A Xéna nemcsak egy sorozat, hanem „lenyűgöző szociológiai esemény” – Ma 57 éves Lucy Lawless

–

„Amikor még a régi istenek éltek, hadvezérek és királyok, az összezavarodott világ egy hősért kiáltott. Ő volt Xéna – a hatalmas hercegnő, akit a harcok heve edzett. Erő. Szenvedély. Veszély. Az ő bátorsága megváltoztatja a világot.”

Nem tudom nevetés nélkül felidézni ezeket a sorokat. Ez volt a főcím. 

Annyira giccses, annyira retró, annyira 90-es évek 

A mai fejemmel. 

De ha visszamegyek az időben, látom azt a 12-13 éves gyereket, aki ül Győrben, a vasútállomás melletti lakásban az apró szobájában, az előző esti edzés után kiterített, bűzölgő judo ruhák, térd- és bokavédők között, a házi feladaton vagy a másnapi dolgozaton szorongva, suli után és az újabb edzés előtt, de közben szusszanva is egy kicsit, és nézi, ahogy a kocka alakú kistévéjében, ami nagy kincs volt akkoriban, Lüszi Lólesz (a bemondó kiejtése szerint) a kardját forgatja az új-zélandi tengerparton, kihívó tekintetét a kamerába, és egy kicsit az ő szívébe is fúrva.

Mert ez a kamasz már érzi, hogy ő is nagyon-nagyon szereti a legjobb barátnőjét, csakúgy, mint Xéna, akinek – bár ismerkedik férfiakkal is – a legfontosabb mindig Gabrielle marad.

Ezt a serdülőt vonzza ez a sorozat, mert úgy látja magát viszont benne, ahogy semmi másban korábban, és fényes nappal olyan emberi érzésekhez tud kapcsolódni, amelyekről eddig azt hitte, egyedül van velük a világon, és nemhogy beszélnie, de gondolnia sem lenne rájuk szabad.

Ez a gyerek, aki nyilvánvalóan én vagyok, még nagy utat tesz meg.

Azt javaslom, nyugtassuk meg egy kicsit, mondjuk el neki, hogy a politika ugyan elképesztő fos lesz, de őt a családja továbbra is ugyanúgy szeretni fogja, vagy még jobban, és sokan mások is értékelik majd. Lesznek szép, szenvedélyes vagy épp baráti szerelmei, és persze csalódásai is bőven, meg szuper menő munkája, jófej kollégái, szóval meg fogja találni és állni a helyét a világban, a szíve pedig előbb-utóbb mindig begyógyul.

És most, hogy látjuk elmosolyodni ezt a különben gondterhelt kamaszt, hagyjuk is magára. 

Mi volt akkoriban?

Zoomoljunk ki a jelenetből, és nézzünk körül, milyen az élet 1995-ben, amikor a Xéna, a harcos hercegnő elindul. Ez az az időszak, amikor az internet éledezni kezd Amerikában, az USA kormánya pont abban az évben engedélyezi a kereskedelmi célú internethasználatot. Ekkortájt alapul több ma ismert tech cég is, és ‘97-re az amerikai háztartások 18-20 százaléka rendelkezik internetkapcsolattal. Nálunk 2001-re az otthonok 9 százalékában van internet a KSH adatai szerint.

Nincsenek okostelefonok, a Nokia 3310-est 2000 végétől lehet kapni Magyarországon. Az információ nemhogy nem terjed villámsebesen, még akkor is nehéz megtalálni, ha erőfeszítést teszel, és kifejezetten keresed. A Jóbarátok 1996-os epizódjában Susan és Carol még a saját esküvőjén is csak röviden összeölelkezik.

Ellen DeGeneres 1997. április 14-én bújik elő a Time magazin címlapján, az általa játszott karakter, Ellen Morgan pedig április 30-án a sorozatban. Ez a párhuzamos coming out nagyhatású mérföldkő lesz a televíziózás történetében. Másfelől Mulant, az Y-generáció közkedvelt mesehősét, aki bebizonyítja, hogy van olyan bátor és ügyes harcos, mint bármelyik férfi, csak 1998-ban hívja életre a Disney. 

Ehhez képest Xéna már az első évad végén, 1995-ben rájön, mennyire szereti Gabrielle-t, és a második évad elején, amikor a lány korábbi párja, Perdikas visszatér, hogy megkérje Gabrielle kezét, Xéna összezavarodik, és ellentmondásos érzésektől, féltékenységtől szenved. Történik mindez egy olyan közegben, ahol a már említett főcímet alig engedélyezi a stúdió, mert az egyik képkockában Xéna csábítóan sétál a hadúr, Draco felé, aki hosszú haja miatt hátulról nőnek nézhető. 

Az egész sorozat rejtett üzenetekkel van tele

A többségnek nem túl zavaró, annak viszont, akinek van rá antennája, az életet jelenti. A sorozat egyik producere és írója, Liz Friedman (Az ifjú Herkules és a House is a nevéhez fűződik) nyíltan leszbikus, és lubickol abban, hogy különféle utalásokat dob be. De mit is gondoljunk erről a sorok közötti üzengetésről? Erőt adó? Vicces? Vagy inkább szomorú?

Hát, ezt lehet akkoriban. És akkoriban ez sem kevés.

A második évadban Xéna megszállja egy férfi szereplő, Autolycus testét, és arra utasítja Gabrielle-t, csukja be a szemét, és gondoljon erősen rá, Xénára. Amikor a harcos hercegnő odahajol megcsókolni Gabrielle-t, a néző már a férfi színészt látja. De az érzés megvan. Egy későbbi epizódban Xéna és Gabrielle reinkarnálódott lelkei összeházasodnak. A két nő szinte minden rész végén összeölelkezik, megvallja érzelmeit, és az örömét, hogy a másiknak nem esett baja.

A kezdeti ravasz célozgatások idővel egyre vágyakozóbb pillantásokká, intimebb fizikai közelséggé válnak.

Mígnem a hatodik, záró évadban Gabrielle végre megcsókolja Xénát. És persze hol van ez a csók az Ammoniták vagy a Rabbi meg a lánya explicit érzékiségéhez képest? 

Xéna a záróepizódban halva fekszik, Gabrielle pedig a Lélek Vizéből ad át a szájába, hogy valamiképpen feltámassza őt. Ez a jelenet is mennyire óvatos, áttételes, a testiségtől elemelt, viszont egyúttal Xéna és Gabrielle kapcsolatát a transzcendens térbe helyezi, egy kategóriáktól messzi szférába, ahol a kapcsolaton van a hangsúly: azon, hogy két ember minden viszontagság közepette próbálja életben tartani és megváltani egymást, illetve önmagát. 

A véletlenen múlt, hogy egyáltalán elkészült

Xéna mint karakter, a Herkules című sorozatban tűnik fel először. A színésznő, aki eredetileg megkapta a szerepet, lebetegszik, így Lucy Lawless, aki korábban már egy másik szerepben feltűnt a sorozatban, beugrik helyette. Hogy senki ne fogjon gyanút, Lawless szőke haját koromfeketére festik, és sötétebb színű jelmezt kap. Xéna, akit alakít, amúgy is rettegett harcos, aki fiatalon végignézi a faluja lerombolását és a bátyja meggyilkolását. Bosszúvágytól vezérelve maga is ezreket küld a halálba. De aztán találkozik Herkulessel, majd a tiszta szívű falusi lánnyal, Gabrielle-lel, aki bizonyos értelemben megszelídíti őt, így Xéna a nép harcosává válik, hogy vezekeljen korábbi bűneiért.

Az a karakter tehát, akinek három epizódot szántak a Herkulesben, végül saját spin-off sorozatot kap, és a közönség kedvence lesz. Pár évvel később idehaza is, mert a TV2 sugározza (a Viasat pedig ismétli).

A Xéna, a harcos hercegnő több szempontból is progresszív. Trója Helénáját, a világ legszebb nőjét a szokásos szőke hajú, kék szemű ábrázolás helyett egy fekete színésznő, Galyn Görg alakítja. Az egyik epizódban egy drag queen szereplő is indul a női szépségversenyen. A 90-es évek közepén. A sorozat fellendülést hoz a női kaszkadőrszakmában is: Lucy Lawless dublőre, Zoë E. Bell befut, Uma Thurman-nel dolgozik a Kill Billben. A Xéna több szereplője és stábtagja A Gyűrűk Ura-filmek készítésében vesz részt, de az új-zélandi táj szépségét már valójában ebből az elvileg ókori görögnek szánt történetből megismerhettük. 

Határ a csillagos ég!

A rajongás is elképesztő méreteket ölt. 2003-ban egy újonnan felfedezett törpebolygót elkezdenek Xénának hívni, a holdját pedig Gabrielle-nek. A hivatalos elnevezés végül nem ez lesz, hanem a Dysnomia, ami görögül azt jelenti, törvénytelen, utalva Lawless nevére. A színésznő felejthetetlen jelmezét az Amerikai Történeti Nemzeti Múzeumnak adományozza, de hasonló ruhadarabok rendre feltűnnek a legkülönfélébb eseményeken, cosplay programokon. Ausztráliában csoport alakul Marching Xenas néven, akik harcos hercegnőnek öltözve vonulnak a Sydney Pride-on. 

Az éledező internet segítségével csak 1998-ra már 1600 fanfiction művet osztanak meg egymással a rajongók. A leszbikus közösség a tenyerén hordozza Lucy Lawlesst és a Gabrielle-t alakító Renee O’Connort, akik eleinte nem látják a sorozat jelentőségét, menet közben viszont kapiskálni kezdik, utólag pedig emiatt is külön büszkék, hogy részt vehettek benne, és hálásak a sok szeretetért, amit egyébként a mai napig kapnak.

Lawlesst például a leghíresebb leszbikus sorozat, a The L Word készítői is bevonják a széria utolsó epizódjába, hogy ott erőteljes, vonzó rendőrnőt alakítson. És mindenki érti a nagy előd előtti tisztelgést, a cinkosságot.  

Lawless pedig méltó arra, hogy leszbikus ikon legyen

2017-ben Ally of The Year (az év szövetségese) díjat kap Ausztráliában, O’Conorral együtt eljárnak felvonulásokra, nyíltan támogatják az LMBTQ-közösségeket. A színésznő a valóságban is vagánynak, bátornak tűnik: a Greenpeace-szel egyszer három napig nem tágít egy olajfúró hajóról, hogy környezetvédelmi okokból megakadályozza annak elindulását a kikötőből a sarkvidékre. Az akcióért majdnem lecsukják, végül közmunkával és pénzbírsággal megússza. 

Lawlessről egyébként annyit tudni, hogy Auckland Mount Albert nevű elővárosában születik és nő fel, az apja, egy bankár, ott polgármester. Az anyja tanár, férjével hat gyereket nevelnek, Lucy az ötödik. Ír katolikus család, a lányt óvják a nagytesói. Bulímiától szenved, meggyógyul, megoldják. Fiatalon sokat utazik, húszévesen férjhez megy, a Lawless az első férje vezetékneve, akivel hét évig tart a házasságuk, és egy gyerekük születik.

Lucy Lawless huszonegy évesen Mrs. Új-Zéland szépségversenyt nyer, majd tanul, énekel, színészi munkákat keres. Elindul a Xéna, ő pedig három év múlva újra férjhez megy, a sorozat egyik produceréhez, Rob Taperthez, akivel két gyerekük lesz. 

Lawlesst később is láthatjuk tévésorozatokban, felbukkan a CSI-ban vagy a S.H.I.E.L.D. ügynökeiben, animációs figuráknak kölcsönzi a hangját, és főszerepet kap a Spartacus: Vér és homok című sorozatban, amelynek az előzményében is játszik. Előszeretettel hívják cameozni is, mert a Xéna, a harcos hercegnő referenciaként mélyen beépül a popkultúrába.

Talán nem véletlen, hogy Lucy Lawless 2024 végén inkább rendezőként tér vissza. Egy új-zélandi származású háborús tudósítóról készít dokumentumfilmet (Never Look Away), Margaret Moth-ról, aki a legendák szerint vad volt, hősies, és szexuálisan is kalandvágyó. Ciszjordániában lábon lőtték, Szarajevóban pedig az állkapcsát találta el és roncsolta egy lövedék. Bár az orvosok szerint olyan súlyos volt a sérülése, hogy megkönnyebbülés lett volna neki a halál, Moth azzal viccelődött, hogy egy nap visszatér Szarajevóba megkeresni a fogait. 

„Rossz lány volt, aki az angyalok oldalán járt”

– mondja róla Lawless, akit tehát még mindig vonzanak az efféle karakterek. Persze minden egyes alkalommal megkérdezik ikonikus szerepéről is, ő pedig ebben az interjúban „lenyűgöző szociológiai eseménynek” nevezi a Xéna, a harcos hercegnőt, és elmondja: szerinte attól lett igazán varázslatos ez a hat évad, hogy egy marginalizált csoport úgy volt képes látni a sorozatot, ahogy, és ilyen mértékig tudott kapcsolódni hozzá, inspirálódni belőle. 

A későbbi pályafutását elnézve pedig úgy tűnik:

Lucy Lawless, színésznőként bármit is játszik, örökre Xéna lesz. Viszont kétségkívül alkotott valami maradandót. 

Milanovich Domi