–

Mitől lesz egy szülés jó?

Mert igenis vannak jó szülések. Egy szülésélmény nem attól lesz jó és szép, mert nem fáj, vagy mert „nem is az anya szül, hanem az orvos”, amit a rehabilitációban sokszor a fájásoknál is keményebb császárról szoktak mondani. Hanem érzésektől, pillanatoktól, és leginkább attól, hogy olyan közeg vesz körül bennünket, amiben biztonságban érezzük magunkat. Én legalábbis ezt éreztem, amikor megkeresett egy olvasónk, és elmesélte a saját szülésélményeit, amik számára nagyon pozitívak voltak. Annyira, hogy ha bárki megkérdezi tőle, milyen volt a szülés, azt feleli: szuper – ami rendszerint megzavarja az embereket, mert nem erre a válaszra számítanak.

Ő egy kétgyerekes magyar anyuka, aki külföldön él – valójában teljesen mindegy, hol, csak azért fontos, mert így talán elkerülhetjük, hogy a fizetős szülészeti szolgáltatások, a különböző közszájon forgó kórházi irányelvek és a magyar egészségügy – szülésekre is kiható – problémás helyzete legyen a téma. Egyébként külföldön sem tökéletes az egészségügyi rendszer, de talán vannak olyan pontjai, amelyeket érdemes átvenni – rendszerszinten is, vagy akár úgy, hogy mi magunk próbáljuk meg „kicsiben” elérni, hogy számunkra kedvezően alakuljon a helyzet.

Szerintem felemelő egy összeségében pozitív szülésélményről olvasni, és aki érintett, az közben felidézheti a saját szülése – több vagy kevesebb – jó pillanatait. Mert ezekre talán ritkábban gondolunk.

Aki pedig szülés előtt áll, az szerintem gondolja át, ő mit tud tenni azért, hogy a kisbaba mellett hasonlóan jó élményekkel távozzon majd a kórházból.

Az elmúlt hónapok egy kicsit segítettek abban, hogy egyrészt jobban értékeljük az egészségügyi dolgozók munkáját, másrészt, tudatosabb páciensek legyünk. (Erről egyébként ebben a karantén alatt készült Elviszlek magammal különkiadásban mesél dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató.)

Mi a jó neked?

„Az első szülésem elég hosszú volt, és nem teljesen komplikációmentes, így akár negatív is lehetett volna, mégis pozitív volt, mert azt éreztem, hogy figyelnek rám, senki nem szól bele, hanem mindenki azt nézi: nekem és a babának hogyan tudnak segíteni. Kérdeztek, segítettek, mindent megtettek, hogy komfortosan érezzem magam. Kaptam epidurális fájdalomcsillapítást, ennek köszönhetően a kitolás előtt fél órát pihentem. Ez azért volt fontos, mert amikor megkaptam a fájdalomcsillapítást, délelőtt tizenegy volt, én pedig előző este kilenc óta vajúdtam, és látták rajtam, hogy szükségem van egy kis pihenésre. Tényleg azt nézték, hogy minden a lehető legjobb legyen nekünk. A második szülésem nemcsak hasonló biztonságérzet mellett zajlott, hanem még gyorsabb is volt – így arra még inkább helytálló, hogy szép szülésélmény. Amikor a fájdalomcsillapító injekciót kaptam, a férjem fogta a kezem, és egyébként is végig velem lehetett, utcai ruhában, és minden különösebb rákészülés nélkül.

Fogadott szülésznőm volt, akivel korábban már találkoztam, hogy megbeszéljük, hogyan szeretnék szülni, és még az első terhességem alatt részt vettem egy szülésfelkészítőn is.

Ott nagyon sok praktikus információt kaptam a szülés menetéről, körbevezettek a kórházban, mindent megmutattak, ami fontos abból a szempontból, hogy ne egy teljesen ismeretlen helyen találjam magam, amikor megindul a szülés.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fogadott szülésznő és a családi szoba nálunk sem ingyenes, de ahhoz képest, amiket olvastam a magyarországi szülésekkel kapcsolatban, szerintem az alapvető hozzáállás más. Ha felfogadsz egy szülésznőt, szerződést kötsz vele, amiben benne van az is, hogy ő mit vállal a pénzért. A szülésznő nemcsak a szülés előtt és alatt segít, hanem az utógondozás is hozzá tartozik. Ez jelenleg azt jelenti, hogy ha a második kisfiammal kapcsolatban valamilyen kérdésem van, akkor küldök neki egy fotót WhatsAppon, ő pedig szinte rögtön válaszol.”

(Mielőtt visszatérünk a szülés további részleteire, szeretném elmondani azt a nagyon fontos információt, hogy ez a szüléstörténet még a koronavírus-világjárvány előtt történt, tehát minden információ arra vonatkozik, hogyan működött ez a karanténhelyzet előtt – de ha van szép karantén alatt szüléstörténetetek, azt is nagyon szívesen megosztjuk.)

Orvos nélkül

„A második szülésem úgy indult, hogy előtte két hétig az egész családunk influenzás volt – én is, terhesen, ami nem volt nagy élmény. De így legalább anyukám már jóval a szülés előtt megérkezett, ezért nem kellett izgulni, hogy ki lesz a nagyobb fiunkkal, amikor megindul a szülés. (Egyébként több vészforgatókönyvet kidolgoztunk, éjszakai indulással, kulcsátadással meg mindennel.)

Miután megvizsgált a szülésznő, azt mondta, hogy ez még el fog tartani egy darabig, és javasolta, hogy menjünk sétálni vagy vásárolni. Így még egy óra eltelt. Aztán elfolyt a magzatvíz, akkor épp térdeltem az ágy mellett, majd mondtam, hogy most már szeretnék fájdalomcsillapítást. Erre elég hamar ott termett a fájdalomcsillapítást végző doki – és a férjem végig velem volt. Utána is a térdelés volt a legkényelmesebb, akkor már az ágykeretbe kapaszkodva, az ágyon térdeltem. A szülésznő közben segített,  hogyan fordítsam a lábfejem, hogy könnyebb legyen, és hasonló tanácsokat adott. Reggel fél kilencre értünk be a kórházba, és délután egykor már meg is volt a baba, szóval nem volt egy hosszadalmas szülés.” (Itt csak zárójelben jegyeznénk meg, többször hallottuk már, hogy itthon azért nem javasolják a fájdalomcsillapítást az anyukáknak, mert az nagyon elnyújtja a szülést. Nem vagyunk szakemberek, de ezek szerint nem minden esetben történik így – a szerk.)

„A kisfiamat egy előmelegített törülköző várta, nem vitték el, nem fürdették meg, egyből rám tették. És úgy maradtunk egy bő órát, együtt.

Orvos egyáltalán nem volt bent, sem a szülés alatt, sem utána. Az első szülésemnél a végén ott volt az orvos, de másodszor nem, mindent a szülésznő csinált, ő töltötte ki a papírokat is.

Egy órával később ő mondta, hogy menjek el pisilni, mert muszáj. Meg hozott be kaját, mindenfélét, amit össze tudott szedni hirtelen – szóval nagyon kötetlen és támogató volt az egész. Kaptunk egy kis könyvet, amiben készült hármunkról egy polaroid fotó, illetve a baba lábának a lenyomatát is megkaptuk. Ezen kívül körülbelül nyolc nyelven köszöntik a füzetben a szülőket, és praktikus információkat is tartalmaz a szoptatásról meg általában a babáról. Emellett van benne egy csomó hasznos telefonszám, például a kórház működtet egy nonstop szoptatós vonalat, ahol mindig lehet szakembertől kérdezni, ha valami nehézség adódna.”

Gyermekágyi gondoskodás

„A kórházi utókövetést is a szülésznők csinálják, de amíg bent voltunk, addig azért naponta egy orvos is megkérdezte, hogy vagyok. És bárkivel találkoztam, mindenki őszintén gratulált a babához, közvetlenül a köszönés és a bemutatkozás után. Mi három napot voltunk végül bent, de egyébként lehetett volna ambuláns szülés is. Mivel éppen tele volt az összes sima családi szoba, végül egy ilyen ambuláns családi szobát kaptunk, ahol az ablakmélyedésben alakítottak ki egy kuckót, de teljesen jó volt az is. Előfordult, hogy reggel hétkor szóltam az ügyeletes szülésznőnek, hogy nagyon éhes vagyok – de reggeli csak kilenctől van. Ő pedig gyorsan hozott mindenfélét, amit éppen talált, vajas zsemlét meg teát.

Ami még fontos, és talán nincs mindenhol így: alapvető, hogy adnak fájdalomcsillapítót a szülés utáni összehúzódásokra, és el is magyarázzák, hogy ez egyáltalán nem árt a babának. Nem kérni kell, hanem egyszerűen az éjjeliszekrényen hagyják, és ha elfogy, pótolják.

A tejbelövellést a szülésznők ajánlására mellszívóval segítettük, de egyáltalán nem nyomasztottak vele, minden az én döntésem volt. Az ipari gép használatát egyszer megmutatták, aztán rám bízták a dolgot.

Nálunk azért volt kiemelten fontos, hogy minél előbb beinduljon a tej, mert a kisfiam elkapott egy kisebb fertőzést, így lényeges volt, hogy hamar anyatejhez jusson. Amíg nálam nem indult be, addig az anyatejbankból kapott pótlást, amit egy, a mellbimbóm mellé tett rugalmas csőből kellett kiszívnia, hogy ne alakuljon ki cumizavar nála. Egyébként, ha hosszabb távon szükséged van mellszívóra, írnak róla receptet, amivel ingyen kikölcsönözheted a gyógyászati segédeszközöket árusító boltból.

Sok tekintetben azt vallják, hogy »a kevesebb több«, így nincs nedves törlőkendő a kórházban, csak sima papír, a köldökcsonkot csak gézzel tekerik körbe, hogy védve legyen, szóval egyáltalán nem tolják túl. A kórház elhagyásában is nagyon segítőkészek, természetesnek veszik az újszülöttek súlyvesztését, sőt, tanácsolják: rögtön evés után mérjük meg, hogy minél jobb legyen az eredmény. Mielőtt elmentünk, megvizsgálták a babát is és engem is, és mivel mindketten jól voltunk, mehettünk haza. A szülésznőmmel pedig azóta is tartom a kapcsolatot, nagyjából hasonlóan megy ez, mint Magyarországon a védőnői rendszer. A két kisfiamat két különböző kórházban szültem, és bármelyik mellett megyek el, mindig olyan szívmelengető érzés, szívesen gondolok vissza a szüléseimre.”

Nem feltétlenül országfüggő

Bár nyilván érdekesek a különbségek a magyar rendszer és aközött, amit az anyuka mesélt, őszintén bízom benne, sőt, tapasztaltam is, hogy itthon is vannak nagyon segítőkész és profi szakemberek, akikkel valóban elérhető az, hogy szép emlékként gondoljon vissza egy anyuka a szülésére.

Ha nektek is szép szülésélményetek volt, meséljetek! (Persze nem csak a szépre vagyunk kíváncsiak, minden tapasztalat jöhet! Sok cikket írtam arról, milyen nehéz helyzetek adódhatnak, ezért most az volt a célom, hogy mutassak egy pozitív tapasztalatot is.)

Tóth Flóra

A cikkben szereplő fotók az interjúalany tulajdonában vannak

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images