–

Azt hiszem, anyáink tojás- és parizerdiétáján kívül, valamint a régi korok bélférgekkel apelláló horror-fogyókúráján kívül az összes létező étrendet kipróbáltam már az elmúlt harminc évben. Nem csak fogyási céllal egyébként, mindig érdekelt az egészséges táplálkozás (már amit éppen annak kiáltanak ki), az emberi szervezet működése, és persze az evés (meg az evészavarok) lélektana.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én nem emlékszem olyan időszakra az életemben, amikor ösztönösen tudtam volna, mit és mennyit kellene ennem pontosan. Ez a készség réges-rég kiveszett belőlem, ha volt egyáltalán. Gyerekkoromban igazodtam a családi szokásokhoz (dél, harangszó, húsleves), aztán pedig az aktuális életstílusom diktálta az ékezések rendjét vagy káoszát, ám időről-időre megpróbáltam valamiféle rendszert és tudatosságot vinni a táplálkozásba.

Ez sosem volt egyszerű, hisz elméletekből, tanításokból, szisztémákból és gurukból sosem volt hiány

Amit az egyik szakértő (?) ajánl, azt a másik kifejezetten tiltja, a kutatások is sokszor ellentmondó eredményekkel zárulnak, úgyhogy egy idő után rájöttem (vagy beletörődtem), mindenkinek magának kell rájönnie, mitől érzi magát a legjobban a bőrében (persze nem árt, ha ezt a jóllétet mondjuk a mérleg és a laboreredményei is tükrözik, és az orvos sem dob egy hátast tőle).   

A másik felismerésem az volt, hogy a kúraszerű diétáknak semmi, de semmi értelme, legfeljebb rövid távon segítenek, ha nem akarok újra meg újra visszalépni a startmezőre, akkor észszerű, tudományos alapokon nyugvó, nem aszkétákra szabott étrendet kell követnem, olyat, ami számomra tartható, és az én szervezetemnek jó. Mert meggyőződésem, hogy nincs olyan módszer, amely mindenkinél (kortól, egészségügyi állapottól, életmódtól függetlenül) működik, bármit is állítsanak bizonyos guruk.

Nem, nem világosodtam meg, azóta is próbálkozom megtalálni a fent leírt kritériumoknak megfelelő rendszert, innen is onnan is kimazsolázva azt, amit jótékonynak érzek.               

Az intermittent fastinggal (IF) – vagy magyarítva: időszakos böjtöléssel próbálkozom az utóbbi időben

Azért vágtam bele, mert nálam nem működött az inzulinrezisztensek (IR) étrendje. Igen, nekem is van IR-em, úgy tíz éve diagnosztizálták, és mert volt súlyos (időskori) cukorbeteg a családban (az IR a diabétesz előszobája), úgy döntöttem, mindent elkövetek, hogy én ne jussak felmenőm sorsára. Kaptam is egy orvosi mintaétrendet, egy ajánlást, miszerint 120 gramm szénhidrát legyen a napi limit, és szigorúan ötször kellett ennem egy nap, úgy három–négy óránként, mint a cukorbetegeknek (volt még egy csomó szabály, de ezeket most nem részletezem).

A diéta hatott, legalábbis annyiban, hogy lefogytam nyolc kilót, ezzel visszanyertem a tinédzserkori súlyomat, tök boldog voltam, viszont állandóan fáztam, folyton farkaséhes voltam (tehát a vércukorszintem libikókázott, holott az IR-diéta elvileg azt hivatott stabilizálni), és a szénhidrát-méricskéléstől idegbajt kaptam.

Igen, tudom, rengeteg IR-rel és cukorbetegséggel küzdő sorstársamnak bevált a módszer, de nekem valahogy nem volt az igazi. Elfáradtam tőle, egyre nagyobb engedményeket tettem magamnak, aztán egészen abbahagytam, nem voltam elég fegyelmezett és kitartó talán ehhez az egészhez.

Snitt. 2021. Intermittent fasting.

Régóta olvasgattam az időszakos böjtölésről, és tetszett benne, hogy valójában nem diéta, hiszen nincs megszabott étrend és tiltólista. Mivel amúgy is rosszul alszom, amikor este eszem, azt gondoltam, két legyet ütök egy csapásra, ha kihagyom, mondjuk, a vacsorát.

Mert hogy mi is a lényege ennek a szisztémának?  

Az időrend.

Több fajtája létezik az IF-nak, közös bennük, hogy napi (illetve heti) meghatározott óraszámban koplalunk, illetve van egy ablakidőszak, amikor eszünk, persze nem korlátlanul, de bármit.

A leggyakoribb módi szerint tizenhat órán át tart a böjt, és a maradék nyolcban táplálkozunk, persze nem egyszer, de nem is folyamatosan, viszont van, aki egy–két teljes napot hagy ki a héten, és a többi napokon nem koplal, mások meg váltogatják a böjtös/nem böjtös napokat. 

Pár héten át próbálkoztam a 16:8-as verzióval (nem őrültem meg, hogy egy teljes napig ne egyek felkiáltással), és alapvetően jól voltam, nem kínzott az éhség (sőt, teljesen elmúlt mindenféle falásrohamra késztető inger), szép ütemesen fogytam kicsiket, viszont a kihagyott vacsora után mindig hajnalban ébredtem, és tapasztaltam a leeső vércukorszint jellegzetes érzeteit (hidegrázás, izgatottság és lelassulás keveréke).

Úgyhogy áttértem a 12:12-es könnyített módszerre, azaz nagyjából este hét és reggel hét között nem eszem. Közérzetileg ez a legjobb számomra, azt tapasztaltam, igaz, fogyni így csak akkor tudok, ha a kenyeret, tésztát, cukrot gyakorlatilag elhagyom. De ha nem a fogyás a cél, csak a szinten tartás-jóllét, akkor nálam ez megszorítások nélkül is oké, és nem is kíván nagy önfegyelmet. (És még a laboreredményeim is javultak, beleértve a pajzsmirigyhormon-szinteket, és a koleszterinszintet, utóbbin meg is lepődtem, hisz eszem sok sajtot, tojást, vajat és időnként házikolbászt is.)          

„Ha el sem kezdjük az újraélesztést, esélyt sem adunk a bajbajutottnak” – Így nyújthatunk megfelelő segítséget baj esetén

WMN Egszsg – 2021. október 16. – PZs

      

No de ezek csak empirikus saját tapasztalatok, nem tudományos bizonyítékok, úgyhogy lássuk, mit szól partizánakciómhoz a szakember, Ume Anett, dietetikus:

Az intermittent fasting (IF) vagy időszakos böjt talán a legkevésbé kockázatos a divatdiéták között (keto, detox, paleo, stb.), mivel nem korlátozza a bevitt táplálékcsoportokat, mellette megmaradhat a változatos étrend. Alapvetően nem rossz elképzelés az étkezések közötti hosszabb szünet beiktatása. Míg néhány évtizede az esti vacsora volt az utolsó étkezés, manapság gyakori jelenség a késő esti tévé előtti nassolás vagy az egész napos szinte folyamatos rágcsálás. Azoknál, akik gyakran esznek valódi éhségérzet nélkül, már önmagában hatásos lehet valódi szüneteket tartani az étkezések között, mert ez néhány nap alatt segíthet visszaállítani a természetes éhségérzet szerinti étkezés bioritmusát.

Az IF-diéta lényege, hogy az éhezés során beindulnak a zsírlebontó folyamatok, melynek segítségével energiához juthat szervezetünk akkor is, ha több óra után sem veszünk magunkhoz ételt. Azonban a böjtölést sem szabad túlzásba vinni. Dietetikai tanácsadáson nem véletlenül nem az időszakos böjtölést javasoljuk elsődlegesen a fogyni vágyóknak. 

Az időszakos böjtöt sokféleképpen lehet végezni, ezért nehéz egyszerű választ adni arra, hogy jó-e, vagy sem

Az ezzel kapcsolatos kutatások még mindig nagyon korai stádiumban vannak, azaz kis létszámú résztvevőt, viszonylag rövid időtartamban vizsgáltak, illetve gyakran csak egereken végezték a kísérletet. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az időszakos böjtölés segíthet a fogyásban, de leginkább akkor, ha a nap folyamán kalóriadeficit lép fel, azaz összességében kevesebb kalóriát fogyaszt az illető, mint egyébként.

Itt pedig fel is vetődik a kérdés, hogy akkor valóban a diétának, vagy pedig a kalória megvonásnak köszönhető a fogyás?

Számos kutatásból az derül ki, hogy amikor IF-es és egyszerű kalóriacsökkentéses diétázókat hasonlítanak össze, az elért súlycsökkenésben nincs különbség. Tehát hatásos lehet mindkét módszer, ám mivel nem vagyunk egyformák, ez egyfajta lehetőséget nyújt a választásra – saját igények szerint. Ha valakinek könnyebb kihagyni az evést este és késő délelőtt között, mint kalóriát számolgatni, akkor kövesse azt, ami az életformájával összeegyeztethető.

A másik kérdés, hogy javítja-e az egészséget az IF, mint ahogy sok helyen ezt állítják róla?

Úgy tűnik, nem légből kapottak az állítások, az IF csökkentheti a gyulladásos folyamatokat, serkentheti a memóriát és csökkentheti a vérnyomást – mondja Uma Anett. Azt is kimutatták, hogy javítja az inzulinrezisztenciát, azaz van esély rá, hogy akiknél ezt a diagnózist állították fel, megelőzhetik a diabétesz kialakulását, sőt, visszafordíthatják a már kialakult folyamatot, regenerálva a sejtek inzulinra való érzékenységét. Arra viszont kevés iránymutatás szolgál, hogy mindez az 5:2, 16:8 vagy az „eat-stop-eat” módszer által érhető el leginkább. (Az 5:2 módszer szerint öt nap normál – 1500 kalóriás – táplálkozás után jön két nap, amikor csak 5–600 kalóriát eszik az ember, az „eat-stop-eat” esetében pedig van heti egy–két olyan nap, amikor 24 órán át nincs táplálékbevitel.)

Ha ilyen ígéretes a módszer, akkor miért nem javasolja a legtöbb dietetikus? – kérdezem a szakértőt

A diétakultúra sajnos nagy szerepet játszik az étkezési zavaros betegek számának növekedésében, ezért fontos lenne tartózkodni az egy kaptafára húzott, mindenkire ráillő diétázástól – válaszolja. Ezen kívül fontos a bevitt tápanyagok minősége és az egyéni energiaszükséglet is a táplálkozási tanácsadásban.

Végezetül szakértőnk összefoglalta, milyen kérdéseket és szempontokat kell figyelembe venni, ha bele szeretnél vágni egy IF-diétába.   

  • Miért érzed fontosnak az IF-diétát? Fogyni szeretnél, inzulinrezisztenciát javítani, egészségesebb lenni? Vagy csak divatból akarod kipróbálni?
  • Mennyire illik az életmódodba az IF? Okoz-e stresszt, ha kihagysz egy étkezést? Ha hosszabb időt kihagysz étkezések között, tapasztalsz farkaséhséget, gyomorfájást, émelygést, szédülést, esetleg ájulást, hányingert? Ha a válasz igen, akkor ez a diéta nem neked való, válassz olyan étkezési szokásokat, amelyeket fenn tudsz tartani mindenféle negatív hatás nélkül.
  • Éppenséggel te eleve kihagytad a reggelit, vagy a korai utolsó étkezés téged nem zavar? Esetleg sikerült fogynod az IF- diétával? Jobban érzed magad tőle? Ha sikeresnek érzed ezt a fajta étkezési rendszerességet, és ez a vágyad, akkor nyugodtan folytasd az IF-et, amennyiben mellette változatosan és többnyire egészségesen étkezel, és nincs olyan állapotod, ami ellenjavallná (lásd lejjebb).
  • Ha kihagyod a reggelit, akkor azt egy nagyobb lakmározással kompenzálod később a nap folyamán? Ha az átugrott étkezést kétszeresen viszed be később, és habzsolsz, az IF nem neked való, és valószínűleg nem is fogsz vele elérni változást. Az IF nem arra való, hogy elhitesd magaddal, bármit és bármennyit ehetsz, ha aztán koplalsz, mert ez csak rontani fogja a helyzetet.
  • Két–három napig is böjtölsz folyamatosan? A hosszú távú energiamegvonással célod ellenkezője is történhet, ugyanis a tartós éhezés során a testünk elkezd több zsírt raktározni a túlélés érdekében.
  • Az orvosod inzulinrezisztenciát állapított meg nálad? Egy próbát megér az IF, amennyiben számodra kivitelezhető, és nem lépnek fel a negatív tünetek, illetve nem stresszel. A rendszeres mozgás bizonyítottan segít visszafordítani az inzulinreceptorok érzékenységét. Érdemes megfontolni a csökkentett cukorbevitel (egyszerű szénhidrát), a mozgás és az IF valamelyikét, illetve kombinációját.
  • Cukorbeteg vagy, amit gyógyszeresen, vagy inzulinnal kezelsz? NE kövesd az IF-et! Ebben az esetben szükség van a rendszeres szénhidrát-bevitelre, különben nagyon leeshet a vércukorszint, ami ájuláshoz, kómához vagy halálhoz is vezethet! Konzultálj orvosoddal!
  • Étkezési zavaraid vannak vagy voltak? A diétázás nem ajánlott, és fontos, hogy fordulj segítségért az orvosodhoz.
  • Várandós kismamák, szoptatós anyák, 18 év alatti gyermekek, vérszegények számára SEM ajánlott az IF. Gyomorégésben szenvedők állapotát ronthatja az étkezések kihagyása.

Összefoglalva: alapvetően egészséges, fogyni vágyó, illetve inzulinrezisztenciával élőknek előnyös lehet az IF-diéta, és biztonságosan követve nem okoz gondot. Ugyanakkor nem feltétlenül jobb vagy hatékonyabb mindenki számára, mint, mondjuk, a hagyományos, csökkentett kalóriabevitel. Mindig olyan étkezési szokást válassz, amelyet fenn tudsz tartani, és hosszú távon képes vagy elkötelezni magad mellette, miközben rugalmasságot is hagysz magadnak. A fentebb felsorolt speciális állapotok fennállása esetén NE kezdj bele, és ne folytasd az IF-et. Soha ne éheztesd magad több napon át! Egyél változatosan! És mindig pótold a folyadékot!

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/erdikocak