„Hol van a túrós csusza uborkasalátával?” – 92 éve mutatták be az első magyar hangosfilmet

–

Fényhangos mozgókép

A némafilmek igen hamar meghódították a világot, és a Lumière testvérek 1895-ös első párizsi nyilvános filmvetítése után rohamosan elterjedtek szerte a világban. Körülbelül harminc évig keveset változott a technika, és a nagyközönség is elégedett volt a feliratos filmekkel. Magyarországon 1901-ben mutatták be A táncz című első magyar némafilmet, és pont harminc évet kellett várni, mire elkészült az első magyar hangosfilm is.

Amerikában már négy évvel korábban, 1927-ben látható volt a The Jazz Singer című hangosfilm, ebben még lemezre rögzítették a hangokat, zörejeket, és a vetítéssel párhuzamosan játszották le a hanglemezt, de ez elég nehézkes volt technikailag.

Az első világháború idején egyszerre többen is feltalálták a fényhangos filmet, köztük a magyar Mihály Dénes is bejelentette szabadalmát.

Magyar vonatkozása van a legelső, fényhangos, egész estés filmnek is, mert 1929-ben Zukor Adolf Paramount Pictures nevű cége gyártotta az Applause című mozit.

Olvassátok el Csernik Gréta régebbi ÍRÁSÁT is, amelyben a némafilmek jelentőségét taglalja.

A kék bálvány

Lázár Lajos rendezte Bónyi Adorján azonos című könyve alapján az első magyar hangosfilmet, amelynek Eiben István volt az operatőre, és Angyal László szerezte a zenéjét.

Már ebben is Jávor Pál játszotta a hősszerelmest (róla ITT írtunk), aki két évvel korábban, a Csak egy kislány van a világon című filmben tűnt föl először a filmvásznon. Ez egy hibrid eljárással készült mozi volt már, bizonyos részletei némafilmként, a zenés részletek és egyes párbeszédek viszont hanggal születtek, és épp Jávor volt a legelső, akinek hallhatták a hangját a magyar nézők.

A kék bálványban Jávor mellett Gózon Gyula jeleneteit élveztem a legjobban, ő igazi komédiás, és fantasztikusan énekelt a filmben, de Beregi Oszkár és Pethes Sándor is remek alakítást nyújtott. Radó Nelli dekoratív elem maradt, de abban hibátlanul teljesített.

Idealista történet

Bár akkoriban valóban megesett, hogy egyetlen éjszaka alatt elkártyázott, vagy pár hónap alatt elherdált egy báró vagy egy földbirtokos akár kétezer holdat is, mint a filmbeli Lóránt György, (aki Jávor játszott), mégis nagyon szájbarágós a történet. Az elszegényedett báró és inasa (Gózon Gyula) Amerikában próbál szerencsét, pincérként dolgoznak, de kirúgják őket. Az alaphelyzetet még egy felirattal magyarázzák el a film kezdetén, mint a némafilmekben.

Épp abban az étteremben iszik búsan inasával a báró, ahonnan korábban kirúgták őket, amikor a nagyon gazdag Mary (Radó Nelli) is ott unatkozik idegesítő udvarlójával és szórakozott nagybátyjával. Mary nem tudja levenni a szemét a búsuló báróról, aki ezt észre sem veszi. Egy szegény sorsjegyárus tér be az étterembe, akit ki akarnak dobni, de Jávor megvédi, és vesz tőle egy sorsjegyet, majd Mary az összes többi sorsjegyet megvásároltatja magának.

Egy csodálatos farm nyereményét ígéri a sorsjegy, és mit tesz isten, Mary, valamint a lecsúszott báró is megnyeri a főnyeremény egyhatodát.

A csodálatos farmról kiderül, hogy a világ végén van, és egy lepusztult kalyiba. Mire a báró és inasa nagy nehezen elvergődik odáig, ott már három goromba ember kártyázik. Az egyikük, egy kínai férfi (akit Makláry Zoltán játszik elég parodisztikusan) mindent elnyer a másik kettőtől, akikről utólag kiderül, hogy szerencsevadászok, és nem bánják, ha nincsenek a hatóságok szeme előtt. A kínai kivételes szerencséjét egy imádott bálványkészletnek tulajdonítja, amit folyton tisztogat és nézeget. 

Inkognitóban Mary is megérkezik a bácsikájával, hamar szárba szökik a szerelem a báróval, ők pedig természetesen dalra fakadnak. Ám Mary idegesítő kérője is a farmra utazik, és naná, hogy félreérthető helyzetben találja őket a báró. Pedig Mary csak arra biztatja a kérőjét, hogy lopja el a bálványt, mert szeretné, ha a szerelemben szerencsés lehetne általa.

A bálvány eltűnik, de az általam látott kópiából hiányzik jó negyedóra az eredeti filmhosszhoz képest, valószínűleg ekkor derül ki, hogy mi az igazság a bálvány eltűnésével kapcsolatban.

A lényeg, hogy a két nehézfiú megszökik, amikor a rendőrség is elkezd nyomozni az eltűnt bálványok ügyében, Mary visszatér a bácsikájával, és velük tart a báró is. Mary apja először gorombán viselkedik vele, mert a kéretlen kérő megtéveszti őt, ám a happy end elmaradhatatlan, mert a báró bácsikája épp Mary apjával tárgyal, és – micsoda véletlen már megint –, azt a hírt is ő hozza, hogy sikerült a birtokokat visszaszerezni, így már semmi nem állhat az ifjú szerelmesek boldogságának útjában. 

Sok pénz és nagy elszántság kellett hozzá

„A Kék bálvány költségvetését Gróf Zichy Géza Lipót gyártásvezetőnek sikerült előteremtenie, miután megegyezett a Grünwald–Schiffer céggel, hogy 110 ezer pengő filmtámogatásért cserébe Schitovszky belügyminiszternél kijár nekik egy útépítési megbízást. […] Az 1931. április 29-én kezdődő és öt hétig tartó forgatás helyszíne a hangberendezéssel frissen felszerelt Hunnia Filmgyár, illetve Annavölgy és Pilisvörösvár volt, ahol a Filmipari Alap által Németországból hozatott Tobis-Klang rendszerű hangosfelvevő gépet használták” – olvastam a film története után kutatva

A sokféle műfajt megidéző film épp amiatt fulladt érdektelenségbe a magyar mozinézők körében, mert az alkotók mindent bele akartak pakolni, az akkoriban népszerűnek számító hollywoodi filmek kínálatából. De sajnos pont az amerikai szállal tudtak nehezen azonosulni az itthoni nézők.

A színészek játékának stílusa is túlontúl sokféle: a burleszk műfaját is megidézte a film, a két nehézfiú (Sárossy Andor és Gárdonyi Lajos) például kicsit Stan és Pan figuráját próbálta hozni – Hacsek és Sajó stílusában persze –, de a western is feltűnik, egy krimiszál is elkezdődött, és unos-untalan dalra fakadtak a szereplők.

Az eltúlzott gesztusok, a karikatúraszerű figurák, a papírízű párbeszédek, a kiszámítható cselekmény és az erőltetett humor sem ejtette rabul a magyar nézőket.

Ráadásul technikailag is nagyon kezdetleges volt a film, mert a kamerák berregése is hallatszott, ezért dobozba zárták a kamerákat, ami miatt viszont statikussá váltak, így egyes jeleneteket egyszerre három kamerával rögzítettek, hogy követhető legyen a sztori. Filmtörténeti szempontból mégis jelentős műnek tekinthető A kék bálvány. 

A kedvenc jelenetemet is megosztom veletek: nagyon szeretem a Van London, van Nápoly… című Pest után áhítozó dalt Gózon Gyula és társai előadásában. A filmből ez az egy dal vált slágerré.

A kék bálvány után mindössze két hónappal mutatták be a Hyppolit, a lakáj című magyar hangosfilmet, ami azóta klasszikussá vált, és elsöprő sikert aratott. Úgy tűnik, hogy a kisemberek története már akkor is sokkal jobban megfogta a közönséget.

Források: Magyar Filmörökség, Arkanum, valamint ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Örökmozgó

Both Gabi