–

Mintha sosem lett volna másképp

„Manapság minden az életünket szipolyozza, életerőnket issza, mintha az kiapadhatatlan forrás vize lenne. Amikor a figyelem apró dolgokra összpontosul, a nagy dolgok feledésbe merülnek.”

Ezeket a sorokat az időszámításunk előtti VI. században élő kínai filozófus, Lao-ce tanításai között olvastam. Ha a figyelemről van szó, a kortárs kutatók tanácsai meglepően keveset változtak az ókori filozófusok véleményéhez képest. Ma a „tudatosság kríziséről” beszélnek, melynek részeként az emberek figyelme túlságosan kifelé irányul, így olyan dolgokra szentelünk értékes időt és figyelmet, amire valójában semmilyen szempontból sem kellene. Ez azonban csak egy része a dolognak, hiszen a figyelmünk együtt változik az időnkkel és az életünkkel. Elgondolkodtató, mire és hogyan koncentrálunk a mindennapokban, és mire összpontosítunk akkor, amikor célokat tűzünk ki, mire irányul van az életünk távlati figyelme, és ez a kettő hogyan kapcsolódik vagy nem kapcsolódik össze. 

Figyelem, ami hegyeket mozgat

A belülről és a kívülről meghatározott figyelem témájában talán a legérdekesebbek azok a történetek, melyekben a figyelem tudatos irányítása valaki számára a túlélés kulcsa volt. Edith Eva Eger magyar származású holokauszttúlélő A döntés című könyvében a haláltáborban megélt események kapcsán sokat ír erről a belső folyamatról, ami nála nem sokkal a táborba érkezés után kezdődött. Ekkor Edith a nővére kivételével az egész családját elveszítette: „Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan”. 

Később emberrablások és más iszonyú események túlélőinél is vizsgálták ezt a képességet, ami Csíkszentmihályi Mihály, a figyelem egyik legkiemelkedőbb kutatója szerint azt jelenti, hogy

a túlélést hihetetlen mértékben segíti, ha a külső világ embertelenné válása esetén az ember képes minél inkább kirekeszteni a körülményeket, kiválasztani azt, mire figyel.

Ez egyértelműnek tűnik, mégis meglepő, hiszen ez azt jelenti, hogy ugyanolyan fizikai hatásokra másképp reagálhat valaki olyannak a szervezete, akinek sikerül elterelnie a figyelmét. 

Miért arra figyelünk, amire?

Az agy ezeknek a betűknek az olvasása közben is bonyolult munkát végez figyelem szempontjából: sok ingert kiszűrve teszi lehetővé, hogy eljusson a tudatunkba a leírt szavak értelme. Ezt egy kutató azzal illusztrálja, hogy miközben ezeket a sorokat olvassuk, nem gondolkodunk azon, hol van a könyökünk, de bármikor „áttehetjük” rá a figyelmünket.

Ezért különlegesen pihentető a természetben lenni: kimutatták, hogy a természetes környezet passzívan foglalja le a figyelmünket, nem pedig fárasztó, koncentrált erőfeszítés igényel. Persze különbözhet, hogy ki mire figyel oda, bizonyos hatásokat van, aki figyelmen kívül hagy, és van, akiben erős érzéseket kelt. A különbség személyes emlékekben érhető tetten, vagyis például akad, aki észre sem veszi az ablaka alatt elhaladó mentő szirénáját, és van, akinek valamilyen emlék miatt görcsbe rándul tőle a gyomra. Reklámszakemberek pedig tudják, milyen dolgokra figyel oda szinte mindenki – vagy senki. Ezért van például, hogy bizonyos online előfizetések automatikusan megújulnak, hiszen kiderült, hogy ez nagyobb bevételekhez vezet, jórészt a figyelem hiánya miatt. 

Ki dönti el, mire figyelek?

A figyelmünk számunkra a legértékesebb, de ma már szolgáltatások és reklámok által is pénzzé tehető, ezért mások is versenyeznek érte mint korlátolt mennyiségű, szűkös erőforrásért.

Ezt a sajátos helyzetet az is színesíti, hogy a „versenytársaink” olykor többet tudnak a figyelmünkről, annak megszerzéséről és megtartásáról, mint mi magunk, hiszen szakemberek fejlesztették őket erre a célra.

Érdekes, hogy a technológiai eszközök és internetes platformok fejlesztői egyre nagyobb arányban hagyják maguk mögött az ilyen típusú munkaköröket. Felismerve a kortárs technológia hátulütőit, annak fejlesztése helyett digitális tudatosságról tanítanak, írnak, kutatnak. Ennek keretében azt igyekeznek elérni, hogy amikor valaki digitális eszközt használ, azért tegye, mert azt szeretné használni, célja van vele, nem az erre kitalált viselkedést befolyásoló eszközök döntenek helyette. Különösen igaz ez a gyerekekre és tinédzserekre: számukra sokan digitális higiéniaórát javasolnak az iskolákban a digitális eszközök tudatos használatához. 

A megoldás sem egyszerűsíthető le azzal, hogy a tudatunk illetéktelen, kiseprendő betolakodóival van dolgunk. A téma szakértői szerint kettőn áll a vásár. Ezzel nem az akaraterő hiányára utalnak, hanem olyan kielégítetlen szükségletekre, melyekről az ember azt érzi, kielégülnek a figyelemelterelés bizonyos módjaitól.

Tehát nem csupán a technológiai eszközökről van szó: hasonló érzelmi háttere lehet az étellel való figyelemelterelésnek, de még annak is, ha az ember „elkalandozik”. Ez általánosságban a kényelmetlen érzésektől való menekülés, amit generálhat például az unalom, vagy az, hogy lehetetlennek érezzük az adott feladat elvégzését. De adódhatnak más, belső feszültségkeltő tényezők is, és ha az ember gondolkodik ezen, megtalálhatja a saját válaszait. Szakértők szerint a saját figyelemelterelés háttérben lehet magány, szomorúság, szorongás is. Ennek megértése része lehet a szabadságunknak.  

  

Hogyan tarthatom meg stabilan a figyelmem fókuszát?

Megoldásként egy, a témával foglalkozó orvos azt javasolja, az ember időnként tegye fel önmagának a kérdést: „Mit csinálok most?” Ha a válasz az, hogy egy dolgot kellene, de helyette például Britney Spears gyámsági ügyéről olvasok (én biztosan nem tettem ilyet a mai nap folyamán egyszer sem…), tudjuk, mi a teendő. De ha éppen egy személyes konfliktuson való rágódás tereli el az ember figyelmét, azzal kapcsolatban viszont érdemes lehet inkább cselekedni, már csak az odafigyelés érdekében is. 

A koncentrált gondolkodás és figyelem elérésére számos más megoldási javaslat is létezik még, tudományos eredmények támasztják alá például a meditáció figyelemfejlesztési erejét. Ehhez nem kell csöndben ülni percekig: hasonló hatást vált ki, ha nagyon figyelünk mindennapi teendőkre, például fogmosás közben csak a fogmosásra.

De az is komoly eredményeket hozhat, ha naponta két percig csupán a légzésünkre figyelünk. Minden elmélyült figyelemmel végzett tevékenység fejleszti ezt a képességet, ami szakértők szerint olyan, mint egy izom: erősödik, ha eddzük.

Ezzel szemben állnak a felületes figyelmet igénylő tevékenységek, melyek viszont túlzott mennyiségben gyengíthetik az elmélyült figyelem képességét. Javasolják a digitális eszközöktől mentes órák beiktatását a mindennapokba, lefekvés előtt két órán keresztül ajánlatos teljesen kerülni a képernyőt (ez az alvásminőséget is nagyban segíti). Az elegendő alvás, a rendszeres testmozgás, és a nagy mennyiségű koffein elhagyása olyan eszközök, melyek a szervezetet segítik fókuszálni. 

Az emberi figyelem rendkívül jól fejleszthető képesség. Kutatások szerint az elmélyült figyelem a mindennapokban – a másik emberre, egy feladatra, bármire – segíti a jó közérzetet, és hosszú távon boldogabbá teszi az embert. 

 

Baló Sára

Források: ITT

Edith Eva Eger: A döntés. 71. old. Libri Kiadó, 2017. 

Dean Burnett: The Happy Brain. 60. old. Guardian Faber Kiadó, 2018. 

Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. 147. old. Nyitott Könyvműhely Budapest, 2010.

John Medina: Agyunk csodás titkai. 80. old. Alexandra Kiadó, 2010.

Edith Eva Eger Az ajándék című könyvéről nemrégiben Filákovity Radojka írt remek cikket, olvassátok el ITT!

Viktor Frankl Az élet értelméről című könyvét pedig Dudics Emese ajánlja nektek, ITT olvashatjátok el, miért

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Klaus Vedfelt