Botrányos magánélet és égig érő zsenialitás – Chaplin születésnapjára

–

Azt írom, 130 éve született (épp ma), de igazából ez sem biztos

Chaplin gyerekkora ugyanis maga volt az őskáosz, még az sem egyértelmű, mert hogy nem dokumentált, melyik nap jött a világra, és pontosan hol. Maradjunk tehát a források közös nevezőjénél: 1889. április 16-a táján és London környékén született.

Filmbéli nyomorúságos figurájába szeretett bele a világ, melyben önmaga paródiáját adta.

Egy komédiáscsalád fia volt, vándorcigány ősökkel rendelkezett, a szülei a kabaréban énekeltek. Születési anyakönyvi kivonata meg valószínűleg azért nem volt, mert elfelejtették jelenteni érkezését a megfelelő hatóságnál a zűrös rokonok.

Az apa korán elhagyta a családot, hogy aztán nem sokkal később belehaljon a piálásba, az anya pedig prostituált lett, hogy eltartsa a fiait. Az utcáról az elmegyógyintézetbe vezetett az útja, Charlie és bátyja, Sydney pedig árvaházba került.  

Zsenialitása elképesztő körülmények közül tört tehát utat magának, nagyjából a betont megrepesztő, úgy kibújó vadvirághoz hasonlítható a pályakezdése.

Ötévesen már színpadon állt

Anyja helyett ugrott be egész pontosan, akinek elment a hangja. Öt évvel később vásári komédiásként lépett fel, aztán tagja lett tánccsoportnak, majd színtársulatnak. Nem volt kérdés, mi lesz belőle.

Tizenkilenc évesen a legendás Fred Karno pantomimtársulatához szegődött. Karno volt a „slepstick” műfaj kitalálója. Egy olyan bohózatról van szó lényegében, amelyben a szereplők csetlenek-botlanak és kergetőznek.

A társulat, amelynek egyébként Stan Laurel is tagja volt (a Stan és Pan duó sovány tagja), egyik turnéja során Chaplin eljutott az Egyesült Államokba, hogy aztán ott is ragadjon: szerződést kapott ugyanis a Keystone stúdiónál. Hamarosan megszületett a vásznon a csavargó figurája, amelyet egészen Chaplin talált ki, és aki több mint nyolcvan filmben látható. Trottyos nadrág, szűk zakó, kicsi kalap, óriási cipő és bajusz, hogy idősebbnek tűnjön – Chaplin még csak huszonöt volt akkoriban. Ahogy saját maga írja karakteréről az Életem című memoárban: „sokoldalú fickó, csavargó és úriember, álmodozó, költő, magányos, aki állandóan kész kalandra és romantikára.”

Chaplin pillanatok alatt híres, gazdag és népszerű lett, de ennél is többre vágyott

Nem bírta a kötöttségeket, a korlátokat semmilyen téren. Váltogatta a stúdiókat, maga rendezte, írta a filmjeit, de zenéket is szerzett hozzájuk, és idővel producerkedett is. Színészként három év alatt  százötven dollárról tízezer dollárra nőtt a heti gázsija. Az időközben szintén az USA-ba érkező bátyja lett az ügynöke, aki egyébként maga is színészként dolgozott.

„Az én tehetségem: megmutatni és kifejezni a sors csapásait, éspedig úgy, hogy a keserűség, ami eltölt, a nézők számára vidámság legyen. Hiszek a nevetés és a könny hatalmában” – írta magáról Charlie Chaplin.

Ösztönös zseni volt, de nemcsak kreatív elme, hanem bölcs, széles látókörű gondolkodó is.  

A nevettetés, a hatáskeltés mellett feladatának érezte, hogy társadalmi kérdésekkel is foglalkozzon. A Kölyök például a nyomornegyedben töltött gyermekkoráról mesél. Az Aranyláz egy csavargó megpróbáltatásairól. Alapvetően tragikus helyzetekre mutat rá a humor eszközével.

A politika is erősen foglalkoztatta

Európai turnéja során a nacionalizmus természetét figyelte meg. 1940-ben leforgatta a Diktátort, amelyben Hitlert parodizálja. Ez az aktus azt bizonyítja, hogy jóval hamarabb átlátta a világpolitikai szituációt, mint kortársai Amerikában. (Igaz, amikor fülébe jutott, hogy Hitlernek kifejezetten tetszett a film, megbánta, hogy leforgatta.)

Ahogy teltek az évek, a hangosfilm mindinkább kiszorította a némafilmet, amelynek Chaplin a mestere volt. A Modern idők-ben (1936) hallható először a csavargó hangja, vagyis halandzsája. A karakter ezután visszavonult, nem szerepelt többé.

A művész pedig elhagyta Amerikát

Nem volt amerikai állampolgár amúgy, nemhogy nem kérte, de többször visszautasította a felajánlott lehetőséget. Az FBI (ezért is) figyelte, meg aztán szabadszájú volt, zűrös magánélete is botrányokat okozott. Ám igazán az ötvenes években lett forró a lába alatt a talaj. Kikiáltották ugyanis kommunistának. Amikor egy premier kapcsán Londonba utazott, konkrétan nem engedték vissza az USA-ba. Az FBI rávette a legfőbb ügyészt, hogy erkölcsi és politikai nézetei okán tagadja meg a visszautazási engedélyét. (Chaplin bosszúja: a McCarthy korszak kommunista paranoiáról és a feketelistás korszakról készített egy filmet 1957-ben, ez az Egy király New Yorkban.)

Ezután Svájcban élt negyedik feleségével Oona O'Neill-lel. A híres drámaíró lánya bálványozta Chaplint, és élete végéig kitartott mellette. Chaplin is lenyugodott, legalábbis egészen másként élt, mint Oona előtt.

Egész életében a figyelmet, a csodálatot, a feltétel nélküli szeretet kereste

Ha úgy érezte, nem kapja meg, amire szüksége van, tombolt, őrjöngött.

Ma könnyen rápecsételnénk a „nárcisztikus” jelzőt – ez akkoriban még nem volt divat. De tinédzser lányok iránti konstans vonzalmát már akkoriban sem nézték jó szemmel, ha nem is számított olyan nagy bűnnek mint ma.

A legenda szerint kétezer nővel feküdt le. A Vanity Fairnek 1926-ban adott interjúban úgy jellemezte a számára ideális nőt, hogy : „Én nem vagyok belé szerelmes, ő viszont belém van habarodva”.

Féltékenykedett, nem bízott a nőkben, rettegett attól, hogy megbántják és elhagyják, ezért ő bántott meg és hagyott el inkább másokat. A filmjeiben önmagát is kifigurázza: az erős, független nőkkel szemben félénk, a gyengékkel viszont basáskodik.

Huszonnyolc évesen nősült először, egy tizenhat éves Mildred Harris nevű lányt vett el, gyermekük született, aki miatt voltaképpen házasodtak, de a baba meghalt – ezután elváltak.

Pár évvel később jött egy újabb tinilány, Lita Grey. Őt is elvette, amikor teherbe esett. Nem szerette, de nem akart börtönbe kerülni fiatalkorú megrontásáért, ezért megkérte a kezét. Fiúk született, mégis szétmentek, a viharos válás, amelynek során Lita ügyvédje megfenyegette, hogy kitálal a sajtónak Chaplin hollywoodi férjes asszonyokkal bonyolított afférjairól, anyagilag és lelkileg is padlóra küldte Chaplint, öngyilkosságot fontolgatott állítólag, megőszült.

A Joan Barry nevű lány sokáig zaklatta. Apasági keresetet is indított ellene, de a vérvizsgálat tisztázta Chaplint a vád alól. Ennek ellenére heti járadékot fizetett a volt barátnőnek a gyermek huszonegy éves koráig.

Oona O'Neill-t 1943-ban vette el. Ekkor ötvennégy éves volt, a lány pedig tizenhét

A nagy korkülönbség ellenére ez a házasság jól sikerült, nyolc gyermekük született, három fiú és öt lány.

Chaplin élete végéig aktív volt, tervezett, ötletelt és időnként forgatott is: utoljára 1967-ben. A hongkongi grófnőt, Sophia Loren és Marlon Brando főszereplésével. A csodabogár című filmjét már nem tudta befejezni, 1977. december 25-én meghalt.

Az őt méltatlanul száműző Hollywoodba csak egy rövid látogatásra tért vissza a hetvenes években, átvette az életművéért odaítélt Oscar-díját. Nem sokkal később az angol királynő lovaggá ütötte. A város, amelyből csavargóként indult, élete végén ünnepelte.

Szép, hosszú élete volt: nyolcvannyolc sűrű, fordulatos év adatott neki.

Két hónappal a temetése után abszurd fordulat következett: koporsóját a kriptából ellopták, és váltságdíjat követeltek érte. Az özvegy a rendőrséghez fordult. Az elkövetőket elfogták, börtönbe csukták, Chaplint újratemették.

Tizenöt évvel később Richard Attenborough rendezett filmet róla, Chaplin címszerepét pedig Robert Downey Jr. játszotta – igen emlékezetesen. 

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/General Film Company