Hősünk, Tony Hawk – Az ember, akit nem érdekeltek a fizika törvényei

 –

„Ez a gyerek igazi kihívás”

Tony Hawkról még a saját édesanyja is azt mondta: igazi kihívás. Tény, a kaliforniai születésű kis Tony nem volt könnyű eset. 144-es IQ-jához komoly hiperaktivitás társult, így nem volt egyszerű lekötni a figyelmét. Annyira komolyan vett mindenféle sportot, hogy szó szerint lelki beteg lett, ha nem volt képes elérni, amit célul tűzött maga elé. Az anekdota szerint, amikor baseballozás közben kiesett, szégyenében elbújt az erdőben – az apjának hosszas keresés után szó szerint haza kellett rángatnia.

Az iskolából eltanácsolták, méghozzá „felfelé”: annyira okos volt, hogy azt javasolták, írassák magasabb osztályba, hogy ne unja halálra magát az órákon.

Hawk saját bevallása szerint elviselhetetlen volt egészen addig, amíg gördeszkázni nem kezdett. A többi történelem: ő lett a sportág valaha volt legismertebb arca, igazi nemzetközi szupersztár, aki ráadásul a sporteredmények mellett gyerekek millióinak életét változtatta meg világszerte. Mielőtt bárki legyintene: ez nem tizenéves gyerekek hóbortja, hanem komoly tehetséget és állóképességet igénylő sport. Hawk pedig eléggé kinőtt már a tinikorból: ötven múlt. És még mindig bámulatos formában deszkázik. Nézzétek:

Én ugyan elég tragikus voltam mindig fizikából, de a látottak alapján, gondolom, megállapodhatunk abban: ha esetlég érteném is a fizika törvényeit, Tony Hawknak elég gyakran van különvéleménye azzal kapcsolatban, mire képes egy emberi lény. Például, ugye, arra a bizonyos 900 fokos fordulatra, amiről sokáig azt hitték, képtelenség. Aztán jött Hawk, és beadta.

Csak, hogy értsd: ez két és félszeres fordulatot jelent a saját tengelyed körül. Ez nekem, mondjuk, szilárd talajon sem megy, nemhogy gördeszkával.

Generációnk meg nem énekelt hőse

Amikor értekezleten bedobtam, hogy írnék Tony Hawkról, megoszlottak a vélemények arról, szükség van-e erre a cikkre. Többen életükben nem hallottak még róla, az én generációmnak viszont emblematikus hőse. Lilla szerényen bevallotta: ő például játszott is a Hawk nevével fémjelzett videójátékkal, a Pro Skaterrel. Én nem, ellenben részben neki köszönhetően kezdtem érdeklődni az extrémsportok iránt. Az gyorsan (az első félszeg próbálkozáskor) kiderült, hogy gördeszkázni nem fogok, így kötöttem ki a görkorinál. Aztán néhány héten belül a baleseti sebészeten.

Az én karrierem a félcsőben rekordsebességgel ért tehát véget, a barátaim közül azonban sokan megmaradtak a deszkázásnál. Az ő szobájuk falán Tony Hawk-poszterek lógtak, és a kétezres évek elején, amikor még nem volt internetünk, a Pro Skater fontos zenei tájékozódási pontként is funkcionált. A játék alatt futó zenék egy részét ugyanis vélhetően sosem fedezzük fel, ha ott nem halljuk meg azokat:

Tony Hawk a játékhoz készült, és külön is kiadott válogatás-lemezekkel egy komplett generáció zenei ízlésére is hatással volt. (Az övéről annyit: egyik esküvőjén a legendás punkegyüttes, a Rancid zenélt.)

Hatása felbecsülhetetlen

Hawk tucatnyinál is több filmben tűnt fel (többségében cameo szerepben, ami azt jelzi, hogy Amerikában már az arca is védjegy), köztük a Rendőrakadémia 4-ben és a Jackass-mozikban. Szerepelt a Szezám utcában, a Miami helyszínelőkben, Gordon Ramsay A pokol konyhája című valóságshow-jában, dalszövegekben, Hornby-könyvben, videoklipekben, a Cartoon Network, a Fox és a Nickelodeon számos műsorában. És persze a Simpson családban, méghozzá saját szinkronnal:

Ja, el ne feledjem: az ő deszkájáról mintázták a gördeszka-emojit.

Mindezek mellett azok a saját videók, amelyeket az évek során kiadott, (amelyek másolt VHS-eken, majd később Torrent-oldalakon terjedve az egész bolygón terjedtek) gyerekek millióinak tanították a különféle trükköket. Egybevetve mindezt a fent már említett Pro Skater videojáték-sorozattal, Hawk popkulturális hatása gyakorlatilag felbecsülhetetlen.

Pillangó-effektus

Hawk legfontosabb eredménye azonban nem díjakban, pénznyereményekben vagy eladott játékkonzolokban mérhető. Tony Hawk ugyanis azt mutatta meg az én generációmnak, hogy megélheted az álmaidat. Amerikában korábban is pezsgő kultúrája volt az extrémsportoknak, mi, csóró vidéki gyerekek viszont csak a rendszerváltás utáni zavaros években szembesültünk először azzal, hogy a világ boldogabbik felén vannak emberek, akik abból élnek, hogy a félcsőben trükközgetnek.

Persze, aki valaha próbált már félcsőben trükközgetni, pontosan tudja, hogy az, akinek ez jól megy, minden pénzt és elismerést megérdemel.

Manapság talán már elfogadottabb, ha valaki végiggurul a városon a deszkájával, akkoriban azonban különösen felháborítónak és renitensnek tetszett, hogy „néhány hülyegyerek csattogtatja a kerekeit a park szélén”. Az meg, hogy ebből karriert lehessen építeni? Nonszensznek tűnt.

Azzal, hogy Tony Hawk kvázi popsztárrá vált, világszerte arra ösztönözte a gyerekeket, hogy vegyék komolyan a deszkázást, lehetett mutogatni az arcát a magazinokban a szkeptikus szülőknek, a szponzorok előtt megcsillantotta a lehetőségét a globális jelenlétnek. Az extrémsportokat űzők a pénzdíjas versenyekből és a szponzori támogatásokból tudnak megélni, és ezek a sportágak az elsők között kezdték tudatosan használni a videót mint a közösségépítés és a szponzoráció eszközét.

Hawknak régóta saját gördeszka-lapokat és alkatrészeket forgalmazó cége van Birdhouse néven, a sportoló nevével-arcával bármilyen ruházati cikk vagy cipő könnyedén eladható. Sőt: ma már fia is profi gördeszkás, saját szponzorokkal.

És amúgy jófej is

Bár lehet, hogy négy exfeleségének erről azért árnyaltabb véleménye van, egy biztos: Tony Hawk jó arc. Először is elég megnézni a Twitter-oldalát, ahol könnyezve röhögős sztorikat mesél arról, milyen az, amikor felismerik az utcán. Vagy éppen megmagyarázzák neki, hogy ő nem lehet az igazi Tony Hawk, mert az nem így néz ki. Sosem gúnyolódva, sokkal inkább önironikusan tálalja ezeket a sztorikat, érzékeltetve, hogy ő korántsem gondolja magát szupersztárnak.

Emellett Hawk 2002-ben létrehozta alapítványát, amelynek küldetése, hogy profi és biztonságos skateparkokat építsen Amerika-szerte a nehéz helyzetben lévő gyerekek számára.

Mert hát az mégiscsak jobb, ha a félcsőben vezeti le a feszkót a gyerek, mintha bandaháborúsdit kezdene játszani, ugye. Emellett – a többi közt Muhammad Ali, Mia Hamm és Andre Agassi társaságában – ő is alapító tagja az Athletes For Hope (Sportolók a Reményért) mozgalomnak, amely segít a sportolóknak jó ügyek mellett helyesen kiállni, az embereknek pedig abban, hogy részt vegyenek ezekben az ügyekben.

Kit érdekel a papírforma?

Noha közel sem ő az egyetlen világhírű deszkás, Hawk sok szempontból jóval eladhatóbb, mint más, hasonló kvalitásokkal rendelkező sportolók. Jó megjelenésű, már-már jófiús: az a típus, akivel minden anyuka szívesen elengedi randizni a lányát. Nincs ellenére a szereplés, intelligenciájának köszönhetően remek interjúalany, és átérzi egy-egy társadalmi ügy fontosságát.

Emellett viszont még ennyi idős korára is megmaradt annak a kajla kis kölyöknek, aki a hetvenes évek végén a gördeszkázásba menekülve győzte le beilleszkedési nehézségeit, szorongását és egyéb lelki gondjait. Így tudott ilyen sok gyerek példaképévé válni: hiszen ki hitte volna, hogy ez a madárcsontú kissrác nem töri ripityára magát az első elrontott trükknél, és 2009-ben Barack Obama amerikai elnök hívja meg magához trükközgetni kicsit?

A Hawk amúgy sólymot jelent magyarul, a deszkás beceneve épp ezért Birdman, azaz Madárember. Elég megnézni, hogy szárnyal ma is a félcsőben: elég találó elnevezés.

 Csepelyi Adri

 Kiemelt kép: Getty Images/Don Arnold/WireImage