Barát, aki mindent tud rólad, de még így is szeret – 10 filmmel ünnepeljük a női barátságokat

–

1. Thelma & Louise

35 év telt el, mióta Ridley Scott vászonra vitte Thelma és Louise történetét, a patriarchátusról megfogalmazott kritikája, valamint a barátságról közvetített üzenete mégis ugyanolyan aktuális, mint a ’90-es évek legelején. A lényeg a nüansznyi részletekben, hétköznapi párbeszédekben mutatkozik meg igazán, de már az alaptörténetben is kirajzolódik. Louise igazi feminista hős, aki kvázi „elrabolja” Thelmát bántalmazó férje fogságából, hogy ketten nekivágjanak egy babakék kabrióval a nagyvilágnak (ha lett volna akkoriban már Tumblr, ők óriásit mentek volna), majd miután egy férfi megpróbálja megerőszakolni Thelmát, Louise megöli a fickót.

Ezen a ponton menekülni kényszerülnek az igazságszolgáltató szervek elől – hisz mégis ki hinne nekik, ugye –, és viszonylag gyorsan a női Bonnie és Clyde-á avanzsálnak.

A két lány a maguk tragikus módján is a női összetartás és szabadság szimbólumai, akik a lehető legvagányabb módon intenek be az őket korlátozó társadalmi elvárásoknak – még akkor is, ha ez akár az életükbe kerül.

Ahw, már attól kiráz a hideg, hogy csak felidéztem a képkockáit!

2. Smoke Sauna Sisterhood

A Smoke Sauna Sisterhood a WMN-csapat egyik legkedvesebb filmjévé lépett elő az elmúlt két évben – Szabó Anna Eszter írt is róla –, nem véletlenül. A dél-észtországi Vőro közösség női tagjai amellett, hogy egy gyönyörű hagyománynak hódolnak a közös szaunázással, olyan témákat vitatnak meg egymással a forró gőzben, amelyek sajnos még napjainkban is tabunak számítanak a legtöbb helyen.

A test fizikai tisztításával párhuzamosan, mintha minden nehézség, szorongás, fájdalom is szabadon párologna ki belőlük: ahogy meztelenül ülnek egymás mellett, úgy vetkőzik le az évek során felgyülemlett hallgatást, gátlásokat és megfelelési kényszert is

– legyen szó az anyaságról, abúzustörténetekről, testképzavarról vagy más nehézségekről.

Gyönyörű a körítés, gyönyörű a dokumentumfilmes ábrázolás, gyönyörűek a történetek, de ami miatt ezen a listán szerepel a film, az sokkal inkább a kapcsolat: az a fokú mély, bátor intimitás, ami sajátja az igazán mély női közösségeknek.

3. Skate Kitchen

Működik New Yorkban egy fiatal, nembináris fiatalokból álló gördeszkás közösség, a Skate Kitchen. A név eredete már önmagában beszédes: mikor egy internetes kommentelő azt írta az egyikük videója alá, hogy „inkább menjenek vissza a konyhába”, a kamaszok a szexista beszólás mentén elnevezték kollektívájukat, ezzel is mutatva: ugyanúgy helyük lehet a „fiús sportok” világában, mint az élet bármely más területén. Crystal Moselle filmje az ő közösségükből indul ki, mégpedig úgy, hogy alkotásában valóban a csapat tagjai játszák önmagukat. Közéjük érkezik meg egy ponton a Long Island-i Camille, akit először szeretettel befogadnak, majd egy ballépése után mégis kiközösítik.

A film tehát sok izgalmas kérdést feszeget a (női és nembináris) barátságok mentén: választ keres arra, hogyan támogathatják egymást kamaszok az identitáskereső időszakban, hogyan tanulhatunk egymás határairól, mi fér még bele a „barátságkódexbe”, és hol a helye a megbocsátásnak.

4. Girlhood

Számomra a Girlhood hangulatát tekintve a Skate Kitchen testvére is lehetne: amellett, hogy mindkettő coming-of-age film, és reflektálnak társadalmi egyenlőtlenségekre, arra is rámutatnak, hogy a baráti (vagy haveri?) szövetség sem feltétlenül mentes a hatalmi dinamikáktól. Marieme, egy nehéz családi háttérből érkező, nélkülözéshez szokott, fekete kamasz például Lady, Adiatou és Fily lánybandájában tapasztalja meg ezt. A sok szempontból gátlástalan és kockázatvállaló banda egyszerre válik számára a szabadság és az önfelfedezés színterévé, valamint a szorongás és a megalázkodás felületévé.

A film hiteles látlelet arról, hogy a kamaszkor – ami még egy jómódú családban élő, biztonságosan kötődő ember számára is kihívásos – mennyi nehézséget jelenthet egy marginalizált közegből származó és könnyen befolyásolható fiatal számára.

Ezek a barátságok nem feltétlenül irigylésre méltók, de mindenképp tanulságosak. Releváns képet adnak a peer pressure (azaz társas nyomás), a kockázatvállaló attitűd, a lojalitás és a felelősségvállalás dilemmáiról.

5. Sült, zöld paradicsom

Ötödiknek jöjjön egy újabb régi klasszikus, egy igazi romantikus barátságtörténet: az 1987-es Fannie Flagg-regényen alapuló dráma, ami két síkon követ végig női sorsokat. A jelen egy idősek otthonában játszódik, ahol a frusztrált középkorú nő, Evelyn kezd beszélgetésbe a nála jóval idősebb Ninnyvel, a múlt pedig a ’30-as évekbe repít vissza, ahol egy fiatal és szabadszellemű lány, Ruth megszökik bántalmazó kapcsolatából, és Idgie nevű barátnőjével boltot nyit, ahol sült, zöld paradicsomot árulnak.

Jon Avnet filmje tipikusan az, amit jó szájízzel mutatnék meg a nagyimnak és a lányomnak egyaránt:

minden korosztály számára örökérvényű üzeneteket hordoz – teszi ezt úgy, hogy kilendíti komfortzónájából a konzervatív nézőt, és lenyugtatja a lázadót.

6. Mustang

Ritkán sírom el magam filmeken, de a házasságba kényszerített török lánytestvérek története többször is megríkatott – fájdalmassága és szépsége miatt egyaránt. Deniz Gamze Ergüven alkotásában egy olyan család történetét követhetjük végig, ahol a lányokat rebellis viselkedésük miatt – mert játszottak a tengerben – házi őrizetbe kényszerítik, majd sorban megpróbálják  kiházasítani őket a szülők által kijelölt férfiaknak.

A lányok életének minden aspektusa kontroll alá kerül – legyen szó az oktatáshoz való hozzáférésről, a saját testükhöz való viszonyukról, a társas kapcsolataikról –, egy dolgot azonban nem vehetnek el tőlük: azt az erős bajtársi szövetséget, ami a testvéreket barátokká, cinkosokká, egymás védelmezőivé alakítja.

Különösen izgalmas a filmben, hogy noha kislányokról és fiatal kamaszokról van szó, karakteres személyiségük, erős női archetípusuk már itt is kirajzolódik. Az engedelmes, az önfeláldozó mellett megjelenik a lázadó, a szabadságharcos és a védelmező is, és ki-ki a maga módján és eszköztárával alkalmazkodik vagy száll szembe a rendszerrel.

7. Portré a lángoló fiatal lányról

Oké, Céline Sciamma drámája egyértelműen kilóg a sorból, itt ugyanis egy azonos nemű szerelem kibontakozásának vagyunk szemtanúi, mégis sajnáltam volna lehagyni a listáról, hiszen – szerintem – szerelem sincs barátság nélkül. Egyébként is, Marianna és Héloïse kapcsolata sokkal inkább indul erős női szövetségként, ha úgy tetszik, barátságként, ami – Héloïse esetében – gyakorlatilag életmentő. Kapcsolatukat végig beárnyékolják koruk rigid törvényei (a 18. század Franciaországában járunk), és Héloïse kényszerházassága, amelyek egy ponton túl közös ellenséggé, a lázadás szimbólumává növik ki magukat.

Ugyanitt érdemes megemlíteni a – látszólag – csupán mellékszerepet kapó Sophie-t is. Noha ő „csak egy cselédlány”, fontos támogatója és barátja lesz a két főszereplőnek, akik még egy otthon elvégzett illegális abortuszra is elkísérik.

A film megrázó korlelet az 1700-as évek nőit érintő kiszolgáltatottságról, a szabad választás fontosságáról, és a sokszor szavak nélkül is működő női kapcsolatokról – és ezek a témák még most, több mint 300 évvel később is mélyen a szívünk legközepébe hatolnak.

8. Acélmagnóliák

A Thelma és Louise-szal hasonló évjáratú, ugyanakkor jóval higgadtabb film az Acélmagnóliák, amely egy louisianai kisvárosban lévő szépségszalon, a Truvy vendégkörének történetét mutatja be. És bár ennyi alapján ez lehetne egy korabeli Bajos csajok is, sok-sok csillámmal és puhasággal, Herbert Ross filmje sajnos nem egy leányálom.

A női összetartást egy kemény betegség, az azt követő haláleset, majd egy anya gyászfolyamata teszi próbára, bemutatva: a humornak a legnehezebb élethelyzetekben is helye van, a megtartó szociális háló pedig életmentő szereppel bírhat egy ekkora krízis idején.

És megerősítést nyer a felismerés is, amit mind tudunk, mégis nehéz felvállalni: sokszor épp a tragédiák kovácsolják még szorosabbá a kapcsolatainkat. 

9. Frances Ha

Noah Baumbach filmjének főszereplője, Frances (akit Greta Gerwig alakít), ambiciózus, de kissé szétszórt fiatal nő, aki táncosként szeretne boldogulni New Yorkban. Amíg mellette van legjobb barátnője, Sophie, nagyjából egyben tartja magát, de mikor a lány elköltözik, hogy másik városban építsen karriert, Frances összeomlik.

Ez a film tehát sokkal inkább szól egy hiányról – és a kiút kereséséről –, mintsem egy aktív, élő kapcsolatról, ám épp ez mutat rá arra, mit is jelent egy fontos és megértő személy jelenléte.

De ha a sztori nem győzne meg eléggé, győzzön meg a látványvilág: a fekete-fehér film gyönyörű snittekkel operál, ha odavagy a francia újhullámos művészetért, akkor kötelező felvenned a listádra.

10. A számolás joga

A ’60-as évek Amerikájában járunk, a hidegháború és az űrverseny idején. Az USA folyamatosan verseng a Szovjetunióval – azt azonban kevesen tudják, hogy a NASA egyik legfontosabb számításait három fekete matematikusnő végzi. Ők Katherine Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson, akiknek karaktere nagyon is valós. Bár a történelemkönyvekből módszeresen kihagyták őket, nélkülük nem landolhatott volna biztonságosan John Glenn űrhajós, nem tanulták volna meg az IBM számítógép működését a kollégák, és nem képviselte volna senki ezeken a területeken a fekete nőket.

Ezen a listán azonban nem (csak) az elképesztő teljesítményük miatt, de az egymáshoz való viszonyuk miatt is szerepelnek.

A nők ugyanis konkurálás helyett vállvetve támogatták egymást az érvényesülésben, legyen szó a rasszizmus elleni harcról, az űrkutatást segítő számításokról vagy a munka–magánélet egyensúlyának fenntartásáról.

Inspiráló, felemelő, időnként humoros film, amit minden nőnek érdemes látnia.

Takács Dalma