–

Idejét sem tudom, mikor volt olyan nemzeti ünnepünk – ha egyáltalán –, ami az összetartozásról, a közös emlékezésről, a múlttal való őszinte szembenézésről szólt volna, és nem az aktuális belpolitikai céloknak rendelték alá, a megtartott beszédekkel gyakran csak tovább szítva az ellenségeskedést. „Bár demokratikus országokban kevéssé jellemző, hogy a nemzeti ünnep kampányesemény legyen, Magyarországon az életünk része, hogy október 23-át és március 15-ét is lehetőségnek tekintik a pártok, politizáló csoportok arra, hogy a közbeszédbe vigyék a saját ügyeiket, illetve növelni tudják a támogatottságukat” – mondja Mikecz Dániel politológus. 

Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa szerint a két ünnepet naptári pozíciója is alkalmassá teszi a köztéri mozgósításra: március 15. kora tavaszi időpont, amikor a téli időjárás után ismét kényelmesebb utcára vonulni, ráadásul hagyományosan (szűk) egy hónappal van a választások előtt; október 23-án pedig még általában nincs annyira hideg, illetve a karácsonyi készülődés sem indul el.

„Október 23. és maga ‘56 a rendszerváltás ügye volt, akkor lehetett beszélni róla. A forradalom története viszont már ‘89-ben is a korabeli eseményekre aktualizálva jelent meg, és ez a gyakorlat azóta is megmaradt a magyar politikában.”

Ruszkik haza! vs. Welcome Putyin?

A 26 éves Orbán Viktort anno éppen a Nagy Imre újratemetésekor tartott lánglelkű beszéde tette országosan ismert politikussá: ki ne emlékezne arra (vagy a róla készült felvételre), ahogy a Hősök terén összegyűlt tömeg előtt állva, nyilvánosan követelte a szovjet csapatok kivonását. Ma, három-négy évtizeddel később a miniszterelnök egészen másfajta pozíciót vesz fel az Oroszországhoz való viszonyban.