magunk képesek vagyunk-e kontrollt tartani, vagy csak a tinédzser gyerekeinktől várjuk el ezt? 

Az alkoholfogyasztás mélyen beivódott a kultúránkba, az ehhez való viszonyulásunk viszont ambivalens

Mózes Zsófi