Palya Bea: „Már nem kell terhesnek lennem soha többet” (cikk és videópremier!)
Támogatott tartalom
Palya Beát azért (is) szeretjük, mert a végletekig önazonos. Kimondja, leírja, megénekli, ami az eszébe jut, nem törődik a tabukkal, és az olyan mérgező mondatokkal sem, mint például: „ez nem neked való, mert...” „ehhez te kevés vagy, mert...” „nőként ezt nem illik...” „mit képzelsz te magadról...” Márpedig mindannyiunk élete tele van ezekkel a mondatokkal. Egészen kicsi korunktól fogva csepegtetik őket a fülünkbe, és minden egyes cseppel kevesebb lesz bennünk a bizalom – saját magunk iránt. A WMN vadonatúj videósorozatában olyan nőkkel beszélgetek, akik továbbléptek, nem hagyták, hogy ezek a mondatok elvegyék a hitüket magukban, a saját döntéseikben. „Az én életem, az én döntésem” sorozatban minden hónapban bemutatunk nektek egy ilyen nőt. Elsőként jöjjön Palya Bea, aki saját előszót is írt a videóhoz. Olvassátok, aztán pedig nézzétek! (Videó a cikk végén.)
–
Végtelen öröm van bennem, hogy letudtam a reproduktív fázist. Végtelen öröm két kislányom léte, éjszaka, mikor két oldalról két kislány bújik, az jó. De ami most megkönnyebbülést ad, az az, hogy már nem kell terhesnek lennem soha többet. Mindenki, akit erre a világra akartam szülni, megszülve, minden, amit a terhességtől és a szüléstől akartam, megszerezve. Ismerem az erőmet, érleltem magamon két szülésnyit, két gyereknyit. És itt megállok. (Persze a gyerekekkel folytatódik szenvedélyes táncom, de az már a testemen kívül zajlik.)
Van egy reboso nevű szertartás, amikor a nő testét egy nagy kendővel, reboso-val bezárják, jól összeszorítják csípő tájékon, meg az egész test hosszán, jelezve, hogy ezzel a várandósság véget ért, egy szakasz lezárult, Nők csinálják nőknek, természetesen. Tervezem már az én reboso-mat, egybegyűjtöm majd kedvenc nőimet, végleg lezárni ezt a szakaszt.
Innentől más dolgom van.
Ki tudja, talán a testem köré túl sok szorongás jutott, és nem veszem könnyen az oda-és visszaalakulás gyötrelmeit, ki tudja, talán túl sok más dolgom is van a babázáson túl, ki tudja, miért van ez, de most boldog vagyok, hogy már nem kell ezt végigcsinálnom még egyszer, már nem kattog a fejemben, (petefészkemben, méhemben), mint Lili után, hogy még majd szülök egy gyereket, mert azt éreztem akkor, hogy még nincs vége a gyerekszülős sztorinak.
Most jóleső sóhajjal nyugtázom, hogy: de bizony ennek a szakasznak vége van, nincs bennem vágy új babára, pont jó így, elönt és kitölt ez a kettő édes kislány. És ez elég. Sőt...
Negyvenéves vagyok. Rengeteg adnivalóm van a gyerekeimnek és a világnak is. Elkezdtek bennem a gondolatok cikázni, hogyan egyensúlyozok majd e két életem közt, vár és hív a világ, egy még tágasabb életre, tudom, hogy nem olyan sokára kíváncsian ugrok fejest új dolgokba, új országokba, új zenékbe. Közben a kislányaim marasztalnak, engem akarnak, a testem melege kell nekik, belém bújnak, rám tapadnak. És én adom magam.
Két komoly erő hív két irányba. Ki kell egyensúlyozni a kettőt, mint amikor két egyforma súlyú táskát teszek a két vállamra utazáskor, így a gerincem egyenes marad.
Maradok középen. Állom a sarat.
Leszek énekes, leszek anya.
Vagyok énekes, vagyok anya.
–
Eddig tartott Palya Bea írása, most pedig nagyon nagy örömmel mutatjuk meg nektek a WMN és D. Tóth Kriszta új videósorozatának első részét, amely „Az én életem, az én döntésem” címet kapta. A premierepizód vendége pedig nem más, mint Bea. Nézzétek meg:
