Az egész úgy kezdődik, mint egy vicc:

– Mi történik, ha egy miniszter meg egy filmügyi kormánybiztos leülnek beszélgetni?
– Hát, ha gyerekek is kellenek a forgatáshoz, akkor átírják a törvényeket. 

És tényleg. A nyilvánosságra került információk szerint a magyar politikai közélet prominens alakjai találkoztak. Egyikük jelezte, hogy márciusban lesz egy forgatás, amihez gyerekek kellenek, tehát egyszerűsíteni kellene a folyamatot, ami a kiskorúak szereplésének gyámhatósági engedélyeztetésére vonatkozik. Mivel pedig a forgatás éjszaka is zajlik, ezért azt is el kellene intézni, hogyan lehet a kiskorúak éjszakai munkavégzését lehetővé tenni. 

Van az a helyzet, amikor a döbbenettől nem kap levegőt az ember. Amikor olyan történik, amit felfogni is nehéz, nemhogy megérteni. Az egyébként is darabjaira tört gyermekvédelmi rendszert az utóbbi években elképesztően sokszor, és gyakran alapjaiban alakították át. De legalább élhetett bennünk a remény, hogy ha rossz szakmai döntést hoztak, annak hátterében „csak” megalapozatlan vagy átgondolatlan szakmai gondolatok álltak, és nem partikuláris egyéni érdekek.

De ezek után csak egy kérdést tehetünk fel: Ezt ma Magyarországon tényleg meg lehet csinálni?

Tényleg így lehet játszani a gyerekekre vonatkozó szabályokkal (azaz: a gyerekekkel)? Tényleg lehetséges, hogy a minisztérium, ami elvileg a gyerekek védelméért felelős, nem azt mondja, hogy: „Bocsika, de a gyerekek nem dekorációs elemek vagy biodíszletek!” Esetleg ezt: „Kormánybiztos úr, a gyerekek védelmének rendszere nem olyan, amit kényünk-kedvünk szerint alakítunk. Ez egy nagyon érzékeny ökoszisztéma, amiben a gyerek szükséglete mentén átgondolt és szakmailag felépített folyamatok működnek.” (B… meg – tenné még hozzá gondolatban az egyszeri, felelősen gondolkozó miniszter.)

De nem ez történik, hanem elkezdik tervezni, hogyan lehet átírni a törvényeket. Utálom az összeesküvés-elméleteket, de ezek után máshogy nézek majd a fóti gyermekotthon otthonául szolgáló kastélykomplexum bezárására is (és arra, hogy ki fogja azt „eredeti fényében helyreállítani”)...

A másik döbbenetes momentum, hogy a gyerekekkel kapcsolatos hivatalos ügyekben sokszor hónapokat, akár éveket is várni kell egy döntésre, határozatra, amit a hatóságok általában azzal indokolnak, hogy túlterheltek, és nincs elég emberük. Viszont akkor, ha egy „fontos ember” kér valamit, azonnal haptákba vágja magát az egész rendszer. És akár egy jogszabály módosítása is megvan két nap alatt.

Innen nézve igazán cinikus, amikor éveket kell várni ezzel az indokkal egy-egy nemzetközi egyezmény ratifikálásánál (például, az Isztambuli egyezménynél, ami a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépésekről szól).

A gyermekvédelem nincs a legjobb állapotban. Egyik botrány jön a másik után.

Ebben a helyzetben egy szakmai irányító szervezet (minisztérium) nem tehetne mást, mint azt, hogy következetesen képviseli azokat az elveket, amelyekről a munkája szól.

Vagy, mondjuk, elég lenne csupán egyetlen elvet képviselni: minden olyan ügyben, amiben érintettek a gyerekek, a legjobb érdekeik szerint kellene eljárni. (Gyermekjogi egyezmény, 3. cikkely. Hatályba lépett Magyarországon 1991-ben). Ennyi.

Azért érezzük olyan mérhetetlenül szétbarmoltnak a gyerekvédelmi rendszert, mert ma már nem érvényesülnek benne a legalapvetőbb elvek sem, és elveszítette minden stabilitását. Folyamatosan változtatgatják. Alapból is, de ha ez ilyen egyéni érdekek mentén történik, akkor még rémisztőbb.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a gyerekek nem tárgyak. Gyerekeket nem lehet úgy megrendelni egy forgatásra, mintha kellékek lennének.

Ha egy gyerek szerepelni akar egy filmben, megteheti a hatályos jogszabályok szerint.  A szülő (törvényes képviselő) hozzájárulhat. Ha valaki úgy érzi, hogy ez a rendszer nem jó, akkor hozzon szakmai érveket. Az nem érv, hogy nincs idő betartani a szabályokat, úgyhogy írják át őket...

El nem tudom mondani, mennyire szeretném, ha ez csak egy (nagyon-nagyon) rossz vicc lenne. Ha kiderülne, hogy valaki hamis hírt terjesztett, vagy csak át akartak verni pár újságírót, aktivistát.

Annyira szeretném, ha ez lenne. Mert, ha tényleg igaz az eredeti hír, még annál is sokkal kiszolgáltatottabb a gyerekvédelem, mint amit egyébként gondolunk róla.

Dr. Gyurkó Szilvia