Alaptörvény-ellenes az iskolaérettség eldöntésének rendszere, változásokra számíthatunk
Decemberben és januárban az iskolaérettség kérdése uralta a nagyobb óvodás gyereket nevelő szülők beszélgetéseit – tudom, mert láttam, részt vettem benne. Írtam is róla, mivel egyértelmű volt, hogy az új rendszer nem jó, hiszen szülőként sem azt nem tudjuk biztosan, hogy iskolaérett-e a gyerekünk (főleg nem, hogy iskolaérett lesz-e kilenc hónappal később), sem azt, milyen is pontosan a két évvel ezelőtt bevezetett szülői felelősségű kérvényezés. Az ismeretségi körömben ráadásul sok család későn kapcsolt, és lecsúszott a kérvényezésről, mert az óvodából (akár a speciális járványügyi helyzet miatt) nem kapták meg a megfelelő tájékoztatást. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében elméletileg ilyen többet nem lesz. Ez első lépésként szuper, de még bőven van tennivaló. Tóth Flóra írása.
–
Miről döntött az Alkotmánybíróság?
Az Alkotmánybíróság határozatában alaptörvény-ellenesnek minősítette a jelenlegi iskolaérettséget megállapító rendszert, mivel minden gyereknek alkotmányos joga iskolaéretten megkezdeni az általános iskolai tanulmányait, és jelenleg ez nem garantált. A határozat kötelező érvényű a jogalkotóra nézve, és a változás irányát is meghatározták az indoklásban: a döntésbe be kell vonni az óvodapedagógusokat, különös tekintettel azokra a családokra, ahol a szülők nem kérvényezik saját döntésük alapján a halasztást.
Bár az Alkotmánybírósághoz már nem fordulhatnak egyszerű állampolgárok, a Szülői Hang közösségnek óriási szerepe van abban, hogy eljutott a megfelelő emberekhez az információ: közel tízezerrel kevesebb gyerek kapott halasztást idén, valószínűleg azért, mert a szüleik nem kapták meg a megfelelő tájékoztatást. Bár az adatok szerint a kérvények döntő többségét (96 százalékát) elfogadta az Oktatási Hivatal, a Szülői Hang felmérése szerint a szülők 94 százaléka nem találta megfelelőnek a rendszert, ahogy az Alkotmánybíróság sem.
Miklós György, a Szülői Hang alapító tagja és a Kötelező beiskolázás nevű, közel 14 ezer követővel rendelkező, a szülőknek tájékoztatást nyújtó Facebook-csoport moderátora azt mondja, biztató ez a döntés, a változás pedig mindenki számára kedvező lehet:
„A határozat a 2022 szeptemberében potenciálisan iskolát kezdő gyerekeket érinti, tehát akikről már döntés született, ők annak megfelelően kezdik vagy nem kezdik az iskolát. Június 30-ig kell az Országgyűlésnek módosítani a törvényt. Ehhez nagyon fontos kiindulás az óvodapedagógusok bevonása, mert
szerintünk is az a legfontosabb, hogy helyben, vagyis az óvodában, a gyereket ismerő szakértők bevonásával szülessen döntés. Ha szervezetten lehetne a szülőnek és az óvodapedagógusnak tartani egy konzultációt a kérdésről, akkor az esetek döntő többségében jó döntés születne.
Ha esetleg nem tudnak megegyezni, akkor be lehet vonni a Pedagógiai Szakszolgálatot, ami jelenleg nem elérhető önkéntes alapon, kizárólag az Oktatási Hivatal előírására.”
Az Alkotmánybíróság döntése kötelező érvényű, tehát biztosan módosulni fog a rendszer, de azt nem lehet tudni, hogy pontosan miben. Ami fontos, hogy a határozat értelmében továbbra is a szülő joga döntést hozni a gyereke iskolaérettségéről, csak ehhez több segítséget kellene kapnia.
Nemrég az Alapvető Jogok Biztosa is jogszerűtlennek ítélte a folyamatot, három fő pontban foglalta össze az érveket:
- Az elektronikus kérvényezés esélyegyenlőtlenséghez vezet, hiszen sok hátrányos helyzetű család számára ez nem elérhető lehetőség.
- A túlterhelt Pedagógiai Szakszolgálatoknál problémát jelent a megnövekedett számú vizsgálat, ami fennakadást okozhat a szolgálat más feladatainak elvégzésében – ez szintén nem szolgálja a gyerekek érdekét.
- A január 15-i határidő fellebbezési, módosítási lehetőség nélkül túl korai, mivel sok gyereknél történhet olyan változás a határidő után, ami a döntés felülvizsgálatát teszi szükségessé.
Miklós György a jogi állásfoglalásokat is figyelembe véve azt mondja, ideális esetben így kellene megváltoztatni a törvényt:
„Az Oktatási Hivatalnak semmi érdemi szerepe nincs az egészben, ráadásul lassítja a folyamatot, ezért véleményem szerint teljes egészében ki kellene iktatni. Felméréseink szerint
a szülőknek, és ezáltal a gyerekeknek is nagyon stresszes a folyamat, és méltatlan, hogy a saját gyermekünket minél rosszabb színben kell feltüntetni.
Eddig nem volt megszervezve az érdemi tájékoztatás a szülők részére – hiszen az óvoda szerepét megszüntették, ezt mindenképpen pótolni kellene. A tájékoztatás elsősorban a pedagógiai szempontok ismertetését, a gyermekről szóló személyes beszélgetést és közös gondolkodást kellene, hogy jelentsen. A megfelelő tájékoztatás hiányában idén (az elmúlt évek számai tükrében) körülbelül tízezernyi gyerek maradhatott le a halasztásról.
A január 15-i határidő túl korai, főleg azt tekintetbe véve, hogy utána nem lehet kérvényezni és módosítani sem. Ez azért is problémás, mert az intézmények decemberben csak részben elérhetők, a támogató papírokat pedig még ezelőtt be kellene szerezni, ezért sok kérdésben szinte egy teljes évvel az iskolakezdés előtt véleményt kellene mondani az iskolaérettségről, ami nem veszi figyelembe a gyerekek fejlődési útját. Az Alkotmánybíróság és az ombudsman is megerősítette, hogy az online kérvényezés és az elérhető információk hiánya hátrányos helyzetbe hozott rengeteg családot, sokan azért nem kérvényezték a halasztást, mert nem kaptak megfelelő tájékoztatást.”
Szülőként ezt tapasztaltam a témában
Bár egyik gyerekemnél sem vagyunk közvetlenül érintettek, de az ovistársak, osztálytársak miatt azért elég sokat látok a szülők tapasztalatából. Tudom, hogy ez a dilemma még a kifejezetten tudatos szülőket is nyomasztotta, egyszerűen azért, mert mind azt érezzük, hogy akár egy egész életre kiható döntés lehet – miközben olyan szakmai szempontokat kell(ene) mérlegelni, amire pedagógusi diploma nélkül, csak az internetre és a megérzéseinkre hagyatkozva nem vagyunk alkalmasak.
Ti például tudjátok, hogy mik azok a csecsemőkori reflexek, és miért okoznak problémát, ha még megvannak? Na, én sem, csak olvastam róluk az egyik gyerekem gyógypedagógusi szakvéleményében.
Egy ismerős szakértőtől megtudtam, hogy ez fontos, mérlegelendő kérdés az iskolaérettség megállapításában. Aki viszont nem olyan szerencsés, hogy felhívhatja egy hozzáértő barátnőjét, hogy átbeszéljék az óvodától kapott szakvéleményt, mert se barátnő, se szakvélemény, az hogyan jut döntésre? Ezért lenne nagyon fontos, hogy a módosított törvény megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy az óvodapedagógusok és a szülők megfelelően tudjanak kommunikálni a témáról, és egy, a gyerek érdekeit szem előtt tartó döntés születhessen. Minden egyes esetben.
Mert egy iskolaéretlen gyerek beiskolázása csak látszólag az adott gyerek és család elszigetelt problémája, valójában mindannyiunkat érint: tovább terheli az amúgy távolról sem ideális rendszert – első osztálytól az egyetemig biztosan, de szerintem utána is. Ezért örülök nagyon, hogy még ha csak egy lépéssel is, de közelebb jutottunk a helyzet tisztázásához.
Tóth Flóra
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/SDI Productions