„Ha el sem kezdjük az újraélesztést, esélyt sem adunk a bajbajutottnak” – Így nyújthatunk megfelelő segítséget baj esetén
Huszonöt perc – hazánkban ilyen időközönként következik be hirtelen szívleállás, ami évente nagyjából huszonhatezer embert érint. Abban, hogy ne minden ilyen eset végződjön tragikusan, nagy szerepe van az időben megkezdett és megfelelően elvégzett újraélesztésnek. Ma, az újraélesztés nemzetközi napján, Európa-szerte igyekeznek felhívni a figyelmet a hirtelen szívhalálra, és arra, mennyire fontos, hogy minél többen elsajátítsák az újraélesztés alapjait, amivel az első három percben nagy eséllyel életet lehet menteni. Gyakornokunk, Pichler Zsófi most Marsi Zoltán szakértő segítségével gyűjtötte össze a legfontosabb információkat, amiket veszély esetén tudni érdemes.
–
Rosszul elvégezni is jobb, mintha neki sem kezdenénk
Annak ellenére, hogy itthon a jogosítvány megszerzésének alapfeltétele az elsősegélynyújtás alapjainak elsajátítása, veszély esetén még azok sem mernek nekikezdeni az újraélesztésnek, akik elviekben tudják, hogyan kell(ene) csinálni.
„A megkezdett újraélesztések és az elsősegélynyújtások száma itthon sajnos elég alacsony, egyes vizsgálatok szerint az egy százalékot sem éri el. A laikusok elméleti és gyakorlati ismereteinek hiánya, illetve bizonytalanságuk miatt nem mernek segíteni. Sokan félnek még mindig attól, hogy nagyobb bajt okoznak, pedig, ha megállt a keringés, bármit is teszünk, az nagyobb eséllyel segít, mint árt” –
mondja Marsi Zoltán, az Elsősegélynyújtás Oktatásáért Alapítvány elnöke, elsősegély-szakoktató.
A tapasztalatok szerint a legnagyobb kihívást a helyes, befújásos lélegeztetés jelenti, ami viszont néhány perc alatt elsajátítható tudás.
„Ezen kívül a mellkaskompresszió erőssége és mélysége jelenthet gondot: ha túl gyengén, bátortalanul végezzük a pumpálást – vagy nem jó ütemben –, esetleg túl mélyre (hat centinél mélyebbre) nyomjuk a mellkast. Mind közül azonban a legnagyobb hiba, ha el sem kezdjük az újraélesztést, hiszen így esélyt sem adunk a bajbajutottnak” – teszi hozzá.
A bizonytalanság tehát sokakat tart vissza a segítségnyújtástól, de szerencsére van mód rá, hogy ebben is fejlődjünk
A szakértő szerint a baleset-szimulációra épülő képzések sokat segíthetnek a megfelelő gyakorlat megszerzésében. És míg a jogosítványhoz szükséges elsősegély-tanfolyam célirányosan csak a vizsgakérdésekre készít fel, egy laikus számára indított elsősegélynyújtó képzés mindenkinek hasznára válhat. A tudás megőrzésének kulcsa pedig az ismétlés: a nemzetközi iránymutatások szerint félévente javasolt feleleveníteni a megszerzett ismereteket – lehetőleg oktatóbábun –, erre pedig számos lehetőség van manapság. Az újraélesztés alapjai például online is megismerhetők, valamint több helyen is szerveznek ingyenes elsősegély-képzéseket: az Országos Mentőszolgálat „Hősképzés”-ének keretében például minden hónap utolsó hétfőjén várják az érdeklődőket a megyeszékhelyi mentőállomásokon, ahol szakemberek segítségével sajátíthatók el a laikus újraélesztés lépései (erről korábban ITT írtunk).
De emellett számos kezdeményezés van még, amelynek célja a minél szélesebb körű edukáció, illetve olyan segítő hálózatok kialakítása, amelyekkel hatékonyabbá válhat a segítségnyújtás. A Szív City egy olyan közösség létrehozását tűzte ki célul, amelynek önkéntesei bármikor riaszthatók, ha a közelükben hirtelen szívmegállás történik. Így a mentők kiérkezéséig megkezdődhet az újraélesztés, ami létfontosságú az első percekben. Természetesen jó, ha az önkéntesnek van képzettsége az újraélesztés terén, ám ha nincs, akkor is végezhet újraélesztést a mentésirányító telefonos instrukciói alapján.
Az Életmentő App sokrétű funkciókat lát el, saját magunk vagy mások számára is hívhatunk segítséget egyetlen gombnyomással, a helymeghatározás segítségével pedig könnyebben eljuthat hozzánk a segítség. Ezen kívül saját egészségügyi adatainkat (például gyógyszerérzékenységünket, ismert betegségeinket) is eltárolhatjuk benne, így a mentésirányítókhoz hamarabb eljutnak a fontos információk. Továbbá számos elsősegély-útmutató nyújt támogatást, hogy a mentők kiérkezéséig a lehető legmegfelelőbb segítséget biztosíthassuk.
De most lássuk lépésről lépésre, pontosan mi is a teendő baj esetén:
1. A szakértő szerint mielőtt hozzálátnánk a segítségnyújtáshoz, fontos, hogy meggyőződjünk a saját biztonságunkról, illetve a többi jelenlévőéről. Például, ha a bajbajutott áramütést szenvedett, semmiképpen ne érintsük, amíg ki nem iktattuk a veszélyforrást. Ugyanilyen veszélyesek lehetnek a mérgező gázok, a dőlésveszély, sőt, akár egy kutya is, aki a gazdáját védelmezi a segítőktől.
2. Ezt követően szólítsuk meg a bajbajutottat, miközben finoman megrázzuk vállánál. Ha a beteg nem reagál, eszméletlen, igyekezzünk a hátára fordítani. A fej óvatos hátrahajtásával tegyük szabaddá a levegő útját, és hajoljunk a bajbajutott fölé, tekintetünkkel a mellkas irányába, így egyszerre hallhatjuk és érezhetjük a légzést, illetve figyelhetjük a mellkas emelkedését. Ha tíz másodperc alatt legalább kétszer nem vesz levegőt, illetve légzése nehézkes vagy gyenge, haladéktalanul hívjunk – vagy hívassunk – mentőt, és kezdjük meg az újraélesztést. Ebben a diszpécser szükség esetén telefonos segítséget nyújthat, illetve azt is meg tudja mondani, van-e a közelben félautomata defibrillátor (ha más is jelen van, küldjük el érte, azonban, ha egyedül vagyunk, semmiképpen ne hagyjuk magára a beteget).
3. Az újraélesztés legfontosabb lépése a mellkaskompresszió. Egyik tenyerünk párnás részét helyezzük a beteg mellkasának középvonalába, a szegycsont alsó felére, másik kezünket pedig kulcsoljuk kézfejünkre. A mellkast öt–hat centiméterre nyomjuk le, miközben karunkat nyújtva tartjuk. Sokan félnek tőle, hogy ezzel kárt okoznak a betegen, eltörik a szegycsontját, a legfontosabb azonban az, hogy megmentsük az életét. A lenyomásokat 100–120/perc ütemben folytassuk, minél egyenletesebben (ez a Stayin’ Alive című zeneszám üteme).
4. Ha képzettek vagyunk, van gyakorlatunk, a harmincadik lenyomás után végezzünk két befújást. Ha azonban teljesen laikusok, és nem tudnánk elvégezni jól a befújásokat, inkább folytassuk a mellkaskompressziót.
5. Amennyiben félautomata defibrillátor is rendelkezésünkre áll, helyezzük az öntapadó elektródákat a beteg mellkasára, kapcsoljuk be a készüléket, és kövessük a megjelenő utasításokat. Ha több elsősegélynyújtó is jelen van, az elektródák felhelyezése közben egyikük folytassa a mellkaskompressziót. A defibrillátor utasításait ábrákkal és hanggal is mutatja az eszköz, így segít eligazodni a teendőkben. Azt is jelezni fogja, ha a beteget sokkolni kell, ekkor győződjünk meg róla, hogy senki sem ér hozzá, mielőtt megnyomnánk a sokk indítógombját. A sokkolás után, illetve, ha nincs szükség sokkolásra, folytassuk a mellkaskompressziót, és kövessük a defibrillátor utasításait.
6. A mellkaskompresszió helyes végrehajtása fárasztó művelet, így, ha többen vagyunk, váltsuk egymást, hogy megszakítás nélkül folyhasson az újraélesztés.
Addig folytassuk a mellkaskompressziót, míg meg nem érkezik a mentő, illetve a beteg magához nem tér. Ez sajnos önmagában a mellkaskompresszió hatására ritkán szokott megtörténni, azonban a túlélés érdekében, és a károsodások minimalizálása szempontjából elengedhetetlen, hogy minél hamarabb megkezdődjön a folyamat, és kitartóan folytassuk azt.
Pichler Zsófi
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Kanizphoto